2004-01-28 14:26:48
Utolsó módosítás:
2015-03-31 01:00:33

Fehér Miklós (1979-2004)

Fotógaléria:

Ukrajna: Szabóval két hónapja veretlen a Dinamo

Magányosan a páholyban

A Rét az övék volt

A kétpercnyi örökkévalóság

Miki, mindörökké!

Akit szeretnek, örökké él

Fehér Miklós emlékére játszanak

Pesti emlékmeccs

A fájdalom nem múlt el

Emléktárgy lett Fehér meze

Két góllal búcsúzott a Benfica Fehér Miklóstól

Guimaraesben Fehér Miklósra is gondoltak

Túl a legnehezebb beszélgetésen

Luis Figo is megdöbbent

A 29-es dresszből 99-es lesz

Félbehagyott beszéd

Az UEFA is vizsgálná a tragikus eseteket

Meccs a csatár emlékére

Fehér Miklós örökre megpihent

Emlékkép

Csiszolatlan gyémántból drágakő

Már Isten vigyáz rá

Egységet adó imák

Könnyes búcsú a ravatalnál, majd a sírnál az ifjú csatártól

Portugália gyászban

Néha a gépek sem segíthetnek

Nem kötelező a szakvizsga

A FIFA-nál első az egészség, és csak második a futball

A szurkolók is elbúcsúzhatnak

Temetés Győrött 15 órakor

Sajtóvisszhang

Elhunyt Fehér Miklós


A fiú, aki győzni akart

Nekem mindig élni fog.
Ha majd újra válogatott meccsre készül a csapat, ha kezet nyújtunk egymásnak a reptéri találkozásnál vagy a pálya szélén, amikor az edzés végén az öltöző felé vonul a csapat, mindig látom őt is.
A mosolyát, ahogyan nyilatkozik, a szemét, ahogyan követi a papírt szántó tollat, minden szavára, minden gesztusára figyelve, tudva azt, hogy minden, ami róla szól - egy cikk, egy rövid idézet, egy felvillanás a televízióban - azoknak ad hitet, akik majd azért szurkolnak, hogy sikeres legyen.
Ô tudta, mert hiszen a lelke ilyen volt, az ő szolgálata a földön arról szól, hogy örömöt szerezzen - egy csellel, egy góllal, egy fejessel.
Nekem és neked mindig élni fog.
És bár a most földre hulló sok ezer könnycseppet megint a kegyetlen halál fakasztja, a fájdalmasan üvöltő lelkekből - legyen futballistáé, edzőé, szurkolóé - feltörő vízgyöngyök között mindig kell legyen egyetlen azokból is, ami akkor is megbújt a szemekben, amikor azt nem ez a mélységes mély fájdalom, hanem az öröm csalta ki, és amit csak azok érezhettek, akik gyermekien, őszintén, fanatikusan örültek annak, ha a magyar csatár a kapu előtt magasba emelte a kezét, és boldog eksztázisban ünnepelt - góóól!
Nekem, neked és nekünk, mindannyiunknak mindig élni fog.
Ha lehunyjuk a szemünket, és csendben emlékezünk magunkban, akkor látjuk őt egy távoli dimenzióban, és ott is mindig ugyanúgy, mint itt, az életben, amíg közöttünk volt, amíg nekünk és értünk játszott: mosolygósan, tettrekészen, boldogan. Ám, ha a fájdalom lesz az erősebb, ha az emlékeink sodrásában a kegyetlen képsor, az ifjú futballistára a pályán lesújtó halál utat tör, akkor csendesítsük le a lelkünket, a gondolatainkat azzal, hogy felidézzük azt a mondatot, amit a halál által legyőzött fiú hagyott itt nekünk, a magunk létével viaskodó életben maradottaknak: "Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre…"
Fehér Miklós 2000 októberében, egy nagy meccs után, a Litvánia elleni 6-1-es győzelmet hozó vb-selejtezőt követően nyilatkozott így, egy olyan meccs után, amelyen ő három gólt szerzett, és lám, még akkor is szerény és kedves maradt.
Mert ő volt az, aki ha sikeres volt, máris előre tekintett, mert újra és mindig győzni akart.
Értem, érted - mindannyiunkért…

Vincze András
Forrás: online 

 

Még senki sem szólt hozzá. Legyen Ön az első!

Hiba történt a rendszerünkben. A hiba kijavításáig kérjük türelmed és megértésed.