Az örökség – Vincze András jegyzete

VINCZE ANDRÁSVINCZE ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2017.10.02. 23:13

Ha most nekem szegeznék a kérdést, magyar emberként mi jut eszembe Svájcról, akkor kapásból kiemelem az 1954-es berni vb-döntőt, a FIFA- és UEFA-székházat, majd következnének persze a közhelyes apróságok, úgy mint a bicska, óra, csoki, hegy, tehén, legelő, alpesi kürt, jódli, sajt (sőt sült sajt, mert az valami fenomenális), az elátkozott svájci frank alapú hitel, valamint az az iciripiciri autó, amelyikkel olyan klasszul lehet parkolni az agyonzsúfolt belvárosban is.

Tessék? Hogy a svájci foci kapcsán?

No igen… Détári Lajos volt az egyik nagy sztár a bajnokságukban; az évtizedek óta odakint élő korábbi honvédos Bodonyi Béla még negyvenegynéhány esztendősen is a svájci élvonal különleges ásza lehetett; megbecsült edzőként dolgozott Bicskei Bertalan; az ifjú Vincze Ottó a kilencvenes években ámulatba ejtette a kinti edzőszakmát és a közönséget, s persze nem utolsósorban Vécsei Bálint a mai napig a Lugano csapatában profiskodik.

Bocsánatos bűn, de nincs olyan ellenfél a futballvilágban, amely kapcsán ne a foci magyar vonatkozása jutna eszébe az embernek. S bár tudom, hogy Svájc válogatottját manapság elitegyüttesnek könyvelik el, de megette a fene az egészet, ha most sopánkodva azt kutatnám, miben jobb, mint a miénk. Még akkor is, ha nyilvánvaló a különbség. A vb-selejtezősorozatban produkált eredményesség az, amely leginkább tiszteletet parancsol (nyolc meccsből nyolc győzelem kalapemelést érdemlő), de láttunk már ilyen vagy legalábbis ehhez hasonló csodát, hogy mást ne írjak, a nyolcvanas évek közepén a mexikói világbajnokság előtt még a miénk volt Európa legjobb válogatottja.

S hogy a közelgő vb-selejtező kapcsán ne csak a múlt játsszon: a szombat esti bázeli meccs kapcsán már néhány részlet is felvillanhat például a futballjövőnk kapcsán. Hiszen Bernd Storck a sérülések, eltiltások miatt olyan kerettel dolgozik, amelynek csatársorát a magyar élvonalban pallérozódó játékosok alkotják. Így adott esetben két gólkirály – Böde Dániel és Eppel Márton – mutathatja meg, bennük is megvan az istenáldotta tehetség. Ha ugyanis most arról kérdeznek, mi jut eszembe magyar emberként a Svájc elleni meccs előtt, akkor gondolkodnom sem kell a válaszon: a góljaink.

Az egyik legszebb örökségünk.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik