Nemzetisport.hu online 2004.07.04 23:05 Frissítve: 2011.10.14 02:43

Görögország Európa-bajnok!

A döntő délutánjának egyik érdekes kérdése: vajon kinek a fohásza volt a gyorsabb? Egymástól függetlenül röppent fel ugyanis két hír, mely szerint a felek a győzelem érdekében nem mulasztották el az égiek segítségét kérni.


A 24 Horas nevű portugál bulvárlapban megszólaltatott helyi papok mindegyike azt mondta, a vasárnapi mise során a válogatottért is imádkozni fog, míg görög részről egyenesen az ortodox egyház feje említette meg a honfitársak remélt sikerét. "Isten segítsen minket ma este a győzelemhez" – hangzott el Hrisztodulosz érsek szájából vasárnapi prédikációjában. Meg is magyarázta, miért tartja fontosnak a diadalt: "Azt láttam, hogy a nemzet egységbe forr, és elutasítja az erőszakot a sikerek hatására".
Ilyen hátszéllel mindenkinek illik odatennie magát, bár aligha gondolta bárki is, hogy az otthonról jövő biztatás nélkül a portugál és a görög csapat játékosai nem akarnának úgy, mint addig. De térjünk át a másik témára, amely izgalomban tartotta a futballszeretőket a kezdés előtti órákban: ki fog játszani? Nos, Luiz Felipe Scolari ismét Pauletára voksolt a spanyolok elleni meccs hőse, Nuno Gomes helyett, feltehetően abban reménykedve, hogy egy ilyen jó csatárnak egyszer meg kell villannia. Viszont volt olyan okos, hogy ne rakjon túl nagy terhet a PSG-támadó vállára: "Pauleta akkor is rengeteget segít, ha nem szerez gólt. Az elszántsága nagyon fontos számunkra, én bízom benne" – jelentette ki.

Egy kattintás a képre és tekintse meg a döntőről készített képgalériánkat!
Egy kattintás a képre és tekintse meg a döntőről készített képgalériánkat!
A görögök azzal hozták a frászt szurkolóikra, hogy kiszivárogtatták: Kapszisz sérülése súlyosabbnak tűnik, mint elsőre gondolták. A tornán kiválóan teljesítő védőnek a szombati edzésen gyűlt meg a baja a térdével. Emellett híre ment, hogy a tapasztalt csatárnak, Nikolaidisznak a háta fáj, de mielőtt bárki temetni kezdte volna Otto Rehhagel együttesét, nem sokkal a rajt előtt kiderült, az egyik "nagybeteg", Kapszisz rendbe jött, a csatár viszont még a kispadra sem ülhetett le. Ami az eltiltott Karagunisz pótlását illeti, a német szakember a várakozásnak megfelelően a felgyógyult Jannakopuloszt állította a helyére.
Egyéb változás híján döntő többségében azok a futballisták vonultak ki a gyepre, akik kiharcolták a fináléba kerülést, érthető módon egyik szövetségi kapitánynak sem volt kedve hirtelen ötlettől vezérelve szétszedni a jól összerakott gépezetet. Hogy ugyanazok vannak a pályán, akik eddig is a legtöbb időt töltötték ott, az ránézésre megmondható volt, mert az első negyedórában mindenki hozta, amit várni lehetett tőle.

Lássuk csak: Cristiano Ronaldo kevergetett, Deco és Figo felváltva fel-feltünedezett, Miguel időnként bátran felfutott, Pauleta a labdát sem igen tudta levenni a védők szorításában. A görögök pedig a térfelükről sem igen merészkedtek ki…
Azért Szeitaridisz hamarosan jelezte, hogy ennél több van bennük, az első veszélyes előretörése alkalmával a lemaradó Costinha menten felrúgta. Sőt, legközelebb a komplett portugál védelem csak kapkodta a fejét, egy bűvöletes kombináció végén ugyanis Hariszteasz csak azért nem került ziccerbe, mert Ricardo testi épségét nem kímélve dobta ki magát a kapujából. A portugálok tehát ízelítőt kaptak abból, mi lesz, ha túlságosan belefeledkeznek a támadásba, vissza is vettek kissé a lendületből, ami az amúgy sem öldöklő iramú meccsnek nem tett jót.
A forgatókönyv nagyjából a következő volt: a hazaiak óvatosan, fokozatosan növelték a nyomást, néha el is jutottak valamiféle helyzet ígéretéig vagy lövésig, de mindig lelohasztotta a lelkesedésüket egy roppant veszélyes kontra – kezdhették az egészet elölről. Feltesszük, sokakban ötlött fel a szünethez közeledve: hogy lesz ebből élvezetes finálé? Vagy – ne legyünk telhetetlenek – legalább egy árva gól?
Az embernek az volt az érzése, hogy bármiképpen dől el az aranyérem sorsa, a görögök fognak dönteni: vagy jól fejezik be valamelyik ellentámadásukat, vagy hibáznak, így juttatva lehetőséghez a portugálokat. Annál is inkább, mivel Figónak a második félidőben is elvétve jöttek csak be a cselei, Cristiano Ronaldo fickándozását meg pontosan addig nézték lenyűgöző nyugalommal a görög bekkek, amíg oda nem léptek. És ezzel általában az övék lett a labda. Összefoglalva: a portugálok szélsőjátéka tökéletesen becsődölt, így gólhelyzetről sem beszélhettünk.
Deco talán érezhette ezt, mind többször próbálta középen összecsomózni a görögök védelmi alakzatát, s egy ízben nagyon úgy tűnt, hogy a tizenhatos vonala előtt szabálytalanul állították meg. Fel is harsant a tizenegyest követelő kórus, Markus Merk azonban még szabadrúgást sem fújt. (Holott nem lett volna meglepő, ha a mészpontra mutat, elvégre az Eb nyolc büntetőjéből hármat ő ítélt meg…)
S hogy folytassuk az iménti eszmefuttatást: a görögök nem voltak hajlandóak hibázni. Viszont egészen nyugodtan megcsinálták ugyanazt, amit az elődöntőben, nevezetesen egy jobb oldali szögletből (az első szögletükből!) vezetést szereztek. Senki se kérdezze, mert mi sem tudjuk, hogy a hálóba fejelő Hariszteasz mellett feszengő Costinha miért várt a felugrással…
A portugálok egyébként is nagyon idegesnek tűntek, de a rettegett görög találattól alaposan megzavarodtak, rögtön két újabb nagy helyzetet hoztak össze Ricardo kapuja előtt. Aztán persze újból megindult az attak, egy idő után már a Costinha helyére beálló Rui Costával, majd a Pauletát váltó Nuno Gomessel. Mégis, hiába ívelgettek egyre gyakrabban, hiába lőttek mindenhonnan, hiába vetettek be pályára befutó nézőt is, semmi sem akart sikerülni. Hihetetlen leírni, de Görögország – a házigazdát másodszor is legyőzve – megnyerte az Európa-bajnokságot, méghozzá úgy, hogy a kieséses szakaszban egyetlen gólt sem kapott!