Zlatan Ibrahimovic első gólja számára is fájdalmas volt – Király Gábor letarolta a svédet (Fotó: Action Images)

 

 

Jan Studnicka

Jan Studnicka

A cseh származású futballista neve mára már feledésbe merült, de a Monarchia idejének leghíresebb osztrák játékosát tisztelhetjük benne. Már az első válogatott meccsen pályára lépett Magyarország ellen, és többek között az ő három góljának is köszönhető, hogy a mieink 5:0-s vereséggel indították válogatott pályafutásukat. Studnicka egyébként éppen azon a napon ünnepelte 19. születésnapját.

A magyar válogatott legendájához, Schlosser Imréhez hasonlóan görbe lábakkal rendelkező középcsatár elsősorban a magyar válogatott ellen mutatta meg tudását. Pályafutása alatt 28 válogatott mérkőzésen 18 gólt szerzett, ezekből a mieinket 21 mérkőzésen 15 találattal „örvendeztette” meg. Ennyi gólt egyetlen játékostól sem kaptunk, és bízunk benne, hogy nem is fogunk soha többé.

 

Charles Stansfield

A neve alapján angol futballistának hihetnénk, de ez csak részben igaz. A középcsatár az osztrák válogatott színeiben mutathatta meg tudását, és erről 1904 októberében mi is meggyőződhettünk. A „sógorok” csapatkapitánya remekül alkalmazkodott a csúszós talajhoz, és négyszer is bevette Holits Ödön kapuját – annak ellenére játszott a csapatban, hogy soha nem volt osztrák állampolgár (ilyen esetek előfordultak a történelemben: a háború után Tóth III Mátyás és Mészáros Ferenc magyar állampolgárként öltötte magára a román válogatott mezét, míg az 1950-es vb-n Joe Gaetjens úgy szerezte az Egyesült Államok legendás gólját Anglia ellen, hogy soha nem kapta meg az amerikai állampolgárságot. A legfurcsább azonban Herquett Rezső esete. 1904 júniusában ugyanis az osztrákok tíz emberrel érkeztek Budapestre, így kölcsönkérték az MTK csatárát.). A találkozó érdekessége az volt, hogy a debütáló Stobbe Ferenc szövetségi kapitány nem utazhatott Bécsbe a csapattal – nem volt meg rá a pénzügyi keret. Ó, drága hőskor…

Stansfield a budapesti „visszavágón” is helyet kapott a csapatban, de ott már jobban ügyeltek rá a magyar védők, és a mérkőzés gól nélküli döntetlenre végződött. Az angol csatár azonban ekkor már főleg ivászataival hívta fel magára a figyelmet, hamarosan vissza is tért hazájába, de ott már nem szerepelt profi szinten.


Jan Kosek

A támadó az első világháború előtti cseh futball legnagyobb egyénisége volt. Csehország labdarúgása akkor még gyerekcipőben járt, a csehek elsősorban Koseknek köszönhetik, hogy nem szenvedtek mindig vereséget. A Slavia gólvadásza a legnagyobb meccsét ellenünk játszotta, 1907 októberében négy góllal vette ki részét a csehek 5:3-as győzelméből.

A korabeli krónikák megemlítik Kosekről, hogy mindkét lábbal kiválóan rúgott, és elképesztően gyors volt. 1905-ben 11 másodperc alatt futotta le a 100 métert. Ha volt valami gyengéje, az a védekezés, de abban az időben ez bocsánatos bűnnek számított, pláne egy ilyen gólérzékeny futballista esetében. Kosek sajnos nem volt hosszú életű, hosszú betegeskedés után 1927-ben, mindössze 43 évesen hunyt el.


Harold Walden

Walden több pályán is kipróbálhatta magát. Az Indiában született katonatiszt középcsatárként kapott helyet a magyar válogatott elleni nyitómérkőzésen, és öt góllal terhelte meg az amúgy jól védő, egy tizenegyest is megfogó Domonkos László kapuját. Nagy-Britannia válogatottja végül meg is nyerte a tornát, Walden mindhárom meccsen játszott, és kilenc góllal zárt.

A támadó megjárta a világháborút, majd folytatta pályafutását. Rövid ideig viselte az Arsenal mezét is, de az „Ágyúsoknál” csak két meccset kapott, komolyabb ligakarriert nem futott be. Visszavonulása után kipróbálta magát a filmszakmában, valamint lemeze is jelent meg. 1955-ben hunyt el, amikor szívrohamot kapott a leedsi pályaudvaron.


Filip Johansson

Johansson: négy gól

Johansson az akkori svéd futballisták többségéhez hasonlóan a bandy nevű sportágban is ismert játékosnak számított. A középcsatár 1924-ben robbant be a svéd futballba, első szezonjában az IFK Göteborg színeiben 21 bajnokin 39 gólt szerzett. Napjainkban is a Göteborg egyik legendájaként tartják számon, 1932-ben 277 meccsen 333 gólt szerezve hagyta ott a csapatot.

A már említett első szezonja után játszott Svédország a magyar válogatottal, és a skandinávok kiadós verésben részesítették a mieinket. A stockholmi 6:2-es sikerben oroszlánrészt vállalt Johansson, aki négyszer is eredményes volt. A válogatott mezében 16 meccset játszott, ezeken 14 gólt szerzett. Úgy látszik, mindenkit nem szórt meg annyira, mint minket…

Anton Schall

A két világháború között létező csodálatos Wundermannschaft tagja volt. Az osztrák válogatott 1931 és 1933 között Európa egyik legjobbjának számított, ezt a magyar csapat is a saját bőrén tapasztalhatta 1932 áprilisában. A mieink 8:2-es vereséget szenvedtek Bécsben, védelmünk nem bírt a Matthias Sindelar, Anton Schall kettőssel. Előbbi háromszor, utóbbi négyszer volt eredményes.

Schall ott volt az 1934-es vb-n is, de akkor már leáldozóban volt a csillaga (meg a Wundermannschafté is). A franciák ellen hiába talált be, ellenünk már nem kapott szerepet. 1927 és 1934 között 28 válogatott meccsen ugyanennyi gólt lőtt. Pályafutását edzőként folytatta, mindössze negyven évesen a Basel egyik edzésén szívrohamot kapott és elhunyt.


Giuseppe Meazza

A két világháború közötti korszak egyik legjobbja volt, nem véletlen, hogy az olasz válogatott keretéből Giovanni Ferrari és Eraldo Monzeglio mellett ő volt a harmadik, aki két világbajnoki címet is nyerhetett.

Meazza gólerős középcsatár és összekötő volt, erről a magyar válogatott leginkább 1930-ban bizonyosodhatott meg. Budapesten örömünnepre készültünk, hiszen amennyiben legyőzzük az olaszokat, úgy miénk lett volna az akkor Európa Kupának hívott sorozatban az első hely. A taljánok azonban egy ötöst hintettek nekünk. A gólgyártásban élen járt Meazza, aki háromszor is eredményes volt. A pályafutása során az Interben, a Milanban és a Juventusban is megfordult legenda később edzői pályára adta a fejét.


Silvio Piola

Az olasz válogatott második világbajnoki címének fő részese volt, számunkra azonban szomorú, hogy ezt a címet 1938-ban éppen a mieink elleni 4:2-es meccsen érték el a taljánok. A középcsatár (akárcsak a balszélső, Gino Colaussi) kétszer vette be Szabó Antal kapuját.

Piola a Serie A történetének leggólerősebb játékosa, 274 találatát még nem körözte le senki. Specialitása volt az ollózás, amit több forrás az ő nevével kapcsol össze, mondván, ő használta ezt először futballpályán. A Lazio kiválósága a válogatottban sem maradt adós a gólokkal, hiszen 34 meccsen 30-szor volt eredményes. Utoljára egyébként 1952-ben húzhatta fel a squadra azzurra mezét.


Helmut Rahn

 

Helmut Rahn gólt ünnepel a döntőn

A kiváló jobbszélső Piolához hasonlóan világbajnoki címtől fosztotta meg a magyar válogatottat. Az 1954-es döntőn az NSZK egyik legjobbja kétszer vette be Grosics Gyula kapuját, így a nyugatnémet együttes meglepetésre megnyerte a tornát.

Rahn már a magyarok által 8:3-ra megnyert meccsen is eredményes volt, de válogatott pályafutása során is szép számmal termelte a gólokat. 1951 és 1960 között 40 meccsen 21 alkalommal talált be.

Pályafutása jelentős részét szülővárosában, Essenben töltötte, de megfordult a Kölnben és a holland Enschedében is. A Bundesliga 1963-os létrejöttekor tért vissza az NSZK-ba, és a Meidericher SV színeiben egy rekord tulajdonosa lett, mint az egységes bajnokság történetének első kiállított játékosa.

 

 

 

 

Viliam Schrojf

A csehszlovákok világbajnoki címe a döntőben rajta ment el, de hogy északi szomszédaink 1962-ben eljutottak odáig, azt nagyrészt neki köszönhetik. Ő nem a góljaival segített, hanem a kapuban állta útját az ellenfelek rohamainak. Hogy gyakran milyen kiválóan, arról Baróti Lajos együttesének tagjai tudnának mesélni.

A csehszlovákok elleni negyeddöntőt végigtámadták Sándor Károlyék, de egyszerűen nem tudtak kifogni a Slovan Bratislava kapusán. Schrojf nagy formában védett, és bár egyszer a gólvonalon túlra került a labda, a találatot a szovjet Latisev játékvezető nem adta meg.

Schrojf három vb-n őrizte a csehszlovák kaput, 1954-ben és 1958-ban is a keret tagja volt. Pályafutása végén Ausztráliában is szerepelt, 2007-ben hunyt el.


Frantisek Vesely

Muhi, Mohács, Marseille – a magyar történelem nagy vereségei. A korábbi szövetségi kapitány, dr. Lakat Károly mára szállóigévé vált mondása volt ez. Előbbi kettő a csatamezőn, utóbbi a futballpályán hozott magyar vereséget.

Az 1970-es vb-selejtezői során a magyar és a csehszlovák válogatott azonos pontszámmal végzett a csoportjában, így pótselejtezőt kellett vívnia Marseille-ben a mexikói repülőjegyért. Ez a meccs csúfos, 4:1-es magyar vereséggel zárult, és bár Vesely csak egy gólt szerzett, remek játékával és előkészítéseivel főszerepet vállalt a csehszlovák sikerben.

A Slavia szélsője az 1976-os Eb-n is ott volt a kontinensbajnoki címet nyerő gárdában. Hosszú betegség után a napokban, 2009. október 30-án hunyt el.


Ralf Edström

Bár már 36 év eltelt az emlékezetes népstadionbeli 3–3 óta, a magyar futballszurkolók még mindig emlegetik a nevét. Nem véletlenül: leginkább a svéd támadó tehet arról, hogy nemzeti tizenegyünk sorozatban a második világbajnokságáról maradt le.

A közvélemény Bicskei Bertalan kapus és Vidáts Csaba nyakába varrja ezt a kudarcot, mondván: előbbi kijöhetett volna a beadásra, utóbbi pedig elkalandozott. Az akkor még nemzetközileg ismeretlen Edström fejelt, ezzel megváltotta saját és csapata repülőjegyét az NSZK-ba, ahol szintén jó teljesítményt nyújtott, oroszlánrészt vállalt a svédek ötödik helyében. A válogatott mezét 40 alkalommal öltötte magára, 15 gólt szerzett, pályafutása befejezése óta kommentátorként dolgozik.


Alex Czerniatynski

 

Czerniatynski kiejtette a mieinket

Három nagy tornán vett részt, ezeken összesen egy gólt szerzett, de az az egy milyen fontos volt! A belgáknak és nekünk is... Czerniatynski ugyanis az 1982-es világbajnokság csoportkörében éppen Magyarország kapuát vette be, és ezzel a góllal a belgák nemcsak továbbjutottak, hanem meg is nyerték a kvartettet.

Ezzel a góllal kapcsolatban tesszük fel a legtöbbször a kérdést: mi lett volna, ha.... Ha a középpályán leütközzük Ceulemanst… Ha a keménységéről ismert Kerekes Attila akkor is keményen odalép… Ha a gyenge labdát nem akarja fogni Mészáros, hanem csak üti… Végül a játékszer mégis a hálóban kötött ki, csomagolhattunk.

Czerniatynski az 1984-es Eb-n is a keret tagja volt, de nem kapott szerepet, sőt, a válogatottból is kikopott. Csaknem tíz évvel később a KEK-ben nyújtott remek szereplésének köszönhetően újra meghívót kapott, és ott volt az 1994-es vb-n, de ott már keveset segíthetett a belgáknak.


Roberto Donadoni


Pályafutása nem elsősorban a gólokról szólt, de egy ízben – éppen ellenünk – nagyon kijött neki a lépés. Roberto Donadoni 1991-ben a salernói Eb-selejtezőn talán élete legjobb teljesítményét nyújtotta, két góljával és hatalmas mezőnymunkájával oroszlánrészt vállalt az olaszok győzelméből.

Játéka értékéből keveset von le, hogy az abban az időszakban válogatottunkat többször is megmentő Petry Zsolt gyenge napot fogott ki, valamint éppen vele került szembe a védelmünk gyenge láncszeme, a nemzeti csapatnál ezután örökre elfelejtett Palaczky János. Donadoni tízéves válogatott karrierje során öt gólt lőtt, pályafutása befejezése óta edzőként dolgozik, de ott egyelőre nem kíséri olyan siker a munkáját, mint játékosként.


Kjetil Rekdal

Rekdal három gólt ért el

A több poszton bevethető norvég futballista nagy napja 1996. október 9-én jött el, amikor a skandinávok a mieinket fogadták világbajnoki selejtezőn. A 83. percig remekül tartotta magát Csank János válogatottja, és semmi jel nem mutatott arra, hogy ez Kjetil Rekdal nagy napja lesz.

Akkor viszont a skót játékvezető szabadrúgást ítélt Sebők Vilmos ellen, és Rekdal lövése a hálóban kötött ki. Kijött a magyar válogatott a sündisznóállásból, így a 89. percben akcióból, a kilencvenedikben pedig tizenegyesből tovább növelte az előnyt a középpályás.

Rekdalnak két további fontos gólja is volt válogatott színekben: a norvégok az 1994-es vb-n Mexikót, 1998-ban pedig Brazíliát győzték le az ő találatával. Napjainkban ő is a kispadon keresi kenyerét.


Predrag Mijatovics

Hogy 1997-ben a második helyen végzett az Aranylabda-szavazáson, azt jelentős részben Magyarországnak köszönheti Predrag Mijatovics. Illetve annak a két mérkőzésnek, amelyet ellenünk vívott Jugoszlávia a világbajnoki pótselejtezőkön.

A Csank-csapat körbeveréseknek és egy komikus öngólnak köszönhetően szerezte meg csoportjában a második helyet, ám a sorsolásnál nem kedvezett a mieinknek a szerencse, hiszen a legerősebb ellenfelet, Jugoszláviát kaptuk. Nos, a két meccs igazolta, hogy jogosak voltak a félelmeink, a plávik mindkétszer átgázoltak rajtunk, és 12–1-es gólkülönbséggel tudták le a playoffot. Mijatovics élen járt a góltermelésben Budapesten háromszor, Belgrádban négyszer vette be Sáfár Szabolcs, illetve Babos Gábor kapuját.

Maris Verpakovskis

A villámléptű támadó sokat tett azért, hogy hazája, Lettország is felkerüljön a futballvilág térképére. Maris Verpakovskis két mérkőzésen is remek teljesítményt nyújtott, ennek köszönhetően a balti állam története során először – és mindmáig utoljára – kijutott az Európa-bajnokságra.

Verpakovskis nevét Magyarország 2003. szeptember 10-én tanulhatta meg. Akkor a Gellei Imre által irányított válogatott Rigában lépett pályára, és 3–1-es vereséget szenvedett. A támadó teljesen szétzilálta a Lipcsei Péter, Dragóner Attila, Juhár Tamás alkotta védelmet, és kétszer is beköszönt Király Gábornak. Ezzel a vereséggel vesztette el csapatunk az esélyét a 2004-es Eb-n való szereplésre.


Zlatan Ibrahimovic

A legújabbkori mumusunk a svéd csatár, aki góljaival nem egyszer taszította letargiába a magyar szurkolókat. A bosnyák felmenőkkel rendelkező futballista 2002 októberében vereségtől mentette meg válogatottjukat, akkor Gellei Imre együttese bravúros 1–1-es eredményt ért el Stockholmban. Ibrahimovic komoly árat fizetett góljáért, hiszen a későn kijövő Király Gábor úgy letarolta őt, hogy nem tudta folytatni a játékot.

2005 őszén a Puskás Ferenc Stadionban újra feliratkozott a góllövők közé. A Lothar Matthäus vezette együttes taktikusan játszott, ám a vezetést nem tudta megszerezni. Már-már úgy tűnt, hogy gól nélkül ér véget a találkozó, ám ekkor „Ibra” megvillant, és akkora gólt ragasztott a kapuba, hogy Király Gábor a kezét sem tudta mozdítani.

Négy évvel később azt is bizonyította a – már Barcelonában futballozó – csatár, hogy nem kell nagy gólokat lőni ahhoz, hogy nyerjen csapata. A budapesti vb-selejtezőn hasonló volt a felállás, mint az egy bekezdéssel korábban említett meccsen, úgy tűnt, döntetlen lesz a mérkőzés. Ám egy előreívelést elszámított a magyar védelem, és Babos Gábor kétségbeesve kirohanva kapujából lábbal akart menteni. A felszabadító rúgás azonban Ibrahimovic mellkasát érte, onnan pedig a hálóba pattant a labda. Remélhetőleg, a svéd csatárt a közeljövőben elkerüljük…