Németország: 50 éves a gyűlölt klub, Doll korábbi csapata

Egyértelmű volt, hogy a berlini fal leomlása után a nagy tehetséggel megáldott labdarúgó váltani fog, és 1990-ben a Hamburghoz tette át a székhelyét – de rajta kívül is sokan hagyták el a Dynamót. A klub alapításának 50. évfordulójával kapcsolatban az 1986-ban az együtteshez igazoló Dollt a Die Welt szólaltatta meg.

„A Hansa éppen leszálló ágban volt, én pedig szerettem volna nemzetközi meccsen szerepelni, amihez akkor válogatottnak kellett lenni, ez pedig nem megy másodosztályú csapat játékosaként. Választhattam a BFC és a Dynamo Dresden között, de Berlinbe akartam menni, hogy ne legyek túl messze a családtól. Továbbá a BFC-ben szerepelt néhány srác, akit a korosztályos válogatottból ismertem, mint például Andreas Thom, úgyhogy ezek mind szerepet játszottak a választásban. Még akkor is, ha tudtam, hogy olyan csapatban fogok játszani, amelyet a köztársaságban gyakorlatilag senki sem szeret” – mondta az érkezésével kapcsolatban Thomas Doll.

„A csapatban igazán jó srácok voltak. Azt hiszem az ellenségeskedés összetartott minket. Persze, nem volt kellemes, amikor egy nyolcéves fiú leköp a kerítésen keresztül, ahogy az sem, amikor először tértem vissza Rostockba. A közönség ordított, Doll, te disznó. De aztán amikor fél óra elteltével gólt szereztem, megbékélt a stadion. Az édesanyám sírt, való igaz, de ez már csak ilyen. Meg tudtam érteni az embereket, senki sem szerette a BFC-t” – tette hozzá a Fradi trénere.

Dollt arról is faggatták, hogy találkozott-e személyesen a korábbi Stasi-főnök Erich Mielkével. A német szakember elmondta, hogy egyszer a bajnoki díjátadón ő akasztotta a nyakába az érmet. A másik alkalommal a Werder elleni kupavisszavágó előtt ment oda a játékosokhoz, és azt mondta: „Mindannyiukat ismét látni akarom”. „Senkiben nem vetődhetett fel a gondolat, hogy Nyugaton maradjon” – mondta ezzel kapcsolatban Doll.

A német tréner elmondása szerint figyelemmel követte a klub sorsát a távozását követően is. „Nehéz helyzetbe került a klub, ez egyértelmű volt. Ugyanakkor néha elgondolkodom, mi történt azzal a pénzzel, amit a játékosokért kapott a klub.”

Doll hozzátette, jól érzi magát Budapesten, különösen a látható fejlődés miatt. „Pozitívak a visszajelzések, érezhető a megnövekedett külföldi érdeklődés a játékosaink iránt.”

S hogy mennyire vágyik Németországba?

„Figyelem a Bundesligát, de nem úgy, mint régebben. Nem ülök otthon, és gondolom magamban, hogy de jó lenne, ha hamarosan kapnék egy hívást, hogy dolgoznék-e ott. Jól érzem magam Budapesten, kihívás a munka. De az egyértelmű, hogy mindent rögvest tudni szeretnék a HSV-ről, ez a klub egyszerűen túl közel áll a szívemhez. Úgy gondolom, hogy jó úton jár a csapat Bruno Labbadiával.”

„A Hansa éppen leszálló ágban volt, én pedig szerettem volna nemzetközi meccsen szerepelni, amihez akkor válogatottnak kellett lenni, ez pedig nem megy másodosztályú csapat játékosaként. Választhattam a BFC és a Dynamo Dresden között, de Berlinbe akartam menni, hogy ne legyek túl messze a családtól. Továbbá a BFC-ben szerepelt néhány srác, akit a korosztályos válogatottból ismertem, mint például Andreas Thom, úgyhogy ezek mind szerepet játszottak a választásban. Még akkor is, ha tudtam, hogy olyan csapatban fogok játszani, amelyet a köztársaságban gyakorlatilag senki sem szeret” – mondta az érkezésével kapcsolatban Thomas Doll.

„A csapatban igazán jó srácok voltak. Azt hiszem az ellenségeskedés összetartott minket. Persze, nem volt kellemes, amikor egy nyolcéves fiú leköp a kerítésen keresztül, ahogy az sem, amikor először tértem vissza Rostockba. A közönség ordított, Doll, te disznó. De aztán amikor fél óra elteltével gólt szereztem, megbékélt a stadion. Az édesanyám sírt, való igaz, de ez már csak ilyen. Meg tudtam érteni az embereket, senki sem szerette a BFC-t” – tette hozzá a Fradi trénere.

Dollt arról is faggatták, hogy találkozott-e személyesen a korábbi Stasi-főnök Erich Mielkével. A német szakember elmondta, hogy egyszer a bajnoki díjátadón ő akasztotta a nyakába az érmet. A másik alkalommal a Werder elleni kupavisszavágó előtt ment oda a játékosokhoz, és azt mondta: „Mindannyiukat ismét látni akarom”. „Senkiben nem vetődhetett fel a gondolat, hogy Nyugaton maradjon” – mondta ezzel kapcsolatban Doll.

A német tréner elmondása szerint figyelemmel követte a klub sorsát a távozását követően is. „Nehéz helyzetbe került a klub, ez egyértelmű volt. Ugyanakkor néha elgondolkodom, mi történt azzal a pénzzel, amit a játékosokért kapott a klub.”

Doll hozzátette, jól érzi magát Budapesten, különösen a látható fejlődés miatt. „Pozitívak a visszajelzések, érezhető a megnövekedett külföldi érdeklődés a játékosaink iránt.”

S hogy mennyire vágyik Németországba?

„Figyelem a Bundesligát, de nem úgy, mint régebben. Nem ülök otthon, és gondolom magamban, hogy de jó lenne, ha hamarosan kapnék egy hívást, hogy dolgoznék-e ott. Jól érzem magam Budapesten, kihívás a munka. De az egyértelmű, hogy mindent rögvest tudni szeretnék a HSV-ről, ez a klub egyszerűen túl közel áll a szívemhez. Úgy gondolom, hogy jó úton jár a csapat Bruno Labbadiával.”