Vigyázó szemetek Izlandra vessétek! – Kiss Antal publicisztikája

KISS ANTALKISS ANTAL
Vágólapra másolva!
2017.09.30. 23:48

Az első izlandi labdarúgó-bajnokságot már 1912-ben, az első válogatott mérkőzést csak 1930. július 29-én rendezték, az ellenfél Feröer volt idegenben, jégország fiai 1:0-ra nyertek. A labdarúgó-szövetség még később, 1947-ben alakult meg. A nemzeti csapat először az 1958-as vb kvalifikációjában indult – csoportjában pont nélkül az utolsó lett –, a világ- és az Európa-bajnokság selejtezőinek küzdelmeiben rendszeresen az 1970-es évek közepétől vesz részt. Az ezredfordulót követően egyre fejlődött a sportág, ma ott tart, hogy 22. – Magyarország az 59. – a világranglistán, s izlandi barátainknak arra is jó esélyük van, hogy egyenes ágon kijussanak a vb-re.

Mi a titok, van egyáltalán titok?

Gyorsan lelövöm a poént, nincs, ellenben van tudatos munka, eltökéltség és szervezettség. Ha az ember a sikerek mögé szeretne pillantani, első pillanatra bizony nagyon megdöbben a számok láttán. E gyönyörű országban csak mintegy 330 ezren élnek, alig többen, mint Heves megyében. Az időjárás zord, a tengerpart szeles, a víz hideg. Labdarúgásban, kézilabdában a világ legjobbjai között vannak, kosarasaik a mi fiainkhoz hasonlóan alanyi jogon vívták ki a részvételt a nemrég véget érő Eb-n. E három látványsportágban Magyarország szintjén állnak, imitt-amott feljebb is. Mindezt úgy, hogy a 16–35 év közötti férfiak összlétszáma hozzávetőleg alig több mint ötvenezer. Nálunk csaknem ennyi férfi születik évente.

Nos, ha objektíven akarnánk összehasonlítani a teljesítményeket – bocsánat, hevesi barátaink – az Eger büszke városa köré csoportosuló, e három sportágban a megyét jól lefedő hálózatokból a piramiselv alapján kikerülő tehetségekből álló korosztályos és felnőttcsapatainknak kellene összecsapniuk Izland hasonszőrű legénységeivel. Nem mernék fix egyesre fogadni a mieinkre... Maradjunk azonban a legnépszerűbb sportágnál és a számoknál. Magyarország lakossága körülbelül 9 millió 800 ezer. Nálunk a legfrissebb adatok szerint 255 ezer igazolt labdarúgó van, a derék északiaknál mintegy 20 ezer. Itthon ez a teljes népesség 2.5, míg odaát 6 százaléka. Ha csak ebben elérnénk az izlandi szintet, versenyszerűen csaknem 350 ezerrel többen kergetnék a labdát hazánkban. Azonban a probléma nem ez, hiszen mennyi esélyünk van rá, hogy a hiányzó 350 ezerben tizenötször annyi jó játékos lesz, mint az alig 20 ezerben a kis szigeten?

Alig kezdődött el az új évezred, Izland a 2004-es Eb-selejtezőben öt ponttal gyűjtött csak kevesebbet az akkor is pokolian erős, csoportgyőztes Németországnál, a kontinensviadal évének augusztusában groupamányi telt házas meccsen 2–0-ra tángálta el Olaszország legjobbjait. Évtized múltán a derék vízi nép focistáit nem könnyű pótselejtezős meccseken Horvátország ütötte el a vb-részvételtől. Ilyen előzmények után aztán senki sem lepődött meg, amikor az izlandi labdarúgók kijutottak a 2016-os Európa-bajnokságra, s a csoportból velünk együtt tovább is kerültek az egyenes kieséses szakaszba, ahol Angliát búcsúztatva a legjobb nyolc csapat közé meneteltek.

Az izlandi első osztályú futballbajnokságban tizenkét csapat szerepel; kilenc Reykjavíkból, a fővárosból és mindössze három vidékről. A legtöbb klub stadionjában 700–1500 ülőhely van, a meccsek jó része csaknem telt házas (a válogatott otthonául szolgáló Laugardalsvöllur aréna kapacitása 9800). A nagyobb együttesek – FH, KR, Stjarnan, Breidablik – szurkolói végigéneklik a rangadókat. A mérkőzéseken nem lehet rendőrt látni, és biztonsági őrből is csak néhányat. Motozás sincs, a huliganizmus, a szurkolói balhé ismeretlen arrafelé.

Igaz, hogy Izlandon kevesen laknak, de nem mondható, hogy kevesen futballoznak. Akureyriben, az egyik vidéki városban (18 ezer lakos) két másodosztályú csapat található; a KA-ban és a volt NB I-es kapust, Matus Sándort felvonultató Thórban egyaránt négy-ötszáz gyerek rúgja a labdát. A 33 ezer lakosú Kópavogurban egy első – Breidablik – és egy másodosztályú – HK - klub van. Nézzünk egy példát az utánpótlásra: a HK U9-es együttesének minden edzésén 45-50 fiú vesz részt négy-öt trénerrel. A gyakorlást fedett, műfüves, nagypályás csarnokban tartják. A pálya másik oldalán az U9-es lányok – 35-40 gyerekkel, három-négy szakemberrel – gyakorolnak. A városban kétszer-háromszor annyi fiatalt látni a Breidablik mezében vagy melegítőjében, mint a HK-éban; el lehet képzelni, hogy a nagyobb egyesület U9-es csapatának edzésén hány ifjú focista lehet. Tehát a piramis alja, a létszám rendben. Ahogy vélelmezhetően rend van a mindössze 28 ezer lelkes Hafnarfjördur városának klubjánál is, valahol az izlandi focipiramis teteje felé. Körülbelül tízezerrel többen laknak ott, mint Zsóry fürdő és Kamilla fürdő két NB I-es csapatának városában, azaz Mezőkövesden és Balmazújvárosban, kicsit kevesebben, mint Szekszárdon. A csapat tavaly aranyérmes lett. Az idén a Bajnokok Ligájában egy körrel többet ment, mint a hajdan szebb napokat (is) látott Bp. Honvéd, s ugyanabban a szakaszban intett „istenhozzádot” az Európa-ligának, mint a Videoton. Megnéztem: a transfermarkt.de szerint a kispesti játékosok értéke 7.55, a Ferencvárosé 13.7, a Videotoné 11.7 millió euró, e kisvároska legénységéé csupán 2.68 millió euró.

A BL-ben a csoportkörbe jutó szlovén Maribor, míg az El-csoportkörbe jutás nagy tétű meccsén a méltán híres portugál Braga búcsúztatta úgy, hogy az izlandi 2–1-es „portugál” siker után a Hafnarfjördur még a 80. percben 2–1-re vezetett Portugáliában. S miért az idézőjel? A Braga meccsre nevezett 18-as keretében hat portugál kapott helyet, a nyolc brazil mellett két szerb, egy montenegrói és egy egyiptomi (a sérültek listáján egy-egy spanyol, kolumbiai és brazil volt(!), míg az ellenfélnél 12 izlandi és a feröeri kapus mellett Maliból, Skóciából, Horvátországból és Franciaországból érkeztek légiósok. Edzőjük is izlandi. Összefoglalva: a szigetországbeli klub tovább jutott a kupákban, alapvetően (az imént egy példával megvilágított) saját utánpótlásából kikerülő játékosokra építve, mint a saját focistáira építő magyar bajnok.

Ismert labdarúgók tekintetében Eidur Gudjohnsen kérdés nélkül a közelmúlt legnagyobb izlandi futballistája, 1978-ban született, többek között a Chelsea és a Barcelona játékosa is volt. Gylfi Sigurdsson az Everton, Emil Hallfredsson az Udinese, Birkir Bjarnason az Aston Villa, Aron Gunnarsson a Cardiff City, Jóhann Berg Gudmundsson a Burnley, Alfred Finnbogason az Augsburg csapatát erősíti. A feléért mit nem adnánk!

Az utánpótlás-nevelésnek három fontos eleme van. Képzés, kiválasztás, tehetséggondozás. Ha a sorrendet az élet időnként Izlandon fel is cseréli, ők nagy valószínűséggel minden ponton, minden részletre figyelnek, valószínűleg támogatási rendszerükben a minőség és a mennyiség aránya szorosan összefügg, ezért lehet például, hogy ily kevés igazolt labdarúgóval ilyen eredményeket érnek el, hogy egy negyvenes létszámú gyerekcsapattal négy edző foglalkozik, hiszen lurkókorban mindenre és mindenkire odafigyelve kell megtalálniuk a kevés közt is a legjobbakat.

Ott valószínű nem darab, darab, egységár egy U9-es gyerek. Nincs tehát titok Izlandon. Mennyiség, minőség, elkötelezettség, részletekig menően kitalált rendszer. Ez mind-mind másolható, azonban a mentalitás, a tenni akarás, a sikeréhség, az akarat nem tanítható. Ha pedig ez így van, még szomorúbb a kép. Mindenesetre Izlandtól tanulni kell, tanulni lehet. Ma már a Liszt Ferenc repülőtérről hetente kétszer van járat a szigetországba. Gépre, magyar, érdemes talán egy látogatást tenni izlandi barátainknál, akár egy megye focikorifeusainak is. Érdemes meglesni: mit lehet kezdeni 20 ezer körüli igazolt futballistával.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik