Pajor-Gyulai lászlóonline 2006.10.27 01:05 Frissítve: 2011.01.07 00:04

Fényévnyire Európától

Vasárnapi számunkban indítottuk el Futballparlament című sorozatunkat. A célunk az volt, hogy a máltai csapás után feltérképezzük a honi labdarúgó-valóságot, s egyben a lehetséges válságkezelésre mutassunk példákat. Az UEFA szakmai bizottsága korábban hét ismérvet sorolt fel, amelyek feltétlenül jellemeznek minden fejlett és eredményes futballal dicsekedő országot. A mai részben ezt a hét ismérvet soroljuk fel, azt vizsgálva, mennyiben felel meg ezeknek a magyar labdarúgás.

Lothar Matthäus sem tudott csodát tenni a válogatottal, de a gyerekeknek örök élményt jelentett vele játszani
Németh Ferenc
Lothar Matthäus sem tudott csodát tenni a válogatottal, de a gyerekeknek örök élményt jelentett vele játszani

1. tömegbázis
Szerdai számunkban megírtuk: Hollandiában 1.1 millióan futballoznak, s a játékosok csaknem fele 18 éven aluli. Ha ezt összehasonlítjuk a magyar adatokkal, akkor máris világosan látjuk, miért van ennyire mélyen a labdarúgásunk. Nálunk jelenleg 120 ezer játékos rendelkezik versenyengedéllyel, s közülük az utánpótláskorúak száma nem éri el az 50 ezret. Mellettük igen sok az öregfiúk-bajnokságokban játszó futballista, és ez elrémisztő. Az Aranycsapat idejében papíron 200 ezer magyar rúgta a labdát rendszeresen, de a valóságban többen voltak, mert akkoriban 12 éves kor alatt nem lehetett senkit sem leigazolni. Csak még néhány egészen elképesztő adat nagyságrendben hozzánk hasonló országokból: Norvégia 450 ezer, Belgium 415 ezer, Csehország 680 ezer, Svájc 230 ezer, Ausztria 590 ezer igazolt labdarúgóval büszkélkedhet, de még a törpének számító Luxemburg is fel tud mutatni 32 ezret! Az UEFA szerint a színvonalas labdarúgás egyik feltétele az, hogy a lakosság 5-10 százaléka aktív játékos legyen. Mint láttuk, ez nálunk alig haladja meg az egy százalékot. Persze ha abból indulunk ki, hogy Magyarországon összesen 200 ezren sportolnak igazoltan, a 120 ezer labdarúgó nem is rossz, de nemzetközi szinten annyit ér, amennyit az eredményeink mutatnak.

2. utánpótlásképzés
A tömegbázis növelése érdekében mindenütt összehangolt, országos utánpótlásprogram működik, amelyet a nemzeti szövetség irányít. Sorozatunk korábbi részeiben néhány ország programjába már belekukkantottunk, azok minősége tökéletesen tükröződik az eredményeikben. Magyarországon a Bozsik-programok lényegében elhaltak. A két nagy támogató, az OTP és a Mol kiszállt, az MLSZ utánpótlásra fordított költsége 330-ról 280 millióra csappant, és ennyiből lehetetlen hatékony rendszert működtetni. Ráadásul az összehangoltságra jellemző, hogy az utóbbi években nem kevesebb mint öt szervezet – az MLSZ, a Góliát, a NUPI, a Diáksportszövetség, az Iskolai Labdarúgó-szövetség és az azóta már megszűnt Nemzeti Labdarúgó-akadémia – karolta fel az utánpótlás ügyét, és mindegyik egyedül önmagát tartja üdvözítőnek, az együttműködésre alig akad példa. Ráadásul egy tehetséges 17-19 éves játékos mintegy 130-140 mérkőzést játszik évente, ötször annyit, mint európai társai, és ez lényegében lehetetlenné teszi a színvonalas képzést.

3. Szakszerű oktatás
Ez annyira magától értetődő, hogy első ránézésre talán nem is érthető, miért kell erről egyáltalán beszélni. Ám elég csupán labdarúgóink szakmai felkészültségére, képzettségére gondolni, és máris beláthatjuk, itt is lenne még mit tennünk. A képzés mintegy másfél évtizedes folyamat, amelynek minden egyes fázisa más és más módszereket igényel. Ismét a holland példára utalva: ott szinte korosztályokként képzik az edzők között a specialistákat, és a kluboknak kötelező az ilyen szakemberek alkalmazása. Nálunk ugyan kiépült már az UEFA edzőképzési rendszere, ám viták és egyéni torzsalkodások martalékává vált, ráadásul a klubok gyakran nem is képesek megteremteni a minőségi munka feltételeit. Teljes a zűrzavar az edzőképzésben, hol ilyen, hol olyan licencefeltételeknek kell megfelelni, és ahogyan említettük: labdarúgóink felkészültsége nem a lehető legkorszerűbb szakmai munkáról árulkodik.

4. Korszerű versenyrendszer
Talán sehol a világon nem szervezték át annyiszor minden szinten a versenyrendszert, mint nálunk. Ez azért lényeges, mert egy jól átgondolt, szigorúan szakmai szempontok alapján kidolgozott rendszer alapfeltétele lenne a gyerekek fejlődésének. Nem mindegy, mennyi mérkőzést játszanak és milyen ellenfelekkel, azaz a rendszer nem önmagáért létezik, hanem a játékosokat szolgálja, és ezért káros az örökös változtatásokkal járó bizonytalanság. Ide tartozik az is, hogy a profi csapatoknak mindenütt kötelező az utánpótlás-együttesek versenyeztetése, ám nálunk a szövetség aszszisztálásával ezt a követelményt mindig is könnyű volt kijátszani, és ezt a bajnokságok színvonala is megsínyli.

5. Infrastruktúra
Kizárólag szomorú tényekkel szembesülhetünk. A legfontosabb: az utóbbi 16 évben csaknem 1200 pálya szűnt meg Magyarországon, és Európában nálunk épült a legkevesebb a II. világháború óta. Meglévő stadionjaink zömmel elavultak, alkalmatlanok a korszerű szakmai munkára, de még arra is, hogy a közönség kultúráltan szórakozhasson a lelátóikon. Arról, ami van, nem is igen érdemes beszélni, lássuk inkább azt, mire lenne szükség. A stadionokon kívül rengeteg megvilágított műfüves pályára, kiszolgáló- helyiségekre, regionális szakmai táborokra, azaz szinte mindenre. A magyar futball bajban is lenne, ha a játékosok száma egyik napról a másikra a csehek szintjére nőne: egész egyszerűen nem tudna annyi labdarúgó hol edzeni és játszani... Végül még egy szomorú tény: szerte Európában kizárólag az MLSZ-nek nincs önálló technikai centruma. A fejlődés természetesen rengeteg pénzbe kerülne, ám húsz éve az angolok is felismerték, a sportágba ölt pénz nem költség, hanem egészségügyi befektetés. A kormány úgy döntött, a 43 százalékos adóból hármat a labdarúgásnak ad, amelyet az csak a létesítmények korszerűsítésére és biztonságosabbá tételére, valamint sportszakmai célokra fordíthatott. Az eredmény: a futball virágzó üzlet Angliában, tömegek játsszák, tömegek élvezik, s a sportminiszter szerint az egészségügyi kiadások csökkenése is látványosan tetten érhető.

Szóljon hozzá!

Segíteni akar ön is a magyar futballnak?
Várjuk érdemi javaslatait a szerkesztoseg@nemzetisport.hu e-mail címre
6. Alkalmas vezetők
Nálunk az lehet vezető a kluboknál, aki pénzt ad, függetlenül attól, hogy ért-e a sportághoz, látja-e az összefüggéseit, van-e hosszú távú koncepciója. Akadnak jó példák is, de az utóbbi másfél-két évtized hazai futballtörténete tele van olyan fejezetekkel, amelyeket szerencsevadászok, szélhámosok, üres ígérgetők és a gyors pénzszerzés reményében színre lépő percemberek írtak. Sajnos egy ennyire tőkeszegény futballban, mint a miénk, nagyon nehéz szigorú feltételeket szabni, de ebben is muszáj közelednünk a világ elitjéhez. Ehhez elengedhetetlen lenne, hogy olyanok vállaljanak vezetői posztot, akik képesek hosszú távra tervezni, mert ez nem mindig elhatározás kérdése. Ehhez a témához tartozik a központi vezetés is, amelyet többnyire ugyancsak a napi érdekek irányítottak és irányítanak manapság is, óriási a széthúzás, a furkálódás, és több posztra nem a jelenlegi követelmények, hanem a múltban szerzett érdemek ültetnek embereket.

7. Vonzó profi foci
Egy üzletnek nemcsak raktárra és eladótérre, hanem kirakatra is szüksége van. Lefordítva: a profi futball nyújtja a példaképeket, akik a sportágba vonzzák a fiatalokat, és a magas színvonal, valamint a vele járó érdeklődés révén az anyagi bázist is megteremtik. A magyarországi mérkőzések nézőszáma a legárulkodóbb bizonyíték arra, hogy a mi profi futballunk cseppet sem vonzó, és akkor még nem is szóltunk a szerződésszegésekről, a menetrendszerű botrányokról…

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.07.20 23:18:29

Archiv cikkek nemzetisport.hu

2017.07.13 12:07:58

Archiv cikkek nemzetisport.hu

2017.06.15 09:45:16

Archiv cikkek nemzetisport.hu

2009.08.07 11:53:54

Archiv cikkek

OLASZORSZÁG. A portugál tréner azzal vádolja a londoniakat, hogy megemelik játékosaik árát, amint az Inter érdeklődni kezd irántuk.

2009.08.07 01:47:35

Archiv cikkek