Nemzetisport.hu online 2003.11.21 16:31 Frissítve: 2012.02.18 02:42

SÚLYEMELÉS

Helyszín: Nikaiai Olimpiai-csarnok

Időpont: 2004. augusztus 26-29.

Versenyszámok: 15
Férfiak: nyolc súlycsoport (56 kg, 62, 69, 77, 85, 94, 105, +105)
nők: hét súlycsoport (48 kg, 53, 58, 63, 69, 75, +75)

Versenyzők száma: 260 (férfi 170, női 90)

Indítható versenyzők egy országból:
súlycsoportonként maximum két fő,
országonként maximum hat férfi és négy nő

Kvóták kiosztása:
1. a 2003-as vancouveri világbajnokság

(Az olimpiai részvételt jelentő kvóták kiosztása.
A pontszámításhoz csak az összetettben elért eredményt veszik figyelembe. az 1-25. helyen végzett súlyemelők kapnak pontot, méghozzá helyezésükkel fordította arányban. Tehát, az első kap huszonötöt, míg a huszonötödik egyet. Ezeket a pontokat összeadva kaphatjuk meg a nemzet közti végső sorrend, a férfi és a női eredményeket természetesen külön számolják.
Ezek ismeretében:
a férfiaknál a nemzetek rangsorában 1-6. helyen végzett nemzetek kapnak hat-hat olimpiai kvótát kapnak,
a 7-13. helyen végzettek ötöt-ötöt,
a 14-20. helyen végzettek négyet-négyet,
a 21-27. helyen végzettek hármat-hármat,
a nőknél a nemzetek rangsorában 1-9. helyen végzett nemzetek kapnak négy-négy olimpiai kvótát kapnak,
a 10-14. helyen végzettek hármat-hármat,
a 15-17. helyen végzettek kettőt-kettőt.)
2. kontinentális versenyeken (földrészenként egy-egy versenyt rendeznek)
3. egyéni jogon.
(Férfiaknál nyolc, nőknél hét súlyemelő nyolc, illetve hét országból a 2004. május 31-i világranglista alapján. A versenyzőnek az adott súlycsoportban az első tizenöt helyezett közt kell lennie.
A háromoldalú bizottság férfiaknál hat, nőknél négy országnak ad egy-egy olimpiai részvételt érő helyet.
A rendező ország részére hat indulási hely biztosítva.)


A hatvankilenc kilósok mezőnyében induló Krutzler Eszter új Európa-csúccsal lett ezüstérmes összetettben a vancouveri világbajnokságon, nem mellékesen szakításban szerzett még egy bronzérmet is. (Fotó: Reuters)
A hatvankilenc kilósok mezőnyében induló Krutzler Eszter új Európa-csúccsal lett ezüstérmes összetettben a vancouveri világbajnokságon, nem mellékesen szakításban szerzett még egy bronzérmet is. (Fotó: Reuters)
A súlyemelés az egyik legklasszikusabb sportág, múltja, néhány mai sportággal egyetemben, a messze régmúltra tekint vissza.
Mondhatjuk mindezt annak ellenére, hogy a szám nem szerepelt az ókori olimpiák versenyszámai közt.
Az újkori olimpiákon azonban megkérdőjelezhetetlen a jelenléte.
Már az 1896-os, athéni ötkarikás játékokon szerepeltek a sportág legjobbjai, de még mint az atlétika egyik versenyszáma. 1920 óta azonban már önálló sportágként szerepel az olimpiákon.
A sportág, lévén az igazán erős emberek sportjának találták ki, sokáig kizárólag a férfiak privilégiuma volt, ám a nyolcvanas években a nőknél is tért hódított a súlyemelés, mint sportág. Egy rövid átmeneti időszakot követően mára teljesen egyenrangúakká válták a férfiak versengésével. Az utolsó pillért ebben az olimpiai részvétel jelentette, amelyre három évvel ezelőtt, Sydneyben került sor.
A mostani világbajnokság a férfiaknál sorrendben már a hetvenharmadik, miközben a hölgyek a tizenhatodikénál járnak.
A férfiaknál nyolc, míg a nőknél hét súlycsoportban küzdenek meg egymással a riválisok.
Bár ez a szám korábban a férfiaknál tíz volt, a három súlycsoporttal való csökkentésre azért volt szükség, mert a nőket is felvettek a műsorba és így, mivel együtt rendezik a férfiak és a nők küzdelmeit, egy-egy világbajnokság, a maga összesen tizenöt súlycsoportjával egy elég monstre sportrendezvény.

1969-ig csak összetettben hirdettek győztest a sportágban. Mármint a világbajnokságokon, hiszen az olimpiákon azóta is változatlanul ez a szabály van érvényben. Ellenben 1969-t követően külön fogásnemeként is világbajnokokat avattak. Méghozzá egészen 1972-ig, ameddig három különböző fogásnemről beszélhettünk. A jelenleg is versenyképes szakítás és lökés mellett a nyomás volt a hármadik fogásnem, de 1972-t követően már csak a szakítás és a lökés maradt, illetve szimpla matematikai műveletet elvégezve e két eredményt összeadva természetesen az összetettben elért eredmény számít.
Erősportág lévén a súlyemelés kifejezetten a dopping-érzékeny sportágak közé tartozik, emiatt - ismerve az olimpiai mozgalom és a NOB erősen doppingellenes magatartását - a háttérben megkérdőjeleződött az olimpiai jelenléte. De mindez csak féltételesen, hiszen a súlyemelő szövetség mindenkori nemzetközi sportvezetőiben partnerre találtak a NOB-vezetők, illetve elképzeléseik is közösek voltak: komolyan felléptek, egyben szankcionálták a doppingoláson értek súlyemelőket.
Így fordulhat elő, hogy egy-két ember bukása a dopping-teszteken az egész válogatott kizárását is maga után vonhatja adott esetben. Legutóbb ilyenre éppen három évvel ezelőtt, Sydneyben volt példa, amikor két román súlyemelő dopping-tesztje hozott pozitív eredményt. Így bármekkora is volt a társak és a sportvezetők felháborodása, illetve elhatárolódása az általuk magányos akcióként kezelt doppingolás miatt, egyetlen honfitársuk sem állhatott pódiumra az olimpián.


A háromszoros olimpiai bajnok görög Pirosz Dimasz a sportág meghatározó alakja.
A háromszoros olimpiai bajnok görög Pirosz Dimasz a sportág meghatározó alakja.
Essen néhány szó a sportág meghatározó alakjairól is, mindenekelőtt a súlyemelő nemzeteket illik megemlíteni. A nőknél egyértelmű a kínaiak fölénye, utánuk igen messze található az üldöző boly, világelsőségük megkérdőjelezhetetlen.
Nem úgy a férfiaknál, ahol többen is kiérdemlik ezt a titulust. Mindenekelőtt a bolgárok és az oroszok, illetve alacsonyabb súlycsoportokban a törökök jelenléte a meghatározó.
Említsük meg, hogy az 1960-as, '70-es, '80-as években a magyar súlyemelők is sikereket értek el, két olimpiai aranyérem fényjelezi ezt az időszakot, illetve több Eb és vb-győzelem, amelyekre inkább fogásnemekben elért sikernek köszönhető.
Az 1988-as szöuli olimpián Szanyi Andor és Csengeri Kálmán bukása a doppingteszten azonban jócskán visszavetette a honi sportág fejlődését és eredményességét. Azóta elsősorban a magyar női súlyemelők játsszanak meghatározó szerepet nemzetközi szinten.
A férfiaknál név szerint mindenképpen illik megemlíteni két olimpiai bajnokunkat, Földi Imrét - 1972, München -, illetve Baczakó Pétert - 1980, Moszkva -, ám előttük és utánuk az olimpiákon már nem értünk el aranyérmet jelentő sikert. Nem úgy a világbajnokságokon...
Veres Győző a sportág első magyar világbajnoka - 1962-ben -, azt követően ezt a bravúrt a magyar színek képviseletében még Tóth Géza, Holczreiter Sándor, Bakos Károly, Bagócs János, Horváth György, Benedek János, Kőszegi György, Lénárt István, Solyámvári János, Szanyi Andor, Barsi László és Feri Attila érte el. Utóbbi Romániából áttelepült, magyar származású sportoló, aki megkapta a magyar állampolgárságot, így az ő sikereit már a magunkénak könyvelhetjük el. Feri Attila 1994-ben, majd egy évvel később, 1995-ben tudott fogásnemi világbajnok lenni, azt követően 1996-ban Atlantában szerzett még egy olimpiai bronzérmet, azóta viszont a magyar férfi súlyemelés és súlyemelők nem játszanak meghatározó szerepet a világban. Egy kivétel Stark Tibor, aki Európa-bajnoki címet nyert.
A női mezőnyben a Takács-nővérek - edző-édesapjukkal karöltve - úttörő szerepet játszottak a honi súlyemelés beindulásában, illetve elismertségében, nem beszélve az eredményességéről. Kettőjük közül Mária szerezte az első világbajnoki címet Magyarországnak, míg testvére, Erika Eb-aranyig és vb-ezüstig jutott, de ketten együtt világversenyeken így is több mint negyven érmet gyűjtöttek. Az azóta már visszavonult, aktív sportpályafutását befejező Márkus Erzsébet semmiképpen sem hagyhatjuk ki egy ilyen felsorolásból, a szombathelyiek kiválósága olimpiai ezüstérmet nyert Sydneyben, azon kívül Európa-bajnoknak is mondhatja magát.
A férfiak mezőnyében jelenleg nincs meghatározó versenyzőnk, olyan, aki akár egy pontszerző helyre is esélyes lenne a 2004-es athéni olimpián, nem úgy a női mezőnyben, ahol mindjárt négy is akad.
Krutzler Eszter, Dankó Ibolya és Varga Viktória személyében érmes, de pontszerző helyre mindenképpen esélyes versenyzőket indíthatunk az olimpián, illetve a negyedik az a Likerecz Gyöngyi lehet, aki Sydneyben az olimpián már ötödik helyezést ért el, majd a rákövetkező évben Európa- és világbajnok tudott lenni. Mindezt olyan fiatalon, hogy 2002-ben még a junioroknál is az ő nyakába akaszthatták a világbajnoki aranyérmet.
A sportág számos világklasszisa közül mi most csak néhányat emelnénk ki, elég talán csak a háromszoros olimpiai bajnok, még szovjet színekben versenyző Vaszilij Alekszejevre, a görög Pirlosz Dimaszra, vagy a bolgárból törökké lett - első világbajnoki címét még óhazája színeiben nyerte, ám olimpiai győzelmeit már új hazája dicsőségét zengték - Naim Souleymanoglura gondolnunk.
Míg a mai mezőnyben a képzeletbeli pálma a törökök olimpiai bajnokát, Halil Mutlut illeti, aki súlycsoportja abszolút favoritjaként, világcsúcstartóként éppen most váltott súlycsoportot, de ez eredményeim és teljesítményén nem igazán hagyott mély nyomot

Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) honlapja

A jelenleg is zajló, Vancouverben megrendezésre kerülő világbajnokságról bővebben:
Nagy tét és kieséshullám
Hosszein Reza Zadeh maradt az ólomsúly ura
Varga Viktória negyedik lett
Dankó: váratlan negyedik hely
Krutzler-front éremesővel
Magyar válságértekezlet
A rossz példa ragadós
Nem jött be a szaunázás
Mutlu feljebb is király maradt
Drámai magyar kezdés
Bolgár minta, rossz minta
Nyolc magyar kvóta a cél