Amler Zoltán, Rodics Dánielonline 2006.09.25 02:13 Frissítve: 2012.01.29 02:43

Ördögien játszanak, nem vitás

A címvédő Alba Volán-FeVita csapata nyerte meg a Magyar Kupát, miután a miskolci fináléban 5–2-re legyőzte a Dunaújvárosi Acélbikák-Extra.hu együttesét. A harmadik harmadban már csak visszaszámoló fehérváriak fennállásuk hatodik kupasikerét aratták. A bronzérmet a házigazdát 9–2-re kiütő UTE szerezte meg.

Ezt most megúszták a dunaújvárosiak. Svasznek Bence elôl óvja sikerrel a korongot Jaroslav Ferjo
Miskolczi Atilla
Ezt most megúszták a dunaújvárosiak. Svasznek Bence elôl óvja sikerrel a korongot Jaroslav Ferjo

1. harmad – Bátor újvárosiak, baráti légkör: 1-0
Szörnyű lehet civilben a padon. A fehérváriak keresztszalag-szakadással még májusban megoperált válogatott centere, Majoross Gergely mindazonáltal nem kesereg: „Ezt a néhány hetet már csak kibírom valahogy, a lényeg, hogy a kupagyőzelmet együtt ünneplem a csapattal”, mondja dicséretes önbizalommal. No igen, az Újpest elleni 5–0 után voltaképpen mindenki elkönyvelte a Volán-diadalt. Talán ez lehet az újvárosiak esélye?
Magosi Bálint mindenesetre nem sokat teketóriázik, Budai Krisztián reflexeinek tesztelésébe kezd – jelentjük, kiválóak. Felveszik a harcot a fiatal acélbikák, mennek, pörögnek Vladimir Matejov tanítványai, ennek ellenére az ötödik percben hátrányba kerülnek: emberelőnyben lő gólt a Volán, Palkovics Krisztián elsőrangú passzát Ocskay Gábor a kék vonal közeléből zúdítja a kapuba. Ez sem szegi azonban kedvüket az újvárosiaknak, bizony, Budainak legalább annyi, ha nem több dolga akad, mint a lila-fehérek ellen. Persze a játék zömmel Jaroslav Ferjo kapuja előtt zajlik, a szlovák bravúrosan véd, és Michal Stastny emelésénél (a vason csattan a pakk) szerencséje is van. Amúgy csendben, mondhatni, baráti körben zajlik a csata, kiállítás is mindöszsze három akad a harmadban – bizony, kutakodni kell az ember emlékezetében ahhoz, hogy a Fejér megyei rangadón utoljára vaj’h mikor volt ilyen. Ha volt…

2. harmad – Felpaprikázott ördögök: 3-1
Mint az első menetben. Telnek-múlnak a percek, a kapusok mindent fognak, sehol egy dulakodás, sehol egy elcsattanó pofon. Hanem akkor elérkezik a harmad 10. perce. A 19-es fehérvári gólra 19-es újvárosi válasz érkezik nagy hirtelen: Erdélyi Péter megpattanó lövése ellen tehetetlen Budai, 1–1, ez ám a meglepetés!
Ki hitte volna?
Kapcsolnak is az ördögök, az Újpestnek kettőt vágó Stastny ér révbe. Huszonhárom másodperc kell a Volánnak ahhoz, hogy újra vezetést szerezzen. Pedig veszélyes, felettébb rizikós játékot űzött, hiszen takaréklángról nem mindig egyszerű feljebb kapcsolni. Most sikerül. Emberhátrányban is kis híján gólig jut az Ocskay, Palkovics duó (Ferjo védése pazar), Milos Palovcík iparkodik, érződik, a kapott gól igencsak felpaprikázta a trón várományosát. Egy megrajzolt kombinációt követően Rajz Attila lövi a harmadikat (ahogy Ocskay fonákkal eléteszi a korongot, az több mint tanítanivaló), majd az utolsó percben Anton Pozník, a fehérváriak új szerzeményű védője szerzi a negyediket. Utóbbi gólja erősen potyaízű, Ferjo rázza is a fejét rendesen. Szemrehányást senki sem tesz neki, Matejov mester még biztatja is az öltözőbe menet. Csupán a büntetőpadról érkező Szilassy Zoltán kap némi fejmosást, aki addig-addig mondta a magáét, mígnem „kiharcolt” magának egy tízperces fegyelmit. Hiába no, anno ő a Volán–Dunaferr nagy csatákban edződött…

3. harmad – Michal Stastny megállíthatatlan : 1-1
Az idei Magyar Kupa utolsó felvonása. Húsz perc tiszta játékidőre a Volán fennállása hatodik győzelmétől. Stastnynak az első lesz, főszerepet is vállal benne, hiszen ezúttal is két gólig jut (okosan használja ki a ziccert). Ezzel a névvel ugyebár…
A dunaújvárosiak dicséretére legyen mondva, egy pillanatra sem adják fel, más kérdés, hogy láthatóan utolsó erőtartalékukat mozgósítják. A Miskolci Jegesmedvék ellen kibrusztolt szombat esti elődöntő (5–4) rengeteget kivett belőlük, mind fizikailag, mind idegileg. Szilassy révén mégis gólig jutnak a kilencedik percben, ami Budain és a hibázó Csibi Józsefen kívül talán senkit sem izgat túlságosan.
Még öt perc, mindenki a végét várja, Vargyas László meg a palánkkal vív közelharcot: nem adják meg a bírók a gólját, ez dühíti fel. Termetét látva, erejét ismerve kész szerencse, hogy senki sincs a közelében…
Már csak százhúsz másodperc. Boldog fehérváriak pacsiznak a padon, a legtöbben az órát lesik. Csakhamar eléri a 20:00 percet, elkezdődhet az ünneplés (a lelátóról szóló taps persze az újvárosiaknak is szól), amely a megszokottnál talán csendesebb, szerényebb. Nem mintha ez a diadal kevesebbet érne, csupán annyira egyértelmű.
A különdíjasok mindegyike fehérvári (kapus: Budai Krisztián; hátvéd: Anton Pozník; csatár: Ocskay Gábor – Michal Stastny talán jobban megérdemelte volna), nem kétséges, a legjobb koronáztatik meg. És természetesen Majoross Gergely is a jégen ünnepel. Ahogy megmondta. Szó szerint csapat a Volán, na!