PAJOR-GYULAI LÁSZLÓ, SOMOGYI ZSOLTonline 2002.09.14 21:43 Frissítve: 2010.10.28 02:39

Magabiztosan nyertek a lilák

Szabó András szeretett volna egy csapatot látni a pályán. Nem olyat, amelyiknek játékosai szanaszét szaladgálva mennek százfelé a saját fejük után, épp ellenkezőleg. Az újpestiek mestere egységes, fegyelmezett csapatot akart látni, és eleinte úgy tűnt, kívánsága igencsak felemás módon teljesül. Valóban láthatott egy csapatot, amelyre a leírás viszonylag hasonlított, ám az a kezdést követő terjedelmesebb időszakban nem az ő együttese, hanem az ellenfél, azaz a Ferencváros volt. Persze, ezúttal is érvényesült a "mihez képest? örök igazsága, de a vendégek sem vettek fergeteges rajtot, mert kiderült, hogy határozottabb elképzelésekkel vágtak neki a mérkőzésnek.

Pedig sok sebből vérzett a Fradi, sérülések és eltiltások miatt négy állandó játékosát nélkülözte. Garami József azonban csak a szereplőkön változtatott, a szerepeken nem, maradt az eddig többnyire bevált szerkezetnél, így csapata megszokott játékát produkálhatta, hiszen azt kellett volna valahogyan ellensúlyozni, hogy a beugrók ötletességben, rögtönzőképességben fel sem vehetik a versenyt például a hiányzó Gera Zoltánnal. A Ferencváros így hiába ragadta magához az irányítást, hiába korlátozta a játékot az első negyedórában a hazai térfélre, próbálkozásai sablonosak és kiismerhetőek voltak, ezért még csak egy apró helyzetet sem eredményeztek. A lilák pedig hátul még derekasan tették a dolgukat, ám a támadásaik már a kezdeti húzásoknál meghiúsultak a pontatlan átadásokon, az átgondolatlan kísérleteken. Nem véletlen, hogy a találkozó statisztikájába a félidő derekáig nem kerülhetett be egyetlen említésre méltó akció sem, ellentétben azzal a négy sárga lappal, amelyeket az ideges hangulatban ennyire gyorsan kénytelen volt kiosztani a játékvezető.
Ezt követően szinte varázsütésre megszűnt a ferencvárosi fölény és kiegyenlítetté vált a játék. Kiegyenlített, kapkodós, fantáziátlan és olykor unalmas volt, még akkor is, ha mindegyik játékos szemlátomást önmagát sem kímélve harcolt – a harci szellem ugyanis önmagában kevés a jó, élvezetes futballhoz. Kivételt csupán a szünet előtti képek jelentettek, amikor az Újpest valamivel határozottabbá vált és adódott két nagy helyzete is.
Aztán lett izgalom és esemény bőven, az azonban a magyar labdarúgás és a két klub szurkolóinak szégyene, hogy a szünet izgalmasabb és eseménydúsabb volt magánál a mérkőzésnél. A rémálom azzal kezdődött, hogy a ferencvárosi drukkerek kifeszítettek egy transzparenst, amely a készenléti rendőrséget gyalázta. Ezt a rohamsisakosok rossz néven vették és egy gázspray-vel megtámogatott lendületes rohammal kiürítették a szektort. Percekig tartott, míg úgy-ahogy megnyugodtak a kedélyek, és a fradisták visszaszivároghattak a helyükre.
Ám ez még mind semmi volt ahhoz képest, ami akkor következett, amikor a pályára kisétáltak a játékosok. Amíg az egyik oldalon a vendégszurkolók a rendőrökkel hadakoztak, a másik kapu mögött az újpestiek tűzijátékot rendeztek és hihetetlen mennyiségű pénztárgépszalagot dobtak a gyepre. A labdaszedők szorgosan takarították a terepet, de soha sem értek a munka végére, a kapuja felé sétáló Szűcs Lajost ugyanis újabb papírsortűz fogadta, és hogy semmiképpen ne értse félre a házigazdák híveinek érzelmeit, kórusban árulózták az évekkel ezelőtt még az Újpestben védő kapust.
A szalagok mellé érkezett egy üveg is, ezt Szűcs természetesen átadta a játékvezetőnek, aki lehívta a csapatokat, majd néhány perc múlva úgy ítélte meg, mégiscsak folytatódhat a mérkőzés. El is kezdődött – hogy másodperccel később újra megszakadjon. Szűcs Lajos mellett egy petárda robbant és kapus azonnal el is terült a füvön. Ekkor úgy tűnt, hogy tényleg nem lesz második félidő. A játékosok megint lejöttek a pályáról. Szabó Zsolt röviden tárgyalt a két csapatkapitánynyal, Kovács Zoltánnal és Lipcsei Péterrel, akik a rögtönzött értekezletet követően elsétáltak a szurkolók elé, és igyekezték őket jobb belátásra bírni, a nyomaték kedvéért pedig mindkét alapvonal mögött rohamrendőrök sorakoztak fel (e botrány volt a meccs árnyéka, így szokásos rovatunkat most a balhé részletes leírása helyettesíti).

Felszaggatott ülések, kutyás rohamrendôrök ez is hozzátartott az újpesti rangadóhoz
Felszaggatott ülések, kutyás rohamrendôrök ez is hozzátartott az újpesti rangadóhoz
Ez végül hatott, és Szabó Zsolt hamarosan másodszor is elindíthatta a rangadó második részét.
Ezek után üdítően hatott, hogy színvonalasabb lett a találkozó és ez elsősorban az Úpestnek volt köszönhető. A házigazdák összeszedettebben, higgadtabban és pontosabban folytatták a mérkőzést, a Ferencváros viszont képtelen volt ritmust váltani. Szabó András ekkor már elégedettebben figyelhette a játékot, együttese ugyanis a szünet után már olyan benyomást keltett, amilyenről a kezdés előtt beszélt. Az újpestiek elképzelései szerint alakult a játék, igaz a vendégvédelem hatalmas hibái is kellettek a vezetés megszerzéséhez, majd az előny növeléséhez. Ez azonban nem kisebbíti a lefújás előtt a riválisnak a kegyelemdöfést is megadó lilák érdemeit, akik azzal, hogy lényegesen feljavultak a második félidőre, állva hagyták a Ferencvárost és megérdemelten nyerték a roppant ideges hangulatú rangadót, amely sajnos ezúttal sem a játék miatt marad sokáig emlékezetes.