Klasszis a pályán

magyarfutball | 2016.02.15. | 22:25 | nemzetisport.hu

Huszonkét mérkőzésen huszonhárom gól – Nikolics Nemanja továbbra is megállíthatatlan a lengyel bajnokságban.


Hirdetés
Bevallom, furcsa érzés, nem vagyok ehhez hozzászokva. Több mint húsz éve követem nyomon a magyar futball történéseit, de hasonlóan eredményes külföldi csatárteljesítményt nem tudnék felidézni ezen időszakra vonatkozóan. Fellángolások ugyan időnként akadtak – pl. Szabics Imre, Szalai Ádám, Priskin Tamás vagy Németh Krisztián által -, de huzamosabb ideig tartani a jó formát nem igazán sikerült senkinek. Arra csak egy valóban kiemelkedő futballista képes.

Fotó: legia.com

Fotó: legia.com

Ahogy arra is, hogy egymás után három idényben végezzen az aktuális liga gólkirályaként. Nikolics Nemanja márpedig egyre közelebb kerül ehhez, az NB I 2014-es és 2015-ös idényének legjobb gólszerzője a szezon végén a lengyel bajnokságban is könnyen begyűjtheti a címet. Sőt, mivel a Legia Warszawa hátránya mindössze 3 pont az éllovas Piast Gliwice mögött, az aranycipő mellett az aranyérem sem elképzelhetetlen.

A recept?

Felkészültség, tehetség, szerencse, és mind közül legfontosabb: a bizalom! Az edzője bízik benne, így folyamatosan a kezdőcsapat tagja. A csapattársai bíznak benne, amikor csak tudják, keresik a labdával. A szurkolók bíznak benne, a mérkőzés alatt teli torokból éltetik. Nikolics pedig nem tesz mást, mint meghálálja a bizalmat. Fizikai felépítése ugyan nem kiemelkedő, és a mezőnyben is képes hosszabb-rövidebb időre eltűnni, kontrajátékban és a tizenhatoson belül azonban életveszélyes. Igazi góllövő csatár, aki egy pillanat alatt képes magának helyzetet teremteni, akár jó helyezkedéssel, akár a védőkről lepattanó labdák megszerzésével. Mondhatni, a magyar Filippo Inzaghi. Érdemes megnézni a hétvégén szerzett első gólját. Érkezik a bejátszás oldalról, nem zavarja meg, hogy az előtte levő védő elcsúszik, hanem lekapja a labdát a levegőből, majd egy pattanás után ugyanazzal a lábával a kapu jobb alsó sarkába passzolja. Klasszis megoldás.

Na jó – mondja erre az átlagszurkoló -, de mi a helyzet a válogatottal?

Tény, csatárunk az Eb-selejtezőkön nem villogott, és a norvégok elleni párharchoz sem tudott érdemben hozzászólni. Ám hiba lenne őt leírni. Tudom, Magyarország a 10 millió szövetségi kapitány országa, de ha rajtam múlna, egy az egyben rá hegyezném ki a válogatott támadójátékát a júniusi Európa-bajnokságon.

Mit veszíthetünk?

Három évtizednyi szenvedés után már önmagában az hatalmas eredmény, hogy kinn vagyunk egy nemzetközi tornán. Miért ne próbáljuk megragadni az esélyt, és építsük fel a kevés európai szinten is jegyzett futballistánk közül a legjobb formában levőre a csapatot? Egy potenciális gólvágóra, aki ha elkapja a fonalat, továbblőhet minket a csoportból?

Mindehhez nem kell más, mint bizalom! Bernd Storck szövetségi kapitány számoljon vele minden mérkőzésen – beleértve a felkészülési találkozókat – kezdőként. A csapattársak tömjék labdával, ahogyan csak tudják. A szurkolók pedig céltalan bírálatok helyett buzdítsák az elsőtől az utolsó percig. Együttes erővel talán sikerül Nikolicsot átlökni a holtponton, mert ha ő formába lendül… akkor nagyon szép Európa-bajnokságnak nézhetünk elébe!


A cikk a sport23.hu oldalán jelent meg, hasonló írásokért kattints ide >> 

magyarfutball

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum