A hónap momentumai - november

nerazzurri | 2015.12.10. | 11:12

A számunkra örömteli módon végződött válogatott szünet miatt most viszonylag csonka, három meccset felölelő időszakról kellett ítéleteket...


Hirdetés

A számunkra örömteli módon végződött válogatott szünet miatt most viszonylag csonka, három meccset felölelő időszakról kellett ítéleteket hozni. Az új szezon tendenciája folytatódik, most sem számolhatunk be igazán nagy negatívumokról, ez pedig vastagon meglátszik a tabellán elfoglalt helyezésben is.

 

 


1.: A hónap legjobb védője/kapusa - Walter Zenga-díj

Az előző értékelőben talán túloztam, talán nem, mindenesetre még mindig az az érzésem, hogy Miranda személyében olyan ideális korban lévő, top védőt igazolt az Ausilio vezette stáb, amilyen már évek óta hiánycikk volt az Interben. Sokan suttogják, hogy a csapatkapitányi karszalagot is megérdemelné, mivel abszolút vezető karakternek tűnik - ebben az esetben el lehetne tekinteni attól, hogy frissen szerződtetett játékosról van szó.

Szavazatot kapott még: Murillo, aki tökéletes kiegészítője a brazilnak, és akiért máris elkezdtek szállingózni az érdeklődők, nem véletlenül.

 

2.: A hónap legjobb középpályása - Sandro Mazzola-díj

Mondogattuk néhányan, hogy a tavaszi, olykor csetlő-botló, nyeglén mozgó énje még nem teljesen az igazi volt Marcelo Brozovicnak, és úgy tűnik, igazunk lett. Ebben a szezonban egyértelműen bizonyít, erőssége a csapatnak, olykor érthetetlen, mestere miért is hagyja a padon, de ilyen eredmények mellett talán nem is kell ezen fanyalogni. Az az érzésem, még ennél is sokkal több lehet a horvátban, kérdés, kijön -e belőle. Az eddigi fejlődését látva jó esély van rá.

Szavazatot kapott még: a stabil átlagot hozó Medel.

 

3.: A hónap legjobb támadója - Nyers István-díj

Kérdés nélkül az első góljával, valamint gólpasszokkal jelentkező Adem Ljajicsé a vándortrófea. Pezsgő játéka és kifogástalan mentalitása mostanság meccsről meccsre mosolyt csal az arcunkra, pláne tudván, milyen potom pénzért fogja a vezetőség végleg az Inter játékosává tenni - ha minden így folytatódik, persze. A mai napig érthetetlen az ősz eleji mellőzése.

 

 

4.: A hónap csalódása - Ricardo Quaresma-díj

Érett már ez a citromdíj Mauro Icardinak, most sajnos kiérdemelte. Az idei első számú Capitano (de könyörgöm, miért?!) gyakorlatilag egy Pazzini-klónként ténfereg a pályán, részfeladatokra használható, de egy modern csatár abszolút nem így néz ki. Érdekes ez, hiszen tavaly többször is láthattunk tőle üdítőbb teljesítményeket, na, azokból most szinte semmi sincs, hiába jön olykor egy-egy ügyesebb megmozdulás. 22 éves játékosról lévén szó abszolút nem szabad még leírni, mindenesetre kíváncsi vagyok, a stáb még most is érinthetetlennek titulálja -e. A kérdés persze nyilván költői.

Szavazatot kapott még: a hulladék énjét újra előhúzó Nagatomo (miért is lepődünk meg?) és a még mindig nem teljesen meggyőző Kondogbia.


5.: A hónap legkellemesebb meglepetése - Giuseppe Bergomi-díj

Biabiany kapott elég dicséretet a legutóbbi posztokban, valamint az elmúlt havi ugyanilyen díjat is ő vihette haza, így most csak annyit írnék: sokan óriásit tévedtünk idény előtt az ő lelkes bohóc szerepével kapcsolatban. Perisicnek bizony komolyan fel van adva a lecke, és ebből a versenyfutásból pedig a csapat jöhet ki legnagyobb győztesként.

 

6.: A hónap legszebb gólja - Álvaro Recoba-díj

Ljajicsnak túl sok területe nem volt a Napolinak lőtt gólja előtt, de labdája ennek ellenére megtalálta a kapu felé vezető utat, egyszersmind megteremtette a talpra állás lehetőségét emberhátrányban. Amúgy is jól játszott, a góllal megkoronázta teljesítményét, már csak a rohadt pontszerzés kellett volna ahhoz, hogy sokáig emlékezzünk arra az estére.

 

 

Szavazatot kapott még: Biabany közeli, de technikailag igen nehéz lövése a Frosinone ellen, ugyaninnen a Murillo-gól, valamint Kondogbia közeli találata Torinoból.

 

7.: A hónap legnevetségesebb momentuma - Vratislav Gresko-díj

Nagatomo csodás alakítása egy gondolat erejéig már volt érintve, most emlékezzünk meg róla bővebb formában is. Sejthető volt, hogy jó formája a megszokott módon nem tart ki sokáig, sajnos pont a nápolyi meccsre jutottunk el a teljes homályhoz, az idióta pirossal pedig sikerült jelképessé tennie és megkoronáznia is az egész szituációt. Agyrém, hogy ő még Inter-mezben szaladgálhat stabil kezdőként, nagyon-nagyon reméljük, hogy a szerződéshosszabbításáról szóló pletykák mindegyike kamu.

 

 

Szavazatot kapott még: az említett rangadó hosszabbítása a két kapufával.

 

8.: A hónap legszebb védése - Júlio César-díj

Handanovic újra hozzászoktatott minket ahhoz, milyen az, amikor a védhetetlent is védi. (persze vannak olyanok, akik jóhiszeműen elfeledkeznek a kiemelkedő időszakairól is) A jó szlovénnak gyakorlatilag minden fordulóra jut egy húbazmeg bravúrja, Torinoban épp Belottit szomorította egy reflexszerű "odakapással". (2:28-2:46)

 

 

9.: A hónap legszebb csele/egyéni megmozdulása - Ronaldo-díj

Sztevan Jovetics egyre gyakrabban villantja meg zsenijét, gólban mostanság nem, gólpasszban már megmutatkozott e jó szokása - az újonc Frosinone persze valószínűleg nem örült ennek a leheletfinom és halálpontos sarkazásnak. Murillo igen.


 

10.: A hónap legostobább döntése - Gian Piero Gasperini-díj

Nos, a változatosság kedvéért e helyütt is vegyük elő Juto Nagatomo nevét, mivel erősen megkérdőjelezzük ezt a belé vetett, általunk igen indokolatlannak vélt bizalmat. Ezer más módon meg lehetne variálni a védelmet úgy, hogy a japónak ne jusson lehetőség, ennek ellenére a mester mostanság minden esetben megajándékozza a védelem egyik szélével, ez pedig sokunknak szúrja a szemét. Nem kéne ezzel tovább borzolni az idegeinket!

Szavazatot kapott még: a sokszor ok nélkülinek tűnő rotálás, valamint a Torino ellen választott kezdő tizenegy és formáció.

 

11.: A hónap legszimpatikusabb döntése - José Mourinho-díj

Amikor elolvastuk a Frosinone meccs előtt háromnegyed órával az összeállítást és a formációt, kellemes meglepetés fogadott minket: 4-2-3-1 lesz a két jobbik ICS-csel és Icardival a fedélzeten. Szerettük volna már látni előbb is, hogy működhet ez, hát megkaptuk, és nem kellett csalódnunk. Egy kiscsapatnak pontosan így kell nekimenni, ezért bőven járt a piros pont, pláne hogy maximálisan be is jött az elképzelés. Úgy tűnik egyébként, az idő előrehaladtával valóban egyre gördülékenyebbé válik a támadójáték, egyszersmind a fanyalgók is kezdenek szépen lassan elhallgatni.

Szavazatot kapott még: Biabiany lehetőségei és Ljajics alapember mivolta.

 

 

nerazzurri

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum