Nemzetisport.hu nyomtatott 2008.08.18 16:17 Frissítve: 2012.02.19 02:44

Ujlaky: „Nem tudok olyanok sikeréért küzdeni, akik nem szeretnek"

Ujlaky Virginie, a magyar nagyapja után állampolgárságot kapó tőrvívó nem indult (indulhatott) egyéniben a pekingi olimpián, és a csapatversenyben is csak csereként kapott lehetőséget. A magyar szövetség ugyanakkor fegyelmi eljárást indított ellene, mert a vívó néhány nappal a játékok előtt számon kérte Bernát Zoltán szakágvezetőn, hogy miért csak tartalékként szerepelhet. Az alábbiakban Ujlaky Kossuth Rádiónak adott interjújából közlünk szöveghű részleteket.

Ujlaky Virginie csalódottan távozott az olimpiáról, és emiatt Bernát Zoltánt teszi felelőssé
Fotó: MTI
Ujlaky Virginie csalódottan távozott az olimpiáról, és emiatt Bernát Zoltánt teszi felelőssé
– Virginie, hogyan foglalnád össze mindazt, ami történt veled?
"Nagyon csalódott vagyok. Ez volt az első olimpiám, nagyon vártam már, de akadt egy ember, aki tönkretette számomra az egész olimpiát, és aki ellenem fordított bizonyos személyeket."

– Kire gondolsz?
"Bernát Zoltánra, az edzőmre. Ki kellett volna állnia mellettem, de ehelyett ellenem fordult."

– Miből gondolod azt, hogy Bernát ellened fordult?
"Két évig minden tökéletes volt, edzettem, és hittem Bernát Zoltán edzői, valamint emberi kvalitásaiban. Megbíztam benne. Teljesen egyedül voltam Magyarországon, csak ő volt nekem, akivel megbeszélhettem a vívással és az életemmel kapcsolatos dolgokat."

Amikor a francia hölgy elkezdte magyarországi szereplését, megkérdezte a kapitányt, mit tegyen ahhoz, hogy 2008-ban Pekingben a női tőr egyéni versenyében pástra állhasson? Bernát válasza így hangzott: ehhez elég, ha Ujlaky a harmadik legjobb magyar női tőröző lesz a világranglistán.

„2008 márciusában véget értek az olimpiai kvalifikációs versenyek, megnéztem a világranglistát, 16. voltam rajta, míg Knapek Edina a 23. helyen állt. Tehát teljesítettem a célomat – folytatta Ujlaky. – Odamentem Bernát Zoltánhoz, mondtam, ott vagyok a legjobb három magyar női tőröző között a világranglistán. A kapitány erre azt felelte, hogy ez mind szép és jó, de ő a Mohamed, Knapek, Varga hármason már nem változtat egyéniben.”

A magyar színekben versenyző vívó ezt igazságtalannak érezte, a szövetséghez fordult, de hiába. Egyedül Kamuti Jenő próbált segíteni neki.

„A szövetség is Bernát Zoltánt támogatta, aki egy személyben dönt mindenről a női tőrözőknél. Kamuti Jenő hiába tett lépéseket ebben az ügyben, gyorsan leállították. Ami szerintem nem normális dolog, mert úgy érzem, ha egy ügy kialakul röviddel az olimpia előtt, azt nem lehet azonnal a szőnyeg alá söpörni. Azt hittem, Magyarországon szólásszabadság van.”

A júliusi, kijevi Európa-bajnokság döntőjében Ujlaky utolsó emberként vívott a tőrcsapatban, de nem tudta jól befejezni az asszót. Ez olyan kellemetlenül érintette, hogy eldöntötte, többet nem szeretne befejező emberként vívni.

„Knapek Edina már ott, abban a pillanatban a szememre vetette, hogy mekkorát hibáztam. Természetesen felelősnek éreztem magam a vereségért, és mondtam Bernát Zoltánnak, hogy nem szeretnék befejező ember lenni csapatban. Számomra ekkor lett világos, hogy nem tartozom a tőrvívó lányok közé. Ők hárman vannak, én egyedül. Soha nem mentünk el együtt szórakozni, soha nem vacsoráztunk együtt, soha nem volt semmi más kapcsolatunk a víváson kívül. De én ezt elfogadom, mindenkinek megvan a maga élete. Rólam mindenki tudja, hogy senkim sincs, a családom messze él tőlem, de ez senkit nem érdekel. Egy dolog fontos, hogy érmeket hozzál. Ezt megértem, de azt gondolom, hogy egy tőrcsapat négy emberből áll.”

Ujlaky az olimpia közeledtével egyre többször tette szóvá, hogy miért nem ő vívhat Knapek Edina helyett? Állítólag erre a kapitány és Knapek is fenyegetéssel válaszolt.

„Bernát Zoltán azt mondta, hogy ha nem állítom le magam, akkor elveteti tőlem a betegségbiztosításomat. Knapek Edina pedig közölte, vissza kell fizetnem a Honvédnak az edzésemért járó pénzt, ehhez pedig a kapitány még hozzátette, hogy visszafizetteti velem a külföldi Világkupák szállásköltségeit is. Mégsem ez volt számomra a legnagyobb pofon, hanem az, hogy a szemembe vágták: amennyiben én indulok Pekingben egyéniben, a másik három lány aláír egy megállapodást, miszerint nem vívnak velem egy csapatban.”

