SZ. NAGY TAMÁSonline 2009.07.10 23:05 Frissítve: 2011.02.11 00:04

Kékvérű sportolók

Királyok és hercegek, grófok és sejkek. Előkelő és különleges személyek ők, mégis húsvér emberek. Az arisztokraták sportban elért sikereiről, illetve sportban betöltött szerepéről értekezünk a teljesség igénye nélkül.

Pauline Ducruet nem ért el eget rengető eredményeket, de csalódást sem okozott a műugrók múlt héten, Budapesten meg­rendezett ifjúsági Európa-bajnokságán. A B-korcsoportban (14–15 évesek) 1 méteren a 25 indulóból a 18., 3 méteren pedig 23 versenyző közül a 22. helyen zárt.

Hogy ez miért érdekes?

Azért, mert a monacói hölgy ereiben kék vér csörgedez. Édesanyja Stéphanie hercegnő, aki Budapestre is elkísérte a lányát, ám igyekezett inkognitóban maradni, így a Nemzeti Sport interjúkérését is udvariasan bár, de elutasította.

Ducruet kisasszony nagy­báty­ja Albert herceg, aki öt téli olimpián is képviselte a hercegség színeit. Méghozzá a nálunk is egyre népszerűbb sportágban, a bobban. Albert az 1988-as calgaryi és a 2002-es Salt Lake City-i játékok között egyet sem hagyott ki, és még 2007-ben, azaz 49 évesen is indult bobversenyen.

Albert szeret sportolni, sok mindent kipróbált

Tegyük hozzá, a korábban playboyként élő hercegnek volt kitől örökölnie a sport szeretetét, hiszen anyai nagyapja, a néhai Grace Kelly édesapja, John B. Kelly az Egyesült Államok színeiben három olimpiai aranyérmet szerzett evezésben.

A magát – saját bevallása szerint – 15 sportágban kipróbáló Albert ennyire nem vitte, ám a coubertini eszme annyira áthatotta, hogy maradt az olimpiai mozgalom „kötelé­kében”, jelenleg is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja.

Persze nem ő az egyetlen, aki arisztokrataként vitte valamire a sportban.

Vitorlázó norvég elit, lovagló brit dinasztia

A jelenlegi norvég király, V. Harald nagyszerű vitorlázó volt. Még trónörökösként vett részt három olimpián, és bár különösebb sikereket ő sem ért el, az 1964-ben szerzett 8., az 1968-ban szerzett 11. és az 1972-ben elért 10. helyre méltán lehet büszke. Apja, a később V. Olaf király néven megkoronázott Olav koronaherceg 1928-ban Amszterdamban a hatméteres hajóosztályban viszont olimpiai bajnoki címet nyert az északi ország csapatának tagjaként. Ő más közegben, havon is remekül megélt, imádott síelni, és nem is volt tehetségtelen ebben a sportágban, nem hiába nevezték el Síkirálynak.

Nagy-Britanniában sem áll távol a sport a királyi család tagjaitól. II. Erzsébet férje, Fülöp herceg hobbija volt a fogathajtás, a Nemzetközi Lo­vasszövetség elnökeként többször járt hazánkban is. Lánya, Anna hercegnő szintén a lovassportok szerelmese, lovastusában (military) egyéni Európa-bajnok és kétszeres Eb-ezüstérmes, 1976-ban pedig még az olimpián isrészt vett a brit lovascsapat tagjaként. II. Erzsébet királynő egyetlen leánya annyira bennfentesen mozog a lovassport berkeiben, hogy első férjét is onnan választotta. És bár már régen nem él együtt az 1972-es, müncheni olimpián lovas­tusacsapatban bajnoki címet szerző, gazdag földbirtokoscsaládból származó Mark Phillipsszel, a frigyükből született lány, Zara szintén kiváló lovas, többszörös Európa-bajnok és lovas világjátékok-győztes. Anna hercegnő sportvezetőként is aktív, 1987 és 1993 között a Nemzetközi Lovasszövetség elnökeként tevékenykedett, 1988 óta tagja a NOB-nak, s jelenleg is tiszteletbeli elnöke a Brit Olimpiai Bizottságnak.

I. János Károly spanyol király 1972-ben hercegként, felesége, Zsófia 1960-ban volt olimpikon vitorlázásban, fiuk, Fülöp pedig a hazai rendezésű, 1992-es játékokon pontot is szerzett a spanyol solingcsapat tagjaként.

Azonban nemcsak Európában bukkannak fel sportoló arisztokraták. Horváth Vilmos, a témakörrel foglalkozó olimpiatörténész tanulmányából kiderül, hogy 2004-ben az arab emírségekbeli Ahmed el-Maktum sejk olimpiai bajnoki címet szerzett dupla trapban, míg 2000-ben Sydneyben ott volt az ötkarikás indulók között a jordániai Haja hercegnő, aki 2007 óta a Nemzetközi Lovasszövetség elnöki pozícióját is betölti.

S akkor ejtsünk szót egy igazi életművészről is. Hallottak már ilyet? Német származású „mexikói” herceg, aki síel…

Márpedig az elmúlt időszakban az alpesisí-világversenyek „nélkülözhetetlen kellékévé” vált az 50. évében járó mexikói Hubertus von Hohenlohe-Langenburg, aki foglalkozására nézve – herceg. A német főnemesi családból származó Von Hohenlohe rendkívül színes egyéniség, hiszen popsztárként és fotósként is megállja a helyét, Andy Himalaya néven kiadott dalaiból több is befutott német nyelvterületen.

Hubertus, a havas lejtők mexikói nagyura

Mexikóban született, de Ausztriában nőtt fel, jelenleg Liechtensteinben él. 1981-ben megalapította a Mexikói Síszövetséget, és 1984-től kezdve négy téli olimpián részt vett. Indult volna Torinóban is, de a Mexikói Olimpiai Bizottság úgy döntött, nem küld egyszemélyes csapatot Olaszországba…

A herceg, aki négy ötkarikás seregszemlén is lécet csatolt, éppen a napokban jelentette be, hogy 2011-ben, a következő, garmisch-partenkircheni világbajnokság után pontot tesz hosszú pályafutása végére. Von Hohenlohének ez lesz a 13. vb-je.

„Elsősorban művésznek tekintem magam. Azért versenyzek még mindig, mert úgy látom, az egzotikus országokból egyre kevesebb és kevesebb síelő jön a világbajnokságokra, én pedig szeretném fenntartani ezt a szép hagyományt. Sokan csak mosolyognak rajtam, pedig nem vagyok olyan, mint Eddie, a Sas. Az igazat megvallva egész jó síelő vagyok” – mondta a szerénynek nem nevezhető Von Hohenlohe még 2005-ben az International Herald Tribune-nek.

De mit is mondhatna mást egy hercegi sarj?