Bajnok a nők között, de felveszi a versenyt a férfiakkal is

Kovács Nikolett a férfiak közt is megállja helyét.

– Mit kell tudni a női kupáról?
– Bármilyen licenccel és bármilyen motorral lehet rajta indulni. Tavaly még akadtak viták a személyemet illetően, mert sokak szerint mivel én régóta motorozom, profinak számítok, de ez sajnos nem igaz, hiszen profi sportoló az, aki pénzt keres azzal, hogy pályára lép, nekem pedig az utóbbi három évben még az anyagi háttér megteremtése is gondot okoz. Jól mutatja ezt, hogy még mindig azzal az R6-ossal versenyzek, amelyet 2008-ban kaptam a Yamaha Citytől és a motorom futóműve is teljesen standard, míg néhány ellenfél komolyan felszerelt gépen ül, és végigmotorozza az egész telet, miközben nekem szeptembertől áprilisig csak az edzőterem jut. Hosszú telünk volt…

– Hiányzott a motorozás?
– Hogyne hiányzott volna! Világéletemben arról álmodtam, hogy egyszer úgy készülök fel, mint azok a bizonyos profik: egész télen motorozok és krosszozok, mindezt persze a heti négy edzőtermi tréning mellett.

– Van valami speciális módszere?
– Már két éve kettlebellel készülök. Ez valójában egy fogantyús vasgolyó, amellyel különböző gyakorlatokat végzünk. Rettenetesen hasznos, mert erős leszel tőle, de nem úgy, mint a klasszikus súlyzóktól, tehát nem leszel nagydarab, hanem gyors és erős, ráadásul az állóképességet is hihetetlenül növeli. Utálok futni, de nyilván muszáj, és miközben korábban húsz-huszonöt perc alatt is csak szenvedtem, most a dupláját lefutom úgy, hogy észre sem veszem, és ez az új edzésmódszernek köszönhető, meg Fischer Gábornak, az edzőmnek.

– Visszatérve a női kupához: a tavalyi győzelem után az idei is sima volt?
– Simának talán nem mondanám, mert mindig, minden ellenfelemet komolyan veszem, de tény, hogy az eddigi négy futamon a pole pozícióból indulhattam, és meg is nyertem mind a négyet, így egy futammal a vége előtt már enyém az összetett győzelem. Csak azt sajnálom, hogy az összes versenyt a Hungaroringen tartják, mert így nem biztos, hogy reális képet kapunk arról, ki mennyire tud motorozni.

– De persze azért azzal sem hagyott fel, hogy a férfiakéval mérje össze a gyorsaságát…
– Nem, persze, hogy nem, versenyzek az országos bajnokság Superstock600-as géposztályban, s ott négy verseny után a tizenegyedik helyen állok a huszonegy pontszerző közül – ugyanazzal a motorral. Az idei két magyarországi Alpok-Adria bajnoki versenyt pedig egyaránt a tizenkettedik helyen zártam a csaknem harminc induló között.

– Mennyi eltéréssel vannak a versenyek?
– A női verseny és az ob mindig ugyanazon a napon van, így két szabadedzést, két időmérőt és két versenyt megyek minden versenynapon, s a futamok között mindössze negyven perc van a regenerálódásra. Hát nem mondom, hogy estére kipihent vagyok...

– Ehhez képest a legutóbbi hatodik hely a fiúk között eléggé meggyőző…
– És lehetett volna jobb is, mert csak kicsivel maradtam le az ötödik helyről. Nagyon nagy meccs volt, izgalmas verseny, amelyen 1:58.398-ra javítottam meg az eddigi legjobb köridőmet, amely egyben női pályacsúcs is a Ringen.

– Tudom, hogy elképesztő a rutinja, mégis megkérdem, egy hatszázas motor nem túl nagy egy lánynak?
– Szerintem a hatszázas még éppen jó. Megjegyzem: nem is nagyon van más választásunk, hiszen a kétütemű motoroknak világszerte befellegzett – már a 125-ösöknek is csak egy kis idejük van hátra –, és a női versenyek mindig is négyütemű gépeken zajlottak. Visszatérve az eredeti kérdésre, személy szerint a hatszázas motor még épp jó, de az ennél nagyobb motor már nem feltétlenül javasolt egy nőnek – legalábbis versenyzés céljából. Mert fontos, hogy mi irányítsuk a motort, ne pedig fordítva. Egy szó, mint száz, egy ezres motor, bármennyit is edzel, nem női fizikumnak való.

– A fiúk az elmúlt majd’ húsz évben nyilván megszokták, hogy közöttük motorozik, de érdekelne, vajon ugyanolyan vehemensen viselkednek önnel a pályán, mint férfitársaikkal?
– Természetesen, de ez valahol normális. Érdekes egyébként, hogy a nemzetközi versenyeken sokkal kevesebb a fricska, ott ha már nőként felmész a pályára, istennőként tisztelnek, ha pedig még jó köridőket is mész, az már maga a csoda. Amikor például Misanóban teszteltem – ahol nem mentem rossz köridőket, de a pályacsúcstól azért elég messze voltam –, az egyik tréning után konkrétan letérdelt a lábam elé egy fiú, hogy így fejezze ki az elismerését. Na az tényleg meglepett. Itthon ugyanis ez egyáltalán nem megszokott, sőt…

– Az idei szezon lassan véget ér. Tudja már, hogy hogyan tovább?
– Jövőre mindenképpen valamelyik külföldi bajnokságban szeretnék versenyezni, illetve egy-két futamon elindulnék szabadkártyával a világbajnokságon, aztán meglátjuk. Persze ez az anyagi háttér függvénye. Egész életemet a motorozás töltötte ki, s annak tudatában, milyen technikai háttérrel milyen eredményeket értem el, jó lenne egyszer megpróbálni, mire mennék, meddig jutnék tökéletes háttérrel…