Nemzetisport.hu nyomtatott 2008.06.29 13:43 Frissítve: 2010.11.05 00:02

Németország–Spanyolország: krimi lesz a bécsi keringőből?

Sportszempontból mindenképpen ez lesz a két szövetségi kapitány életének legnagyobb napja – bár a német Joachim Löw és a spanyol Luis Aragonés közül csak az egyik fog tiszta szívből mosolyogni a lefújást követő éremátvétel közben. Mindkét szakvezető szoros mérkőzésre számít, és természetesen a saját győzelmükre...

Fabregas (jobbra) az elődöntőben már bizonyított.
MTI/EPA
Fabregas (jobbra) az elődöntőben már bizonyított.

A torna eddigi harminc mérkőzésén hetvenhat gólt láthattunk, ami nem rossz arány – legalábbis volt már gyengébb –, s a két tréner azt reméli, hogy a finálé is fordulatos és gólgazdag összecsapást hoz. A negyeddöntőben a portugálok ellen, majd az elődöntőben a törökökkel szemben egyaránt 3–2-re diadalmaskodó német válogatott vezetője, Joachim Löw abban bízik, hogy hamar megszerzik a vezetést.

Szavazás

Ön szerint felépül-e a döntőre Michael Ballack?

Írja be az itt látható számot!
„Roppant intenzív meccs lesz – vélekedett. – Mind a spanyolok, mind mi támadó szellemben futballozunk, és ettől lesz izgalmas a találkozó. A horvátok elleni vereségünkből leszűrtük a tapasztalatokat, kijavítottuk a hibáinkat. Ha egy támadólag fellépő gárdával ütközünk meg, át kell venni a stílusát. Mindkét csapatban kiváló csatárok vannak, így egy gyors, változatos és érdekes mérkőzést várok.”

A németeknél kisebb össznépi sokkot okozott Michael Ballack sérülése, aki húzódása miatt az elmúlt néhány napban nem tudott edzeni. Torsten Frings szerencsére felépült a bordatöréséből, de alighanem összedrótozzák erre az estére a német orvosok a csapatkapitány Ballackot is. A problémák ellenére Löw optimista.

"Természetesen azt mondom, hogy nyerünk – jósolt magától értetődően német győzelmet. – Hosszú és nehéz út áll mögöttünk, ez a torna mindenki számára fárasztó és megerőltető volt, de itt vagyunk a fináléban. Minden erőnket össze kell szednünk ahhoz, hogy hazavigyük a kupát Németországba.”

CESC FABREGAS MEGMONDJA

Lothar Matthäus helyett ezúttal a spanyol válogatott sokoldalú középpályására, Cesc Fabregasra bíztuk a jósolást.

„Tudom, milyen érzés egy nagy döntőt elveszíteni – nyilatkozta a védekezésben és irányításban egyaránt klasszis Fabregas. – Nem akarom újra átélni ezt a fájdalmat. Az Európa-bajnokságon még nem értük el a célunkat, a döntőben meg kell ragadnunk a lehetőséget: 90, 120, vagy a tizenegyesekkel együtt 125 perc alatt győzünk, és hazavisszük a trófeát.”
Amíg a német válogatott többször is megfordult már Eb-fináléban, a keretből négyen (Frings, Klose, Metzelder és Neuville) pedig már a 2002-es világbajnokság aranymérkőzésén is pályára léphettek, a spanyolok legutóbb 24 esztendeje vívtak döntőt a kontinenstornán. Luis Aragonés szerint azonban a történelmi háttér csöppet sem számít.

„Kiválóan érzem magam, és játékosaim is – adta tudtul a jó hírt a sajtótájékoztatón a spanyol kapitány. – Az egyedüli dolog, ami aggaszt, az ellenfelünk. A németek nagyon erősek, az állított labdás játékhelyzeteknél különösen veszélyesek. Tudjuk, hogy nem képesek olyan szépen játszani, mint mi, de gyors ellentámadásaiknak meg kell találnunk az ellenszerét. Ez az, ami sok fejtörést okoz nekünk, ugyanúgy, ahogyan nekik a mi technikai fölényünk.”

Hogy „Hortaleza bölcse” se aludjon nyugodtan, arról házi gólkirálya, David Villa sérülése gondoskodott: a négy találatával az Eb góllövőlistáját vezető valenciai támadó ugyanis nem játszhat ma. A hispánok így alighanem újra öt középpályással és egy szem csatárral állnak majd fel.

„Erősebbek lettünk a középpályán, és bátran törünk majd be a tizenhatosra – ígérte a spanyol szakember, aki szerint az egycsatáros játék nem jelenti automatikusan, hogy kevesebbet is támadnának, sőt, mint elárulta, még arról sem döntött, hogy csak Torres szerepel-e elöl egymagában. – Minden csapatnak szüksége van arra, hogy jó legyen a légkör körülötte. Sok nagy együttest és sok nagy játékost láttam már, akik semmit sem nyertek, mert ez hiányzott számukra. Nem úgy nálunk, hiszen mi is emiatt jutottunk el a döntőig, amelyet, remélem, jó játékkal meg is nyerünk.”

A két válogatottból mindössze egyetlen játékos hagyja ki a találkozót, a már említett Villa, eltiltott nincs.

A németeknél a felépült Frings visszaveheti a helyét Simon Rolfestől a bal oldali szűrő posztján, de ezenkívül egyetlen helyen sem változtat Löw a korábbi alapcsapatán. A spanyoloknál Villa helyett Cesc Fabregas kerül a kezdőbe, és az Arsenal zsenije az elődöntőben két szenzációs gólpasszával bebizonyította, hogy máris korunk egyik legjobb irányítójaként illik őt számon tartani.

Szinte mindenki ismeri Gary Lineker híres mondását: „a futball egyszerű játék, 22 ember kergeti a labdát 90 percen keresztül, és a végén mindig a németek nyernek.” Ellenpéldát láttunk már szép számmal, de ma este eldől, hogy a következő két évre megerősíti-e érvényésségét az egykori klasszis bon mot-ja.

A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK

Németország: Lehmann – A. Friedrich, Mertesacker, Metzelder, Lahm – Hitzlsperger, Frings – Schweinsteiger, Ballack, Podolski – Klose.

Spanyolország: Casillas – S. Ramos, Marchena, Puyol, Capdevila – M. Senna, Xavi – Iniesta, Fabregas, D. Silva – F. Torres.

HOL VAN MÁR RAÚL ÉS GUTI?

A két csapat legutóbb 2003 februárjában, Mallorcán csapott össze egymással. Akkor Raúl kettő és Guti egy, illetve Bobic góljával 3–1-re győztek a spanyolok.

A két csapat összeállítása:

Spanyolország: Iker Casillas (Cañizares, 84.) – Míchel Salgado, Puyol, César Martín (Helguera, 46.), Aranzábal – Joaquín (Etxeberría, 69.), Albelda, Baraja (Guti, 74.), Vicente – Raúl (José Mari, 84.), Tristán (Xavi, 74.)

Németország: Kahn – A. Friedrich, Wörns, Metzelder, Rau (Baumann, 51., Balitsch, 62.) – Schneider (Freier, 74.), Jeremies, Ramelow, Böhme – Bobic (Lauth, 59.), Klose (Neuville, 82.).

AZ EDDIGI EB-DÖNTŐK

1960: Szovjetunió–Jugoszlávia 2–1
1964: Spanyolország–Szovjetunió 2–1
1968: Olaszország–Jugoszlávia 2–0 (megismételt mérkőzésen)
1972: NSZK–Szovjetunió 3–0
1976: Csehszlovákia–NSZK 2-2 (tizenegyesekkel: 5–3)
1980: NSZK–Belgium 2–1
1984: Franciaország–Spanyolország 2–0
1988: Hollandia–Szovjetunió 2–0
1992: Dánia–Németország 2–0
1996: Németország–Csehország 2–1
2000: Franciaország–Olaszország 2–1
2004: Görögország–Portugália 1–0