SZABÓ GÁBORonline 2004.06.25 20:40 Frissítve: 2012.02.15 02:42

A vállfájdalom már túl sok volt

Visszaszámolunk, hiszen egyre közelebb a nagy nap: Athénban augusztus 13-án kezdődnek az ötkarikás játékok küzdelmei. A kvalifikációt szerző versenyzők már készülnek, és mi is hangolunk, szeretnénk bemutatni azokat a magyar sportolókat, akikre nagyon is érdemes lesz odafigyelni a görög fővárosban, akik pontszerzők lehetnek, érmet nyerhetnek, sőt akár az aranyéremre is pályázhatnak. Megkérdezzük őket, miként vélekednek saját esélyeikről, a Nemzeti Sport szakértője is elemzi az adott versenyszámot, bemutatjuk a legnagyobb ellenfeleket, az olimpiai programból kiderül pontosan, mikor is kell szurkolnunk nekik, felidézzük a Sydney óta eltelt négy év világversenyeinek végeredményét, és ismereteink alapján megpróbáljuk megtippelni, hogy kik állhatnak majd az athéni dobogón. Vegyük számba a több mint kétszáz tagú magyar olimpiai csapat reménységeit!

Az NSO ajánlja.

Minden, amit a súlyemelés olimpiai részvételéről tudni kell


A helyszín, az időpont, az esélyesek, a magyarok, a történelem...
Három éven keresztül tönkreverhette volna a világot, ám elhúzódó csukló-, majd vállsérülése miatt két esztendős kényszerpihenőt kellett tartania Likerecz Gyöngyinek. A még mindig csak 21 éves oroszlányi hölgy előbb lett felnőtt világ- és Európa-bajnok, mint országos első helyezett, s 2002. június 4-én világcsúcstartóvá lépett elő, miután a havirovi junior-vb-n lökésben 143 kilóra srófolta a felnőttrekordot.
Akkor még nem gondoltuk, hogy hosszú ideig nem folytatódik a sikertörténet, jóllehet már a cseh városban is küszködött a csuklójával. A varsói világbajnokságot kellett először lemondania, aztán szép lassan kénytelen-kelletlen megszoktuk, hogy nélküle áll fel a magyar csapat, amelyet biztos érmektől fosztott meg a sors. A nemzetközi viadalokon rendszeresen kérdezgették az újságírókollégák, hogy mi történt Likerecz-cel, miért hiányzik – mi pedig csak széttártuk kezünket…

Likerecz Gyöngyi kétéves pihenô után Athénban ismét megkóstolná a siker ízét (fotó: Czagány Balázs)
Likerecz Gyöngyi kétéves pihenô után Athénban ismét megkóstolná a siker ízét (fotó: Czagány Balázs)
Nem hogy mi, de maga Likerecz sem tudta, mikor dolgozhat ismét gőzerővel az edzőteremben, mikor tűzhet ki újra nagy célokat.
Két műtét után aztán májusban Pécsett már megmutatta magát (viszonylag szerény teljesítménynyel indított), az egy héttel ezelőtt rendezett Messzi István-emlékversenyen pedig már bizonyította: vissza tud találni régi önmagához. Imrő Dezső szövetségi kapitányt is meggyőzte, így ő lett a harmadik női ötkarikás kvóta gazdája.
– Végig hitt abban, hogy visszatérhet?
– Ha nem hittem volna, nem operáltatom meg magam másodszor is. Persze garanciát senki sem tudott adni arra, hogy újra jó versenyző leszek.
– Mikor műtötték meg másodszor?
– Tavaly novemberben, így mindössze hat hetet pihentem, s már el is kezdtem az edzéseket. Egyébként fél évem ráment arra, hogy az első MR-felvétel alapján semmit sem tudtak megállapítani, majd novemberben új MR-felvétel készült, amely alapján már lépni lehetett. Egy hétre rá már meg is operáltak egy magánklinikán.

Likerecz Gyöngyi

Született: 1983. május 28., Oroszlány
Egyesülete: Oroszlányi VSE
Edzôje: Likerecz János
Súlycsoportja: 75 kg
Legjobb teljesítménye: 255 (115, 140)
Kiemelkedô eredményei: olimpiai 5. (2000), világbajnok (2001), Európa-bajnok (2001), junior-világbajnok (2002), 2x junior vb-3. (1998, 1999), junior Európa-bajnok (1999), 3x serdülô Európa-bajnok (1997, 1998, 1999); szakítás: világbajnok (2001), Európa-bajnok (2001); lökés: világbajnok (2001), Európa-bajnok (2001), országos bajnok (2001)
– Mikor lett biztos benne, hogy akár az olimpiai csapatba is betornázhatja magát?
– A Messzi-emlékverseny előtt két hónappal már éreztem, az edzések alapján reménykedtem benne.
– Azt hallottam, Athén lesz az utolsó nagy nekibuzdulása, aztán befejezi. Igaz a hír?
– Én ilyet nem mondtam, és most sem mondok. Tény, egyelőre Athénig tervezek, az olimpiára koncentrálok, azon viszont még nem gondolkoztam, hogy mi lesz utána.
– Hogy bírta a tehetetlenséget, azt, hogy ön otthon üldögél, miközben a többieket pódiumra szólítják?
– Nehezen. Nem is néztem meg a versenyeket, az eredmények persze eljutottak hozzám. A legnehezebb időszak az volt, amikor a vállam is rakoncátlankodni kezdett. A csuklósérülésemet már lényegében kipihentem, nekiálltam edzeni, erre a vállam miatt kellett küszködnöm. Mindez tavaly februárban lehetett, s átvillant az agyamon, hogy tizennégy év munkája veszik majd kárba.
– Mennyiben rajzolódott át ön szerint a súlycsoport térképe?
– Természetesen változott a helyzet, két év nagy idő. Míg a többiek fejlődhettek, nekem nem volt rá lehetőségem – pedig öt-tíz kilóval biztosan többet tudnék, ami kétszázhatvanöt kilót jelentene már. Nagyon nehéz lesz a dolgom, hiszen meg kell küzdenem az egyiptomi Ramadannal, az orosz Habirovával és valamelyik kínaival.
– Lesz kínai? Sydneyben nem volt.
– Szerintem a hatvankilenc és a hetvenöt kilós súlycsoport valamelyikében nem indítanak versenyzőt. Meglátjuk, melyiket választják.
– Végül egy kósza hír. Igaz, hogy esetleg Popovát indítják az oroszok, aki alacsonyabb súlycsoportban már volt világ- és Európa-bajnok, olimpián ezüstérmes?
– Én is hallottam róla, de biztosat nem tudok. Egyelőre Habirovával számolok.
Bizony, könnyebb lenne tervezni, ha belelátnánk nemcsak az oroszok, hanem a kínaiak fejébe is, így viszont kénytelenek vagyunk a derék ázsiaiakra is számítani, s ha figyelembe vesszük Ramadant, Habirovát és Hromovát is, akkor négyen tudnak 260 kilót a kategóriában. Persze korántsem egyértelmű (főként Hromova esetében), hogy meg is csinálják – vagyis joggal bízhatunk Likerecz éremszerzésében.