EURO 2016: a király és trónkövetelői

Dedikált kártyát bontani mindig hatalmas élmény, hát még ha az aláírást személyesen szerzi meg az ember! Vasárnap a Ferencváros-Budapest Honvéd mérkőzésen jártam, elsősorban azért, hogy felmérjem a bajnokcsapat erejét, de legalább ennyire szerettem volna folytatni a Juhász Rolanddal kezdett hagyományt, azaz megszerezni az összes Eb-kártyán szereplő magyar futballista aláírását. Szerencsém volt, a lefújást követően Gera Zoltán mellett Nagy Ádámmal is sikerült összefutnom. Így tehát kézenfekvő, hogy Eb-váró sorozatunk következő része róluk szóljon.Dedikált kártyát bontani mindig hatalmas élmény, hát még ha az aláírást személyesen szerzi meg az ember! Vasárnap a Ferencváros-Budapest Honvéd mérkőzésen jártam, elsősorban azért, hogy felmérjem a bajnokcsapat erejét, de legalább ennyire szerettem volna folytatni a Juhász Rolanddal kezdett hagyományt, azaz megszerezni az összes Eb-kártyán szereplő magyar futballista aláírását. Szerencsém volt, a lefújást követően Gera Zoltán mellett Nagy Ádámmal is sikerült összefutnom. Így tehát kézenfekvő, hogy Eb-váró sorozatunk következő része róluk szóljon.

Gera Zoltán(36) –Magyarország, középpályás

Pár nap múlva tölti be harminchetedik életévét, de abszolút nem látszik rajta a kor. A legtöbb futballista ilyen idősen civil életet él, esetleg a Távol-Keleten vagy Amerikában vezet le jó pénzért. Ő azonban nem csak klubcsapatának kulcsfigurája, hanem a válogatottnak is fontos láncszeme. Sőt, saját véleményem szerint az utóbbi húsz év legjobb magyar futballistája.

Pedig nem sokon múlt, hogy így legyen. Kamaszként rossz társaságba keveredett és a dohányzás, alkoholizálás, szipuzás mellett a játékteremben költötte el minden pénzét. A változást édesapján keresztül a vallás hozta el számára. Az istentiszteletek hatására visszatért a futballhoz, majd miután megszerezte a szükséges erőnlétet, karrierje töretlenül ívelt felfelé. A PMFC-nél 18 évesen, Róth Antal bizalmát élvezve mutatkozott be az élvonalban, nem sokkal később leigazolta a Ferencváros, ahol két bajnoki címet is ünnepelhetett. Angliai karrierje 2004-ben kezdődött a West Bromwich Albionnál, ahol hamar közönségkedvenc lett. Első szezonja során hat gólt szerzett, játékával hatalmas szerepet vállalt abban, hogy csapata bennmaradjon az élvonalban. Elismertségét jól jelzi, hogy ráaggatták a “Magical Magyar” becenevet, illetve beválasztották a Premier League 2004/2005-ös idényének álomcsapatába! A következő évadban sérülés miatt alig lépett pályára, klubja kiesett a másodosztályba, de 2008-ban ott is rangos elismerést szerzett, a Guardian magazin a liga legjobb futballistájának választotta. Nyáron lecsapott rá a Premier League középcsapatának számító Fulham, ahol eleinte nehezen stabilizálta magát a kezdőben.

Az áttörés végül Roy Hodgsonnak köszönhetően született meg. A vezetőedző elmozdította a szélről és árnyékékként használta, a húzás pedig annyira bejött, hogy a Falusaiak 2010-ben Gera főszereplésével bejutottak a Európa-liga döntőjébe, ahol az Atlético Mardidtól nagy csatában 2-1-es vereséget szenvedtek. A klub történetének egyik legsikeresebb idénye után Hodgsont szerződtette a Liverpool, a magyar válogatott középpályásának azonban az új menedzser, a walesi Mark Hughes csak kiegészítő szerepet szánt. Gera előbb a West Bromwich Albionba, majd a Ferencvárosba tért vissza, utóbbi abból a szempontból mindenképp jó döntésnek bizonyult, hogy a frissen megnyert bajnoki címnek köszönhetően nyáron nem csak az Európa-bajnokságon léphet pályára, de a Bajnokok Ligájában is bizonyíthatja tudását.

“Ösztönös tehetség, a jelenlegi magyar labdarúgás legnagyobb kincse. Olyat tud a labdával, amit nem lehet megtanulni” – mondta róla Lothar Matthäus 2005-ben, és véleményét Erwin Koeman kivételével minden szövetségi kapitány osztotta. A holland szakember ellenben többször megalázó helyzetbe hozta Gerát, aki 2009-ben a Dánia elleni világbajnoki selejtező előtt visszautazott klubjához és lemondta a válogatottságot. Döntését két évvel később, Egervári Sándor kinevezése és a vele folytatott beszélgetések hatására változtatta meg, azóta ismét kihagyhatatlan a válogatottból. A 2016-os Eb-kvalifikációért is sokat tett, a Finnország ellen fejelt győztes gólja igazi klasszis megmozdulás.



Hogy mire lehet képes az Európa-bajnokságon? Az, hogy szükség van rá, nem kérdés. Tapasztalt, nagy nemzetközi rutinnal bíró játékos, aki új pozíciójában, a védelem előtt is remekül megállja a helyét. Jól olvassa a játékot, mindig megjátszható, és ugyan néha túlzottan is a biztonságra törekszik, jelenléte érezhető stabilitást ad a csapatnak. Jómagam persze nem bánnám, ha kicsit többet venne részt a támadásokban, de örüljünk annak, hogy eggyel több játékosunk van a pályán, aki képes gólt szerezni. Már csak azt kéne megoldani, hogy néha odakerüljön a kapu elé…

Kleinheisler László (22), Nagy Ádám (20) – Magyarország, középpályások

“Next generation” – azaz új generáció, áll a kártyán, és nem is szállok vitába a Paninivel, valóban azt a két futballistát választották ki, akikhez talán a legnagyobb reményeket fűzheti a magyar szaksajtó és a szurkolói társadalom.

Kleinheisler Lászlóról már írtam korábban, az ő esetében fontos kiemelni a magyar szakma hozzá nem értését. Egy ilyen kaliberű játékost folyamatosan kölcsön adogatni, nem játszatni, majd az NB III-ba száműzni nagyjából olyan melléfogás, mint amikor valaki bejelöli az ötös lottó nyerőszámait, csak éppen nem adja fel a szelvényt. Még szerencse, hogy az utánpótlás-válogatott is Bernd Storck felügyelete alá tartozott, így személyes tapasztalatokat szerezhetett vele kapcsolatban, Norvégia ellen pedig nem csak behívta a keretbe, de egyből a kezdőcsapatba állította. Az eredményt mindenki tudja, de azért nem árt feleleveníteni:

Ami különösen örömteli, hogy a Scholes becenévre hallgató középpályáson nem lett úrrá a Koplárovics-kór, tehát a hirtelen ráirányuló figyelem nem tette tönkre a karrierjét, hanem élni tudott a lehetőséggel. Beküzdötte magát a Werder Bremen együtteséhez, ahol folyamatosan az első csapattal készül, pályára lép a Bundesligában. Ráadásul a magyar válogatottban sem vall szégyent, a Horvátország elleni hazai 1-1 alkalmával erőszakos, brusztolós stílusával a csapat egyik leghasznosabb játékosai közé tartozott. Nem is nagyon szeretném ragozni a történetet, de az biztos, hogy amennyiben tartani tudja formáját, és felveszi a német ritmust, nem csak a klubcsapatának, de a magyar válogatottnak is nagy hasznára lehet.

“Egy hét múlva kezdhetek el mozogni, nagyjából egy hónap szükséges még a visszatéréshez” – mondta múlt vasárnap Nagy Ádám, miközben a Ferencváros-Budapest Honvéd mérkőzés után aláírta a kártyáját. Őszintén remélem, hogy valóban így lesz, már csak azért is, mert a nyári Európa-bajnokságból talán ő profitálhat a legtöbbet. Fiatal, kiemelkedően tehetséges futballista, aki a Norvégia elleni pótselejtező visszavágóján túlzás nélkül világklasszis teljesítményt nyújtott. Márpedig, ha a válogatott májusi edzőtáborában sikerül visszakerülnie arra a szintre, és a csoportmérkőzések alatt is legjobb tudása szerint teljesít, akkor komoly külföldi klubok fognak sorban állni érte.

Ami ahhoz képest, hogy 2013-ban majdnem felhagyott a labdarúgással, elég figyelemreméltó teljesítmény. Hogy pontosan kinek sikerült meggyőznie a folytatásról, nem tudni, mindenesetre 2013-ban a Ferencvároshoz igazolt azzal a céllal, hogy két éven belül szeretne bemutatkozni a felnőttek között. Debütálására végül a Magyar Kupa tavalyi döntőjén került sor, Thomas Doll egyből a kezdőcsapatba jelölte a Videoton ellen, a mérkőzést 4-0-ra a zöld-fehérek nyerték. Ettől kezdve nem volt megállás. Jelen bajnoki szezonban az FTC alapembereként az ősz egyik legjobbjának bizonyult. Termete és vékony testalkata ellenére hatékony védekező középpályás, aki nem csak gyors, és jól szerez labdát, de a pálya minden szegletén feltűnve kiválóan játssza meg társait. Ha ő és Kleinheisler László befutja azt a karriert, amit a bennük rejlő potenciál ígér, az elkövetkezendő tíz évben két alapembere már biztosan lesz a válogatottnak.

A cikk a sport23.hu oldalán jelent meg, hasonló cikkekért kattints ide!