Gyász: „A nemzetközi futballcsalád kiemelkedő személyisége” – Szepesiről mondták

Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke:„Hihetetlenül elkötelezett, felkészült ember. Nekem a gyermekkorom azzal telt, hogy őt hallgattam, és mindnyájunk életében nagyon fontos volt, ahogy a hangján keresztül behozta a futballt az életünkbe. Felnőttként, amikor már a labdarúgásban dolgoztam, nagyon sokat tudtam tőle tanulni. Igazi sportdiplomata, hálával tartozom neki, amiért bevezetett a nemzetközi sportéletbe. Nagyon gyors felfogású, intelligens, jó kapcsolatteremtő képességekkel, ezek elengedhetetlenek ezen a pályán. Nagy örömmel tölt el, hogy gyermekkorom óta személyesen ismerhetem.”
Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke:„Hihetetlenül elkötelezett, felkészült ember. Nekem a gyermekkorom azzal telt, hogy őt hallgattam, és mindnyájunk életében nagyon fontos volt, ahogy a hangján keresztül behozta a futballt az életünkbe. Felnőttként, amikor már a labdarúgásban dolgoztam, nagyon sokat tudtam tőle tanulni. Igazi sportdiplomata, hálával tartozom neki, amiért bevezetett a nemzetközi sportéletbe. Nagyon gyors felfogású, intelligens, jó kapcsolatteremtő képességekkel, ezek elengedhetetlenek ezen a pályán. Nagy örömmel tölt el, hogy gyermekkorom óta személyesen ismerhetem.”

Buda István, egykori OTSH-elnök:„Nagyon jól ismerem Gyurit és a sporthoz való viszonyát, a sportszeretetét mindig is nagyra értékeltem. Ezért is döntöttem úgy, hogy hazacsábítom Nyugat-Németországból, ahol akkor tudósító volt. Nagyon örültem, hogy elvállalta az MLSZ elnöki posztját és hazajött, nyolc és fél évig dolgoztunk együtt. Amíg én vezető voltam, mindig első számú segítőmként tekintettem rá.”

Gellei Imre, korábbi szövetségi kapitány:„Már kisgyerekként is tudtam, hogy csodálatos, nagyszerű rádióriporter, aki tűzbe tudja hozni a nézőket és a hallgatókat. Olyan orgánuma volt, hogy szinte láttuk is, amit pedig csak hallgattunk a rádióban. Sportvezetőként is nagy hozzáértéssel, eleganciával, türelemmel és szakértelemmel dolgozott, amikor az MLSZ elnöke volt. A futsal hazai indulásakor épp Keszthelyen dolgoztam, amikor megkért, hogy menjünk el egy válogatott tornára, ahol az olaszokkal és a belgákkal is játszottunk – úttörőszerepet vállalt ennek a sportágnak a meghonosításában is. Később a Vasas edzőjeként is gyakran találkozhattam vele a meccsek után, ami nagy büszkeséggel tölt el. Maradjon közöttünk sokáig!”

Hegyi Iván sportújságíró:„Nekem ő volt az ideálom, abban a tekintetben, hogy amikor otthon egyedül gombfociztam, akkor őt utánoztam, és hát akkor még egy magyar–olasz meccset is nyugodt szívvel meg lehetett nyerni a gombfocipályán. Beleképzeltem magam, hogy én vagyok a Szepesi, így aztán elég hamar egyoldalú kapcsolatba kerültem vele. Aztán mire felnő az ember, rájön, hogy Szepesi utánozhatatlan, belőle csak egy van. Amikor már ismert újságíró voltam, akkor is a példaképemnek tekintettem, én őt tartom a valaha volt legjobb magyar riporternek. Legnagyobb szakmai elismerésemként kezelem, hogy a barátságába, továbbá szerzőtársává fogadott.”

Sepp Blatter, volt FIFA-elnök:„Barátom, Szepesi György a nemzetközi futballcsalád kiemelkedő személyiségei közé tartozik. A rádió tudósítójaként hazájában oly sok éven át ő volt a „futball hangja”, ennél fogva nagyban hozzájárult a sportág népszerűségéhez Magyarországon. Emlékszem, ő közvetítette Bernből a magyar válogatott nyugatnémetek elleni döntőjét az 1954-es világbajnokságon. Később a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökévé választották. Ekkor ismerhettem meg én is. Tagja lett a FIFA végrehajtó bizottságának is, ahol majd 15 éven át, 1982-től 1995-ig szolgált. Mindig szenvedéllyel, elhivatottsággal és odaadással látta el feladatait. Épp emiatt volt logikus döntés a FIFA tiszteletbeli tagjává választani 1994-ben. Most is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, és nagyon nagyra értékelem a találkozásainkat. Legutóbb a FIFA kongresszusán futottunk össze 2011 júniusában. Igazi úriember. Kilencvenedik születésnapja alkalmából szeretettel köszöntöm őt, és még egyszer köszönetet mondok neki mindenért, amit a labdarúgásért tett. Kívánom, hogy nagyon szép legyen számára az ünnepelt nap, és élvezze még sokáig a Játékot, amit mindig is annyira szeretett.”

Vass István Zoltán rádióriporter:„Negyvenéves ismeretség köt hozzá. A tárgyak és az anyagi javak soha nem jelentettek számára semmit, annak ellenére, hogy még a Kádár-korszakban is olyan privilégiumai voltak, hogy nyugati autóval járhatott. Egyszer a Rádió parkolójában egy használt Polski Fiatból szállt ki, de a jobb oldalon, mert a vezetőülés melletti ajtó elromlott, és eszébe sem jutott, hogy azt esetleg meg is lehet javítani. Egészen döbbenetes, hogy mennyire nem érdeklődött a gépek iránt. Úgy töltötte el az életét a Rádiónál, hogy egy magnetofont nem tudott bekapcsolni. És sehogy sem tudom rávenni, hogy megtanulja használni a számítógépet és a mobiltelefont. Moszkvában az olimpián egy szobában laktunk, én pedig éppen nagyon szerelmes voltam, untam az olimpiát, mentem volna haza, és megkérdeztem tőle: mikor lesz már ennek vége? Ő, akitől mi sem állt távolabb, mint az érzelgősség, csak annyit mondott halkan: »Ne siettesd az időt, megy az magától!«. Ezt a bölcsességet azóta is észben tartom.”

Vitray Tamás, a DIGI Sport szerkesztő-műsorvezetője:„Minden kétséget kizáróan a magyar sportrádiózás legnagyobb alakja. Az alapokat elődje, az ugyancsak kiváló Pluhár István rakta le, de Szepesi György juttatta a rádiós sportközvetítést az elérhető legmagasabb színvonalra. Természetesen ahhoz, hogy a tehetsége kibontakozhasson, hogy népszerűsége minden addigi kollégájáét magasan felülmúlja, kellett a magyar sport legsikeresebb időszaka, a londoni tíz, a helsinki tizenhat aranyérem és az Aranycsapat nagy korszaka is. Ő azonban a sikerekhez méltó remeklésekkel volt a magyar sport kiváló krónikása. Csodálatos karrierje időtartamával Guinness-rekorder lett, és hadd tegyem hozzá, hogy az évtizedek semmit sem változtattak közvetítései, műsorai színvonalán. Végül egy személyes vonatkozás: mint sporttelevíziós örök hálával kell tartoznom Szepesi Györgynek, mert szakmai tudásával etalon volt, szakmai tevékenységével megszabta az irányt és a szakmai csúcsot, ahová – ha vinni akarom valamire egy rokonszakmában – el kell jutnom. Ezúttal is köszönöm.”

Bölöni László, 108-szoros román válogatott, BEK-győztes:„Lábujjhegyen osontunk, amikor édesapám a fülét a recsegő, rossz rádiókészülékre tapasztva hallgatta Szepesi közvetítését, odahaza, az erdélyi Dicsőszentmártonban. Ahogyan a rádióban, ugyanúgy az életben is magával ragadott az egyénisége, a közvetlensége, a természetessége, rögvest a barátjává fogadott, magához ölelt.”

Dr. Pierre Huth a párizsi elit magyar származású fogorvosa, a francia Becsületrend tulajdonosa:„Szepesi György igazi úriember, negyven éve az életem része. A nantes-i reptéren ismerkedtünk meg, egy meccsre jött, hogy megnézze a magyarok következő ellenfelét. Hallottam, hogy valaki magyarul beszél, odamentem, és amikor megtudtam, hogy ez az amerikai színészre emlékeztető külsejű úr, aki előttem áll, Szepesi György, szinte letérdeltem előtte, hogy érzékeltessem, milyen nagy megtiszteltetés számomra azzal az emberrel találkozni, akit gyerekkoromban hallottam a rádióban futballt közvetíteni, mielőtt 1948-ban elhagytam Magyarországot. Együtt voltunk egy sor világbajnokságon, olimpián, és amikor megtudta, hogy hat nyelven beszélek, bemutatott Joao Havelange FIFA-elnöknek, aki felkért a FIFA protokollfőnökének. A sportdiplomáciai pályafutásomat teljes egészében neki köszönhetem. Különlegesen intelligens, kedves ember, Magyarország büszke lehet rá.”

Mészöly Kálmán világválogatott labdarúgó, korábbi szövetségi kapitány:„Nagyon régóta ismerem, volt szerencsém több olyan mérkőzésen is játszani, amelyet ő közvetített. 1980-tól az MLSZ-ben együtt is dolgozhattunk, ő volt az elnök, én pedig a szövetségi kapitány. Szép sikereket éltünk át együtt, kijutottunk a spanyolországi világbajnokságra is. Remek közös kalandjaink voltak, a vébé előtt például egy dél-amerikai túrán vettünk részt, amelyen egy találkozót sem tudtunk megnyerni, így félve telefonált haza Buda elvtársnak: »Nem tudtunk meccset nyerni, Buda elvtárs. Mit csináljunk most, menjünk haza?« Én ekkor odaléptem, lenyomtam a telefont, és azt mondtam: »Dehogy megyünk, maradunk, játszunk még pár meccset, nyerünk, és minden rendben lesz!« Így is történt, és attól kezdve szárnyalt a csapat, ki is jutottunk az 1982-es vébére.

Mezey György, volt szövetségi kapitány:„Sportdiplomataként elsőrangú munkát végzett, az, hogy sok éven át a FIFA végrehajtó bizottságának tagja lehetett, önmagáért beszél. Lehetne sorolni a nagy tetteit, mesélni róla jó anekdotákat, de a legfontosabb az összkép, amely róla kialakult az emberben. Ez pedig az, hogy mérhetetlen alázattal szolgálta a futballt, sohasem ismertem olyan embert, aki nagyobb szenvedéllyel szerette volna ezt a csodálatos sportágat.”