Hogyan futballozzunk? A technika nem elég, kell a lendület

Sokan sokat gondolkodunk és vitatkozunk a magyar futball hosszú hanyatlási ciklusáról és jelenleg is élő problémáiról, illetve arról, hogy mit lehetne és kellene tenni ezek kiküszöböléséért, labdarúgásunk felemelkedéséért. E cikk szerzőjét gyermekkora óta érdekli a kérdéskör, és kíváncsian lapoz bele egy korszakalkotó magyar műbe, az épp nyolcvan éve, 1936 márciusában kiadott, Holits Ödön és Mamusich Mihály által jegyzett Hogyan futballozzunk? A modern futball elmélete és gyakorlata című kötetbe, hátha közelebb viszi a „megoldáshoz”.

hirdetés
Az első magyarországi labdarúgó-ábrázolás, közzététetett Molnár Lajos Atlétikai gyakorlatok című könyvében (1879)

 

Adhat egyáltalán bármi újdonságot egy ilyen könyv? Milyen hatással lehet egy nyolcvanéves mű a modern, digitális korban élő emberre, úgy, hogy a könyv témája, a labdarúgás forradalmi változásokat élt meg ebben az időszakban? A könyvet elolvasva hiedelmeink alaptalannak bizonyulnak, ismét kiderül, nincs új a nap alatt, az élet hasonló ciklusok ismétlődése. Ami 1936-ban aktuális volt, a legtöbbje időszerű 2016-ban is.

Ha a tanulságokat nézzük, az első rögtön az, hogy tanulni nem szégyen, hanem kötelező. Az viszont nem mindegy, hogyan tesszük.

———————————————————× ————————————————————

Szerencsére ez volt a magyar futballkultúrát körbelengő gondolkodásmód az előző század harmincas éveiben, amikor „a Magyar Labdarúgók Szövetsége pályázatot írt ki egy olyan könyv elkészítésére, amelyből megtanulhasson futballozni a magyar ifjúság. A pályázaton első díjat nyert két szerzőt az MLSZ felkérte ennek a könyvnek megírására. A könyv ime elkészült és homlokán hordja büszkén a legkiválóbb szakemberekből összeállított ítélő zsűrinek döntését: ez a modern futballnak teljes és tökéletes tankönyve.” Usetty Béla MLSZ-elnök előszavából idéztünk, amit Holits és Mamusich hiánypótló kötetéhez írt.

 KLASSZIKUS KÖTETEK – DIGITÁLISAN!
Az előző század harmincas és hatvanas évei között több olyan szakkönyv is megjelent Magyarországon, amely megelőzte a korát, abban az időben nemzetközi szinten is újdonságnak számított. Ma viszont a könyvtárakban és antikváriumokban otthonosan mozgók is jogosan kérdezhetik, ezek a könyvek hol érhetőek el? Minden érdeklődőnek javasoljuk a Ferenczi Attila kezdeményezésére alapított, az MLSZ támogatásával működő futballkonyvtar.hu internetes oldalt, ahol jónéhány alapmű, köztük Feleki László korszakos, WM-rendszer című kötete is elérhető és – a megértést segítő szakszerű magyarázatokkal kiegészítve – elolvasható.

„Le kell vetkőznünk azokat a hibákat, amelyek idők során belopóztak játékunkba. [...] A közép-európai iskola nem vette észre, hogy művészkedéseivel szemben, a külföld hasonlóan fejlett technika mellett, már nagyobb gyorsaságot és nagyobb erőkifejtést vonultat fel, amelynek árnyékában trükkjeink elhalványulnak, hatástalanokká válnak. A szép játék kultiválása háttérbe szorította a játék voltaképpeni célját: a gólt. Így jutottunk el tehát a kikerülhetetlen végső következtetéshez: Nekünk is át kell nyergelni a modern futballra! Lássunk tehát neki a tanulásnak!” – ezt már a két szerző írja a könyvében, utalva a magyar labdarúgás gyökereit jelentő közép-európai (más nevén dunai) iskola stílusjegyeire, amellyel lapunk Népsport mellékletében korábban már foglalkoztunk.

A közép-európai stílus még az első világháború előtt alakult ki – az angol „rúgd és fuss” filozófia ellenpárjaként. Lényege a kombináció, az összjáték, a „többet ésszel, mint erővel” elv. A látványos, ötletes stílus honi kialakulása egyáltalán nem véletlen, a magyar nyelv sajátosságai is e felé mutatnak, mindkét tény őseink szintetizáló, a nagy egésztől a részek felé haladó, azaz rendszerszintű gondolkodásmódjára utal.

Hogy pontosan értsük a korabeli helyzetet, a könyv megszületésének körülményeit, Ferenczi Attila edző segítségét kértük, aki évtizedek óta a magyar futballtradíció megszállott kutatója, szakértője.

„Holitsék könyve válsághelyzetben íródott, a magyar futball krízisbe jutott az ezerkilencszázhuszonötös lesszabály-módosítás után. Ez jelentős változást hozott a futballban, hiszen azzal, hogy a les-zóna – a kapust beleértve – az addigi három leghátsó védekező játékos helyett már csak az utolsó két játékos, azaz a kapus és az utolsó védő közötti területre korlátozódott, a játék sokkal gyorsabbá vált. De ezen a válságon könnyen túllépett a magyar futball, mert nem dobták ki azt, ami alapjaiban jó volt és a miénk volt, hanem modernizálták a stílusunkat az új trendeknek megfelelően. Ez sikeres volt, ezt a korszakot fémjelzi két világbajnoki ezüstérmünk, harmincnyolcból és ötvennégyből – mondja Ferenczi. – A hatvanas években ugyanilyen válsághelyzet állt elő, akkor is jelentősen felgyorsult a játék az ellenfelek tempója, lendülete és küzdőképessége miatt. Viszont akkor nem – és azóta sem – sikerült igazi választ adnia a magyar futballnak ezekre a szakmai problémákra, le is szakadtunk a világ élvonalától.”

———————————————————× ————————————————————

De térjünk vissza a harmincas évekhez, nézzük meg, hogy kik is írták az első magyar futballbibliát. Az 1886-ban született Holits igazi sportember volt, atlétaként olimpikon, futballistaként – kapus poszton – válogatott, majd edzőként és a Testnevelési Főiskola oktatójaként dolgozott, egy alkalommal szövetségi kapitányként irányította a labdarúgó-válogatottat (1924. június 4.: Franciaország–Magyarország 0:1). Kortársa, a jogi végzettségű Mamusich Mihály (1888–1956) újságíróként, majd sportvezetőként dolgozott, 1919 és 1944 között a Nemzeti Sport munkatársa, jó ideig lapunk labdarúgórovat-vezetője volt.

Kettejük közös munkájának gyümölcse a tömör, de olvasmányos könyv. Felépítése logikus, a sportág történetét elméleti áttekintés követi, majd a technika és a kondíció fejezetei következnek, végül Edzésrend felütéssel gyakorlati tanácsokat, tapasztalatokat oszt meg olvasóival a szerzőpáros.

A könyv címlapja – tartalma pedig ma is hasznosítható

A futballban járatos szakemberek számára hamar kiderül, de még egy laikus is könnyedén észreveszi, hogy nem egy megszokott futballszakmai kiadvánnyal állunk szemben, Holitsék a labdarúgást a maga komplexitásában vizsgálták. Ha mai terminológiával nézzük, el van rejtve benne legalább egy változásmenedzsment („El kell vetni minden felesleges sallangot, ami a régi közép-európai stílusból maradt ránk. Gyorsabbá, egyszerűbbé, előretörőbbé, céltudatosabbá, energikusabbá és eredményesebbé kell tenni a játékunkat. De meg kell őriznünk a régi iskolából rafinált csatárakcióinkat, lapos passzjátékunkat, ötletes húzásainkat, amelyek sakk-mattá teszik a szembenálló védelmet”), egy tudásmenedzsment („Tökéletesíteni kell a játékosok kondicionálására vonatkozó ismereteinket és hozzá kell idomítani technikai felkészültségünket is a modern futball kívánalmaihoz”; „Szakképzett edzőkre van szükségünk, akik a főváros futball-sportja mellett a vidék sportjának fejlesztésével is foglalkoznak”) és egy pszichológia tankönyv is („Játék közben, amikor az események éppen lezajlanak, akkor lehet legjobban tetten érni a hibát, megfogni a helyes eljárást. Az oktató ne legyen rest és többször is állítsa meg a játékot, ha olyan hibát lát, amely a csapatjáték egységére káros, vagy ha azt tapasztalja, hogy a játékos az adott figyelmeztetés ellenére újra a régi hibába esett. Ügyelni kell természetesen arra, hogy a megjegyzések ne legyenek sértők vagy megszégyenítők”).

———————————————————× ————————————————————

A könyv tele van a modern kor szakemberei által is hasznosítható tanácsokkal:

– az edző ne kényszerítse rá elképzeléseit a játékosaira, hanem kérdésekkel bátorítsa őket igényeik, észrevételeik megosztására, és teremtse meg csapaton belül a párbeszéd feltételeit;

– az edző vegye észre, ha egy játékos nem illeszkedik csapata stílusába, és ha ezen nem tud változtatni, inkább köszönjön el tőle, mert különben a játékos csak egyenetlenséget szít;

– az edző ne terhelje túl csapatát, találja meg az edzés és a pihenés közötti egyensúlyt, és tudatosítsa, hogy a pihenésre inkább az idegzetnek van szüksége.

Nem véletlen, hogy a bevezetőben említett pályázaton Holits és Mamusich végzett az élen, modern, fejlődő szemléletük jóval túlmutatott a harmincas évek horizontján. Huszonöt évre előre látták a nemzetközi futball fejlődési ívét, könyvükben tulajdonképpen leírták az akkor még gondolatban sem létező Aranycsapat játékának stílusjellemzőit.

És egyben ki is jelölték a magyar futball útját: a sikerekhez rendszerszintű gondolkodás, változás, kemény munka és folyamatos tanulás szükséges.

Máshogy nem megy.

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés