HIRDETÉS
SINKOVICS GÁBOR, SOMOGYI ZSOLTonline 2002.11.21 00:20 Frissítve: 2011.10.20 02:43

Dárdai Pál, a becsületmentő

"Sok szeretettel köszöntöm a kedves szurkolókat az Üllői úti katlanban  mondta a helyi műsorközlő, akinek a hangja bajnoki meccsekről ismerős lehetett. Igaz, "civilben egy másik, egész pontosan a negyedik kerületi (újpesti) katlanban is szokta üdvözölni a nézőket, de ez jelezte: ezúttal mindenki félretette a klubszimpátiát, szerda este csakis a nemzeti együttes volt fontos.

Miután a tervezettnél fél órával később kezdődött a találkozó, legalább attól nem kellett tartani, hogy bárki is lekésik a mérkőzésről. Ezzel együtt a Gellei Imre szövetségi kapitány vezette válogatott évbúcsúztatójára nem teltek meg a tribünök, bár az optimisták sem számoltak zsúfolt házzal, az Eb-selejtezőn látott biztató rajt ellenére sem.Az első percekben nagy kedvvel vetette magát a küzdelembe a hazai csapat, Tököli Attila és Szamosi Tamás is helyzetbe került, igaz, Urbán Flórián egy kőkemény belépővel nyitott. Ez utóbbi azt sugallta, hogy a találkozó csak elnevezésében barátságos, igaz, tétmeccsen ez a szerelési kísérlet komolyabb figyelmeztetést vont volna maga után. A magyarok irányították a játékot, ugyanakkor látszott, hogy a moldovaiak sokkal szervezettebb csapatot alkotnak, mint a két gárda legutóbbi, márciusi találkozóján. A vendégek játékát Vadim Boret szervezte, igaz, Király Gábornak akkor kellett először labdába érnie, amikor azt kiszedte a hálójából.
Hideg zuhanyként jött ugyanis a vendégek vezető gólja, amelyet Korolovszky Gábor nagy hibája előzött meg. Sokakat meglepett, hogy a kapitány az újpestiek középpályását rendelte a védelem tengelyébe, és ez a baki bizony a kétkedőket igazolta (még akkor is, ha Korolovszky igyekezett javítani a hibáján, és nem sokkal később már a másik, azaz a megfelelő kapu előtt adott jól középre). Ilyen hiba ezen a szinten már nem megengedhető és maradjunk annyiban: Gellei Imre szerencséje, hogy csapata nem tétmérkőzésen került hátrányba ilyen butaság miatt.
A mieinket megfogta a gól, a közönség pedig ébresztőt kiabált, ám ahogy néhány perc múltán a játékosok túltették magukat a sokkon, több helyzetet is kialakítottak. Láttuk, hogy Lisztes Krisztián jó formában van, és több kitűnő passzal is meglepte társait, bár a Werder Bremen légiósa is kihagyott egy jókora lehetőséget.
A magyar válogatott a jobb oldalon tűnt lendületesebbnek. Fehér Csaba igyekezett "stockholmi” formáját hozni, de kissé féloldalas volt a válogatott, hiszen a másik oldalon az eredeti posztját tekintve védő Szamosi Tamás nem mindig tudta kellő hatékonysággal segíteni a támadásokat.
Valeriu Catinsus szerencsés ember – a moldovai védő Korolovszkyhoz hasonlóan nagyot hibázott utolsó emberként, ám Tököli Attila elkapkodta a lövést, így szünetig nem tudott egyenlíteni a magyar nemzeti csapat.
Gellei Imre – kihasználva a mérkőzés előtti megállapodást – csaknem valamennyi cserejátékosának lehetőséget adott, és hat új futballistát küldött a pályára. Noha a válogatott szünet után is három védővel, öt középpályással és két csatárral játszott, mégis kicsit változott a szerkezet. Amíg ugyanis az első játékrészben Lisztes mellett Lipcsei Péter és Dárdai Pál személyében két védekező játékos szerepelt, addig most ez a szerep csak a Hertha légiósára maradt, Zavadszky Gábor ugyanis inkább az akciók szervezésében, sőt befejezésében jeleskedik a honi bajnokikon. A szándék nem is lehetett más, minthogy a hátrányban lévő magyar csapat minél többet támadjon és ennek megfelelően igencsak offenzíven kezdődött a második félidő.

Dárdai Pál (fehérben) az 55. percben lövésre lendítette a jobb lábát – így lett 1–1
Dárdai Pál (fehérben) az 55. percben lövésre lendítette a jobb lábát – így lett 1–1
Akárcsak San Marino ellen, a kapitány ezúttal is jó érzékkel küldte harcba a tartalékokat, az egyenlítő gólban ugyanis három cserejátékos (Zavadszky Gábor, Kabát Péter és Kenesei Krisztián) is szerepet vállalt, igaz a befejezés Dárdai Pál érdeme volt. Mint az a sportkedvelők előtt bizonyára ismert: 2002 Dárdai Pál életében a legszomorúbb esztendő volt, a futballista öccsének júliusi halála máig feldolgozhatatlan traumát okozott, és az a legkevesebb, hogy a sors ezen a meccsen egy picit megszépítette ezt az évet a játékos számára: a középpályás remekül ismerte fel a kínálkozó helyzetet, és gyönyörű mozdulattal emelte a labdát a felső sarokba.
Noha a jobb oldalon fel-alá zakatolt Bodnár László, ám Böőr Zoltán beállásával még inkább támadóbb szellemű lett a magyar csapat, amely végig irányította a játékot és próbálta diktálni a tempót, de a moldovai csapat fürge játékosai ezen az estén legyőzhetetlen ellenfélnek bizonyultak. A második félidőben a színvonal már nem érte el az átlagot, az iram sem volt felülmúlhatatlan és sokszor csak csendben csordogált a mérkőzés.
A magyar válogatott ezzel a döntetlennel búcsúzott el ettől az évtől, és a történelem ezúttal ismételte önmagát. Moldova válogatottját 1999. augusztusa után másodszor fogadtuk az Üllői úton, és akárcsak akkor, ezúttal is 1–1 lett az összecsapás vége. A döntetlenből messzemenő következtetéseket nem kell levonni, mindenki tudja, hogy jövő tavasszal a lengyelek és a svédek ellen kell jó eredményt elérni.


Percről percre

9. perc: Lisztes az egykori édes otthon, azaz a Fradi-pálya zöld füvén a lendületesen meglóduló Szamosihoz passzolt, aki a bal szélen szaporázta lépteit. Üldözte őt a puskagolyó-gyorsasággal aligha vádolható Puscha, ám a lépéselőnyben lévő magyar játékos 14 méterről lőhetett: ballal, centiméterekkel a bal sarok mellé.
14. perc: Korolovszky Gábor a jelek szerint egyre kevésbé szeret az Üllői úton futballozni. Korábban egy Fradi–Újpest rangadón lila-fehér dresszben fejelt emlékezetes öngólt, most pedig egészen érthetetlen módon afféle Mikulás-ajándékként ziccerlabdát tálalt az elégedetten mosolygó Patulához. A vendégek csatára a magyar térfél közepén tökéletesen egyedül indulhatott meg Király kapuja felé, majd 11 méterről, jobbal, laza mozdulattal emelte a labdát a jobb sarokba. Fütyült, bosszankodott a közönség.
0–1
Fény és árnyék

+++ Itt-ott elkeseredett, vagy éppen dühös fütty harsant az Üllôi úti stadion nézôterérôl a meccs végén, ám a szurkolók többsége azért mégiscsak tapssal búcsúzott a 2002-es szereplését befejezô magyar válogatottól. Attól a csapattól, amely ebben az esztendôben apróbb reménysugarat ad(hat)ott a mellette hűségesen kitartó drukkereknek. Kár, hogy elmaradt a gyôzelem, ám a nemzeti együttes és annak szurkolótábora így sem ellenséges viszonyban búcsúzott el egymástól.


--- A kapu, az a ferencvárosi székház felôli kapu nem hoz szerencsét Korolovszky Gábornak. Ide fejelte azt a bizonyos öngólt Újpest-meccsen az ôsi rivális ellen a lila-fehérek hátvédje, most pedig ennél a kapunál adott gólpasszt az elsô félidôben – pechjére a vendégválogatott csatárának. Pedig szegény Korolovszky Gábor nagyon akart a szerda esti összecsapáson, azzal nem is volt gond, ám ezt a gólt alighanem jobb lesz minél gyorsabban elfelejtenie.
19. perc: Tököli begyújtotta a ferencvárosi rakétákat, hiszen meglódult, majd Gerával kényszerítőzött, és a visszakapott labdát már kapura lőhette volna a tizenhatoson belülről, ám ehelyett néhány pillanatig szemezett Hmaruccal, így odalett a helyzet, s az akció azzal zárult, hogy a labda kigurult az alapvonalon túlra.
29. perc: Gera iramodott meg a félpályánál a bal oldalon, majd Lisztest hozta játékba, ő pedig Lipcseihez passzolt. A Fradi csapatkapitánya a vágta közben tökéletes átadással tálalt a helyzetbe került Liszteshez, ám a középpályás 12 méterről a léc fölé lőtte a labdát. Látványos akció volt, de gól nélkül.
32. perc: Ismét a sokat mozgó Lisztes indította az akciót, a felezővonal közelében felnézett, és hosszan ívelt előre a védők vonalában helyezkedő Tökölihez. A labdára Catinsus ugrott, amit aztán haza is fejelt, ám gyengén és pontatlanul. A moldáviai védő úgy fordult, mint egy szovjet típusú ZIL tehergépkocsi, így Tököli tökéletes helyzetbe került, 11 méterre a vendégkaputól, ám gyatrán a vetődő Hmarucot találta el.
50. perc: Amíg a közönség füstölt és füstölgött, addig a magyar csapat támadott: Kenesei a vendégek alapvonalánál csinált két villámléptű cselt, középre gurított, Korolovszky pedig javíthatott volna korábbi hibáján, ám nyolc méterről fölé tüzelt.
55. perc: Ezt kellett volna mindvégig erőltetni: Zavadszky tálalt Keneseihez, ő pedig Dárdaihoz passzolt, és a látványos magyar akció végén a Hertha középpályása 16 méterről, jobbal gyönyörűen nyeste a labdát a jobb felső sarokba.
1–1
56. perc: Már vezethettünk volna, hiszen Kenesei passzolt pontosan középre, Lisztes két védő között parádés mozdulattal ugratta ki Zavadszkyt, aki jobbal alig-alig lőtt a jobb sarok mellé.
75. perc: Lisztes hajtott, küzdött, futott, birkózott és cselezett. Ezúttal a vendégek tizenhatosánál brusztolta ki magának a labdát, majd Keneseihez játszott, ő szinte "feladta” Dárdainak, aki 16 méterről, jobbal bombázott a léc fölé.
83. perc: Gyönyörű Lisztes-átadást láthattunk, a labda pontosan Kenesei lábához hullott. A csatár csinált egy cselt, majd a bal összekötő helyéről hat méterről lőtt, a labda a moldáviai kapus lába között elsuhanva, a combját érintve gurult a gólvonal felé, ám Olexici kivágta azt.
89. perc: És jött, jött előre a magyar csapat, de most már semmi sem sikerült: Dárdai hosszú átadása után Kabát próbálkozott, de jobbról jobbal 13 méterről a Springer szobrot találta el…


Mestermérleg

Gellei Imre:
Az első játékrészben igazán barátságos vendéglátásban részesítettük az ellenfelet, így nagy erőfeszítéseket kellett tennünk a második játékrészben az egyenlítésért. Sok helyzetet dolgoztunk ki, de a moldovai kapus kiváló teljesítménye miatt meg kellett elégednünk a döntetlennel.

Victor Pasulko:
Az első félidőben nem játszottunk rosszul, bár a védekezésben voltak hiányosságaink, mégis a magunk javára tudtuk fordítani az eredményt. A fordulás után sok labdát vesztettünk el, és ez megbosszulta magát. Védelmi hiba miatt alakult döntetlenre az eredmény, amit nagyon sajnálok, hiszen volt esélyünk a győzelemre.
2019.02.14 08:58:43

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

A kapitány a közelgő Eb-selejtezőről, a kibővült körről és a nagykövet segítségéről is beszélt.

2019.02.13 23:45:06

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Végh Antal éppúgy a szocializmus egyik furfangos szelepe volt, ahogy a műfajában nála klasszisokkal tehetségesebb Hofi Géza is. Még az sem véletlen tán, hogy Hofi a futballt mint témát vele egy időben »találta meg«.

2019.02.13 23:14:11

Magyar válogatott nemzetisport.hu

2019.02.08 15:23:26

Magyar válogatott SZÖLLŐSI GYÖRGY

Tarlós István főpolgármester Kocsis Sándorról, Varga Zoltánról, gombfociról, a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságról.

2019.02.05 09:44:27

Magyar válogatott BORBOLA BENCE

Közeleg a 2020-as, részben budapesti rendezésű Eb – és közeleg a selejtezők rajtja is.