–Tehát az egész probléma kiindulási pontja Bernát Zoltán be nem váltott ígérete volt?
„Igen, és a nagy baj az, hogy vakon bíztam benne. Én mindent megtettem. Edzettem, és csak arra összpontosítottam, hogy elérjem a célomat. És amikor végre sikerült, akkor a saját edzőm hagyott cserben, amikor azt mondta, hogy Knapek Edina indul egyéniben az olimpián, nekem pedig egy százalék esélyem van arra, hogy egyéni olimpiai bajnok legyek Pekingben. Ugyanakkor csapatban én leszek a befejező vívó.”

Ujlaky ezek után ismét közölte a kapitánnyal, nem szeretne befejező ember lenni. E kérés után összeült a válságstáb, és több lehetőség is felvetődött: Ujlakyt azonnal hazaküldik Budapestre, pénzbüntetést szabnak ki rá, esetleg az olimpia után nem kapja meg a neki járó prémiumokat. Ujlaky szerint a csapat megharagudott rá, mert az egyéni napján nem ment ki nekik segíteni a bemelegítésnél.

"Én azt gondoltam, ezt senki nem várhatja el tőlem. Én melegítsek be azzal a Knapek Edinával, aki helyett nekem kellene vívnom? Képtelen voltam hazudni magamnak, valóban nem mentem oda segíteni. Úgy gondoltam, így kell tennem, ma sem döntenék másképpen."

Bár ezt a „bűnét” elismeri, azt ugyanakkor tagadja, hogy a csapatküzdelmek során hergelte volna csapattársait, sőt lelkesen szurkolt nekik.

"Az egyik önkéntes rám is szólt, hogy ne szurkoljak olyan hangosan Aidának, mert sárga lapot fogunk kapni. Azért mérgesek rám, mert nem voltam mellettük egyéniben a bemelegítéskor. Ja, meg azért is, mert tudták, hogy csapatban én nem leszek befejező ember. Ha a mérkőzés közepén becserélnek, akkor nincs gond, kétszáz százalékát tudom adni a tudásomnak, de ne tegyenek be a végén, mert akkor kudarcot vallok. Ne tegyék rám ezt a terhet, mert mindez sok az én szívemnek."

A vívóhölgy úgy érezte, túl sok negatív hatás érte a közelmúltban, ezek miatt nem lenne képes utolsó emberként jól szerepelni: a fenyegetések, a lesajnálások, négy év magány, és a lámpaláz (ja kérem, mégiscsak olimpiáról van szó…).

"Nem akartam döntő csörtét vívni. A németek elleni meccsen már azt hittem hogy becserélnek, mert Varga Gabriella nem vívott jól. Nem cseréltek be. Gabi nem érezte jól magát, mondta is, hogy nem megy neki, nincs jól. De Bernát Zoltán, szerintem pusztán hatalmi okokból, azt mondta: nem, így folytatjuk az amerikaiak ellen, hiszen őket kaptuk a lengyelek helyett az elődöntőben. Ekkor már nagyon elhidegült a viszony köztem és az edzőm között. De nekem a csapat fontosabb volt: bemelegítettem a lányokkal, következett az elődöntő. Nagyon hamar négy tus hátrányba kerültünk az amerikaiak ellen, erre odaszóltam Bernát Zoltánnal: <"

Arra a felvetésre, miszerint csak sérülés esetén lehet cserélni, ráadásul a sérülés ténye később a kórházban kivizsgálásra kerül, Ujlaky azt mondta, elég lett volna, ha valaki a hátára huppan és kiált egyet... Ugyanis a hátsérüléseket nem lehet ellenőrizni.

"Bernát Zoltán is tudta ezt, de nem cserélt be. Kikaptunk 45–43-ra. Kijelenthetem, hogy ez a vereség nem a lányok hibája, hanem Bernát Zoltáné, aki büszkeségből nem cserélt. Majd következett a bronzmeccs, amely előtt sokadszorra elmondtam, nem szeretnék befejező lenni. Bernát Zoltán erre azt felelte: vagy befejező leszek az olaszok ellen, vagy várjam meg, amit ezért a hazaérkezésünk után kapni fogok. A mérkőzést én fejeztem be a háromszoros olimpiai bajnok Valentina Vezzali ellen, és mindent megpróbáltam. A szívem nem bírta. Fejben teljesen rendben volt minden, de nem tudok olyan emberek sikeréért küzdeni, akik engem nem szeretnek. Magyarország tőrt mártott a szívembe azzal, hogy elvette tőlem az olimpiámat, legalábbis egyéniben.”

Ujlaky a beszélgetés végén keserűen megjegyezte, sajnálja, hogy nem hitt édesanyja figyelmeztetésének, aki féltette a magyar kapitánytól.

„Két évvel ezelőtt mondta az anyukám, hogy vigyázz Virginie, Bernát Zoltán nem áll ki melletted. Nem hittem neki. Hiszen Bernát nemegyszer mondta nekem, hogy én apád helyett vagyok az apád. Hát köszönöm, Papa.”

HA KÍVÁNCSI A TELJES INTERJÚRA, KATTINTSON IDE, ÉS HALLGASSA MEG A KOSSUTH RÁDIÓ EREDETI RIPORTJÁT!
(A beszélgetés a 2008. augusztus 18-i, délután 13:04-kor sugárzott "Halló, itt Peking!" című műsornál található.)