SZABÓ GÁBORonline 2006.05.25 02:28 Frissítve: 2012.02.16 02:49

Egy csapat, amelynek elege van az ezüstből

Nem, nem és nem. A Vasas férficsapata 1989 óta képtelen bajnokságot nyerni, holott az idén tizenkettedszer próbálkozhatott a döntőben – és tizenkettedszer végzett a második helyen.

A Vasas játékosai az idén is fogadkoztak, hiába ? ezúttal is elbukták a finálét
Meggyesi Bálint
A Vasas játékosai az idén is fogadkoztak, hiába ? ezúttal is elbukták a finálét

Mind elbukták

1990 – Kenéz György
FTC 8–10, 8–10
1992 – Csapó Gábor
Tungsram SC 12–15, 20–21
1994 – Somossy József
UTE 7–8, 9–10
1995 – Somossy József
UTE 6–9, 5–7
1996 – Faragó Tamás
BVSC 6–4, 8–11
1997 – Faragó Tamás
BVSC 10–12, 11–12
1998 – Faragó Tamás
BVSC 9–10, 6–7
2002 – Somossy József
Domino-BHSE 9–7, 10–6, 5–7, 9–10, 9–11
2003 – Somossy József
Domino-BHSE 10–13, 7–6, 10–13, 7–9
2004 – Kásás Zoltán
Domino-BHSE 7–8, 12–8, 5–6, 8–9
2005 – Földi László
Domino-BHSE 5–12, 5–6, 4–11
2006 – Földi László
Domino-BHSE 10–8, 9–8, 5–15, 8–9, 6–8
Az égiek mintha végleg eltiltották volna a Vasas férfi pólócsapatának mindenkori játékosait az aranytól. Kutatnak ők utána szakadatlanul, ásnak rendületlenül, de az istennek sem lelnek rá. El vannak átkozva az angyalföldiek, mert azt senki sem hiheti, hogy mind a 12 fináléban a vetélytársnak állt a zászló. Talán a tizenhármas szám húzta be a féket, talán sötét erők esküdtek össze a piros-kék szín ellen? Akárhogy is van, a tizennegyedik bajnoki elsőség sehogy sem akar összejönni.

Immár 17 esztendeje annak, hogy Kenéz Györggyel a kispadon, Nemes Gáborral, Mészáros Csabával, Petőváry Zsolttal, a négymétereseket futószalagon szállító szlovák centerrel, Roman Polacikkal és társaikkal bajnokságot nyert a Vasas. 1989. június 11-én minden angyalföldi boldog volt, így Kósz Zoltán is, aki annak idején a második számú kapus posztját birtokolta. Sydney olimpiai bajnoka egyúttal csúcstartó is, az aranymentes időszakban ugyanis ő halmozta a legnagyobb hatékonysággal az ezüstérmeket, nem kevesebb mint kilenc szaporítja a gyűjteményét. A PVSK jelenlegi kapusát arra kértük, hogy a botrányos végkifejletű 2002. évi fináléról ezúttal ne ejtsen szót, korábbról idézze fel emlékeit.

„Nem vitás, 1996-ban álltunk még nagyon közel a célhoz, s miután az első meccsen hat négyre nyertünk, képletesen szólva, ünnepi ruhát öltve mentünk a visszavágóra – mondta az akkor már négy éve az egyes sapkában védő Kósz Zoltán. – A kezünkben éreztük az aranyat, ám a hoszabbításban, a hirtelen halálban elbuktunk: Varga Zsolt csavart a kapunkba. Nagyon fájó volt.

Vesztesranglista

9: Kósz Zoltán
8: Tóth Frank
7: Liebhauser József
5: ifj. Konrád János
Mátyás Zoltán
Németh II Zsolt
Steinmetz Ádám
Varga Dániel
Varga Tamás
Vári Attila
Vindisch Ferenc
4: Martinovics György
Mészáros Csaba
Gorskov, Dmitrij

1989 után ezek a játékosok vesztették el a legtöbb döntőt a Vasassal.
Azóta kiderült, a háromgólos előny sem számít biztonságosnak, de mi még tapasztalatlanok voltunk az új játékrendszerben. Ha jól emlékszem, akkor lett oda-visszavágós a szisztéma. Ötödször végeztünk a második helyen, és úgy érzem: ha nyertünk volna, mérföldkőhöz érkezik a Vasas, amely a következő években újabb aranyérmekkel gyarapodhatott volna.”

Az éppen tíz esztendeje elvesztett döntő idején Faragó Tamás irányította a szakmai munkát, előtte Somossy József igyekezett a csúcsra futtatni a piros-kékeket, de neki sem sikerült. Somossy sajátos helyzetben van, 1993–1995-ig, majd 2000–2003-ig dolgozott a Vasasban, két különböző időszakban szerette volna aranyra változtatni az ezüstöt.

„A kilencvennégyes és kilencvenötös bajnoki fináléban nem hivatkozhattunk külső körülményekre a vereség miatt, legfeljebb a bajnoki rendszert kritizáltam. Kilencvenötben például négy ponttal nyertük meg az alapszakaszt az Újpest előtt, aztán elvéreztünk a döntőben. A rájátszással új, amolyan kéthetes bajnokság indult, és emlékeim szerint addig sohasem az alapszakaszelső vehette át az aranyérmet. Így nem volt értelme megkövetelni a magas szintű pólót tíz hónapon keresztül. Ráadásul a hazai pálya előnyeit sem élvezhettük, hiszen mindkét gárda otthona a Komjádi uszoda volt” – emlékezett vissza Somossy József, aki máig sem emésztette meg a 2002. évi bajnoki fináléban történteket. Mint emlékezetes, öt meccsen nyert a Domino, de nem a verekedős utolsó derbi, hanem a negyedik felvonás rojtozta ki az angyalföldiek idegeit.

„Természetesen nem tudok elfogultság nélkül beszélni, de százszor átgondoltam az ott tapasztaltakat, és ugyanarra jutottam – folytatta Somossy. – Most is azt mondom, Európa legjobb szerkezetű csapatával dolgoztam, tizenkét, bármikor hadra fogható mezőnyjátékossal és egy kiváló kapussal. Szerintem egyetlen aranyat nyerő csapat sem játszott olyan magas szinten, mint mi. Azon a bizonyos negyedik meccsen azonban huszonháromszor állítottak ki közülünk, amely világcsúcs a maga műfajában – legkevesebb hét és fél játékosra lehet elosztani ennyi hibát. Végül hatan pontozódtak ki tőlünk, ráadásul Steinmetz Ádám és Varga Tamás is támadásban, a center helyéről volt kénytelen kiállni a játékból – páros kiállítás miatt! Hozzáteszem, hat páros kiállítást fújtak a bírók. Szakmai nonszensz! Azóta sem ítéltek ennyit a játékvezetők, holott ha természetes volna, manapság is előfordulhatna. A lényeg, hogy totálisan szétbomlott a csapatszerkezet, ezt már mi sem bírtuk el. Megfosztottak minket a bajnoki címtől.”

Somossy ironizálni is képes a szerencsétlen szériján: „A tizenhét év alatt minden valamirevaló budapesti csapat legyőzte már a Vasast a fináléban, így lehetett bajnok az FTC, a Tungsram, az Újpest, a BVSC és a Domino. Azt szoktam mondani, hogy ha a KSI egyszer bejutna a fináléba, és a Vasassal mecscselne, biztosan bajnokságot nyerne...”

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.10.19 10:38:00

Archiv cikkek nemzetisport.hu

2017.08.30 12:12:52

Archiv cikkek nemzetisport.hu

2017.08.15 13:09:00

Archiv cikkek nemzetisport.hu

2017.07.20 23:18:29

Archiv cikkek nemzetisport.hu

2017.07.13 12:07:58

Archiv cikkek nemzetisport.hu