Nemzetisport.hu nyomtatott 2008.06.26 16:56 Frissítve: 2010.12.11 00:05

Taktikai csemege: Hiddink "holland" oroszai Luis latinjai ellen

Az Oroszország–Spanyolország Európa-bajnoki elődöntőben izgalmas taktikai csatát hozhat a két edzőfejedelem, az orosz válogatottat irányító Guus Hiddink és a spanyol szövetségi kapitány, Luis Aragonés különpárbaja. A kontinens két végéből érkező gárdák játékfelfogása ugyanis jócskán különbözik egymástól.

Egészen biztos: a harc kemény és kegyetlen lesz.
Reuters
Egészen biztos: a harc kemény és kegyetlen lesz.

A latinos szemléletet képviselő „vörös fúria” és az Európa keleti felét reprezentáló „hollandosított szbornaja” csatájában az Eb-finálé a tét, s ha ez nem nyomja rá bélyegét és terhét a játék(osok)ra, akkor egy igencsak parázs összecsapás kerekedhet ki a találkozójukból.

FORMÁCIÓ

A spanyolok a hagyományaiktól felettébb messze álló 4–1–3–2-es felállással operálnak, immár a 2006-os világbajnokság óta, és a szűrő szerepkörét a brazilból lett spanyol, Marcos Senna tölti be. Játékának hasznosságát nem sokan ismerik el, ám mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a Don Balón osztályzatai alapján Senna lett a spanyol első osztály legjobb játékosa!

A másik érdekessége Aragonés taktikájának, hogy egyszerűen otthon felejtette a klasszikus szélsőket, hiszen sem José Antonio Reyest, sem Luis Garciát nem nevezte keretébe.

Az oroszok a 4–1–3–1–1 mellett tették le a rubelt: a négy védő előtt a rengeteget futó Szergej Szemak folytat labdagyűjtögető életmódot, Andrej Arsavin pedig a középpályástrió és az egy szem középcsatár között helyezkedik el.

Szavazás

Ki jut tovább a spanyol–orosz elődöntőből?

Írja be az itt látható számot!
ERŐSSÉGEK

A spanyolok igazi ereje kreatív középpályásaikban és a Villa, Torres duó gyorsaságában rejlik. Az oroszok erőnléte mostanra már legendás, a svédek után a hollandokat is valósággal szétcincálták ellentámadásaikkal, melyek során másodpercek alatt befutották a két 16-os közötti területet. Arsavin személyében egy igazi titkos fegyvert is talált Hiddink, és ha támadója, Roman Pavljucsenko egy kissé lenyugszik, még Eb-gólkirály is lehet.

ACHILLES-SARKOK

Az olaszok ellen szépen – pontosabban csúnyán – megmutatkozott, hogy ha igazán stabil védelemmel és keményen bekkelő középpályával találják szembe magukat a spanyolok, akkor nem képesek gyorsaságukat és középpályásaik hosszú keresztlabdáit kihasználni. Luca Toni arra is rávilágított, hogy Sergio Ramos kivételével fejjel igencsak verhető a hispán védelem.

Az orosz középső védők agyaglábúsága is szinte közhellyé vált mára, de ne feledjük, hogy az első mérkőzésen szereplő Gyenyisz Kologyin, Roman Sirokov kettős után ezúttal a Vaszilij Berezuckij, Szergej Ignasevics párossal operál Hiddink. Az oroszoknak eddig sok fejtörést okozott az általuk kihagyott számtalan gólhelyzet, ráadásul ha Senna vagy Carlos Marchena leveszi a pályáról Arsavint, ezzel ki is húzza a „szbornaja” méregfogát.

VÉDELEM

Kapusposzton mindkét válogatott kifejezetten jól áll, míg a középső védőik egyértelműen a spanyoloknak jobbak. Ezt viszont nagymértékben kompenzálja, hogy míg az ő szélsőhátvédeik csak ritkán futnak fel a támadásokhoz, és akkor sem mindig oldják meg jól a szituációkat, addig Alekszandr Anjukov és legfőképpen a balbekk Jurij Zsirkov állandó stressz alatt tartja az ellenfél hátsó alakzatát. Zsirkovot bátran nevezhetjük az új Roberto Carlosnak, hiszen az Eb-n nyújtott teljesítménye valósággal kiált egy európai élcsapatért.

KÖZÉPPÁLYA

A két középső csapatrész tömve futóbajnokokkal, ám amíg a spanyoloknál Xavi, Andrés Iniesta és David Silva is képes váratlan megoldásokra, addig az oroszoknál csak Arsavin. Aragonés ráadásul bármikor harcba dobhatja a kispadról Cesc Fabregast, Santiago Cazorlát vagy Rubén de la Redet, eközben Hiddink számára jóval szűkebb a merítési lehetőség.

Szavazás

Önnek melyik szövetségi kapitány a szimpatikusabb?

Írja be az itt látható számot!
Azért az orosz középpályásokat sem kell félteni: ha nem is labdazsonglőrök, egyszerű eszközökkel és sok futással bármelyik védelmet képesek megoldhatatlan feladat elé állítani – csak ne essen ismét az eső, mint az első találkozójukon!

CSATÁRSOR

A Villa, Torres villámduó a csoportmérkőzések alatt brillírozott, ám a pihenő rosszat tett nekik. Az orosz Pavljucsenko hamar letette a névjegyét, hiszen zseniálisan stukkolt Iker Casillas feje fölött a kapuba, viszont az összpontosítással többször is meggyűlt a baja.
„Arsavin cár” nem véletlenül a torna felfedezettje, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy most a latin típusú emberfogás jelenlegi uralkodóit, Carles Puyolt, Marchenát és Ramost kellene felülmúlnia – ami nem tűnik egyszerűnek.

A földön egyértelműen a spanyolok jobbak, kombinatív játékuknak nem akad párja Európában, Hiddinkék viszont a levegőben erősebbek, bár érdekes módon mindkét kapitány kifejezetten alacsony játékosokkal töltötte fel keretét.

MINDKETTEN EURÓPAI STÍLUSBAN

Az oroszok azért is lepték meg Európát, mert kapitányuk, Guus Hiddink zseniálisan ötvözte a holland – sok futáson és a szélsőjátékon alapuló – totális futballstílust a kemény, harcos labdarúgásra épülő orosz hagyományokkal, és a mai kornak megfelelően szélsőhátvédeik is érdemben képesek segíteni a támadásokat.

Aragonés érdeme az, hogy a csapategység érdekében volt mersze menet közben elhagyni azokat, akik ilyen-olyan okok miatt kilógtak a sorból, és mivel az utóbbi évek legnagyobb sikere előtt áll a válogatott, senki sem hánytorgatja már fel neki Raúl, Fernando Morientes, Míchel Salgado vagy Guti mellőzését. Stabil védelem, sokat futó középpályások és agresszív, gyors csatárok – ezért is játszik ma a döntőbe jutásért a spanyol válogatott, a selección.