Könyvbemutató: 440 oldalas kiadvány a Népstadionról

Megjelent Sinkovics Gábor és S. Tóth János Volt egyszer egy Népstadion című könyve. Az Alexandra kiadó gondozásában megjelent, több mint 440 oldalas kötet 12 ezer forintért vásárolható meg.

hirdetés
A Népstadion megépítésekor a világ egyik legmodernebb arénája volt (Fotó: NS-archív)

 

„Egyszer én is pályára léphettem a Népstadionban három perc erejéig, sőt még labdába is értem egy színész–újságíró mérkőzésen a nyolcvanas évek közepén" – idézte fel a Magyarság Házában rendezett csütörtöki bemutatón Sinkovics Gábor. Hozzátette, a bontás idején is járt a stadionban, ami nagy lökést adott neki a könyv megírásához..

„Fantasztikus volt odamenni, szurkolni hétvégente. A hatvanas évek közepétől jártam ki, emlékszem, hogy már a buszon remek volt a hangulat, az emberek jól érezték magukat, klubhovatartozástól függetlenül. A stadionnak volt egy jellegzetes illata, és én a mai napig szerelmes vagyok a Népstadionba. Nagyon szerettük csinálni ezt a könyvet, ez életem egyik fő műve.”

S. Tóth János azt mondta, hosszú út végére értek a megjelenéssel. Kitért arra is, hogy nem csupán sporteseményeket, hanem koncerteket is rendeztek a Népstadionban.

„Az Omega a rockzene Aranycsapata volt, Puskásék után ők töltötték meg legtöbbször a Népstadiont. Négy telt házas koncertet adtak ott – fejtette ki. – A magyar történelem egy szelete volt ez a stadion. A hatvan év alatt, amíg állt, Magyarország szimbolikus helye volt.”

Nyilasi Tibor a kettős rangadókat és a válogatott mérkőzéseket felelevenítve úgy fogalmazott, hogy számára a Népstadion igazi szentély volt.

„Nyolc-kilenc éves koromban vitt ki édesapám a Népstadionba, amely rabul ejtett. Vidéki kis srácként kimentem egy monumentális arénába, a morajló közönségbe, megnézni a nagy sztárokat” – emlékezett a korábbi labdarúgó.

„Játékosként 1973-ban, 18 évesen megélhettem, hogy milyen a Népstadionban játszani: amikor elküldtek melegíteni, annyira zavarban voltam, hogy inkább elbújtam a kapu mögött, és ott végeztem a gyakorlatokat. Mikor becseréltek, azt sem tudtam, hol vagyok, nagy nyomást és egyben boldogságot jelentett nekem a stadion."

Nyilasi beszélt arról is, hogy mikor kiment a játékoskijárón és izgatottan megállt társaival együtt, meglátták a nyolcvanezer szurkolót, ami fantasztikus élmény volt.

„Életem és pályafutásom jelentős része elevenedik meg a könyvben, amely biztosan a szívemhez fog nőni" – tette hozzá.

Dallos János, az 1955-ben Budapesten Európa-bajnok kosárlabda-válogatott tagja felidézte, hogy annak idején Judik Zoltán betegsége miatt került be újoncként a válogatott keretébe.

Elmondta, a kontinenstorna alatt két labdarúgó-találkozót is láthattak a kosarasok a Népstadionban.

„Mi is sütkéreztünk a labdarúgók fényében – mondta Dallos, emlékeztetve arra is, hogy Puskás Ferenc nemcsak a labdarúgást űzte. – Annak idején a kézilabdázóknak segítettem a tartalékok között kiegészíteni a létszámot. Ott láttam többször Puskást is kézilabdázni. Az én szememben ő nemcsak világhírű labdarúgó volt, hanem a sportot igazán szerető ember is.”

Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője kiemelte, a Népstadion – később Puskás Ferenc Stadion – megépítésekor a világ egyik legmodernebb arénája volt, ahol többek között a világ legjobb futballistáit láthatták a nézők. A stadionnal kapcsolatban mindenkinek van egy története, egy-egy életre szóló élménye, nemcsak a sportról, hanem akár a pápalátogatásról, akár a Queen vagy a Rolling Stones koncertjéről legyen szó.


hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés