2003-03-14 00:37:16
Utolsó módosítás:
2012-02-21 02:43:14

Laptörténelem 1945-től napjainkig

Az új sportlap a világháború lezárulása után, egy új történelmi korszak nyitányával egy időben kezdődött: a Népsport első száma 1945. április 24-én, kedden jelent meg, amelyet a két régi "testvérlapnak, a Nemzeti Sportnak és a Sporthírlapnak a sporthoz tűzön-vízen, háborús csatákon át hűségesen kitartó, a sport szolgálatára, tettre most is kész volt munkatársai segítenek életre. Teljességre törekvés nélkül: Gallowich Tibor, Barcs Sándor, Feleki László, Mattanovich Béla, Kompóti-Kléber Gábor, Subert Zoltán, Tari István, Orbán Mihály, Bús Fekete Pál, Mamusich Mihály, Pető Béla, Morvay Tihamér, Tavasz István, Óvári Bertalan& és még sokan mások, beleértve a közös és nemes ügy iránt hasonló ragaszkodást mutató vidéki tudósítói gárda életben maradt tagjait.

A Budapesti Nemzeti Bizottság a harcok elcsitulása után szinte nyomban megalakította a magyar sport vezető szervét, a Legfelső Sport Tanácsot. Ez a szerv hozta létre február 20-án a Nemzeti Sport Bizottságot. Áprilisban a trió két taggal gyarapodott, Legfelső Ötös Sporttanáccsá bővült, a kommunista pártot képviselő Hidas Ferenccel és a Független Kisgazda Párt jelöltjével, Barcs Sándorral. Ez azért érdemel külön is említést, mert ők ketten fontos szerepet kapnak a Népsport elindításában.
A fejléc alatt szerepel a Demokratikus Sportlap megjelölés, 1 pengő az újság ára.
A szerkesztőségi köszöntő cseppnyi kétséget sem hagy afelől, hogy a lap szerkesztésének elveiben drámai fordulat következik be, amely mindenekelőtt a nyílt és elkötelezett politizálás mellett áll ki: "Már most leszögezzük tehát, hogy i g e n is politizálni fogunk… Politizálni fogunk, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy a náci lélekrombolás utolsó nyomait is eltüntessük a magyar sportból – olvashatjuk. – A népbutító reakció sportorgánuma örökre elnémult. Tudjuk, amikor a helyébe lépünk, nekünk más, tisztább utat kell választanunk. Szegényen, egyetlen fillér nélkül indulunk neki ennek az útnak, de harcos baloldali múlt áll mögöttünk…”
A tartalom, s különösképpen az első oldalé, pontosan tükrözi a lap várható beállítottságát, szerepét, hatékony eszközzé válását a politikai hatalom kezében, s azt is, hogy a kényszerhatások milyen fő irányból érkeznek majd hosszú évtizedeken át… "Szovjet-futballistákkal a Latorca-utcában” hívja fel a figyelmet a terjedelmes cikk címe… A Nemzeti Sport Bizottság üléséről szóló beszámoló kiemeli, hogy a testület feliratban kéri a miniszterelnökséget: a Népsport legalább hetente háromszor jelenjen meg, s természetesen azt a döntést is közli, miszerint a NSB a sportújságot hivatalos lapjának tekinti…

Éjfél után, kettőkor végeztek

Az akkori napokra jellemző körülmények érzékeltetésére azonban csak egy röpke pillanatra hadd térjünk még vissza az első számhoz… Gyepes Imre nyomdai osztályvezető – évtizedekig irányította a lap nyomdai előállítását – így emlékezett vissza az ostrom utáni kezdetekre: "Soha nem felejtem, negyvenöt február 18-án csónakkal jöttem át annak idején Budáról, pár nap múlva már a nyomda helyreállításán dolgoztam, romokat takarítottam a többiekkel… Nagy nap volt, amikor az első szám megjelent. Éjfél után, kettőkor végeztünk a munkával, s ott, az egyik teremben, vaságyakon együtt aludtunk – szerkesztők, nyomdászok –, hiszen közlekedés nem volt. Másnap reggel ki gyalog, ki kerékpárral indult hazafelé, majd délután vissza, és kezdődött minden elölről. Kezdetben a telefon sem működött, és megesett, hogy a munkatárs futva, gyalogosan behozott tudósítását kézírásból kellett kiszedni, de hát nem volt idő a gépelésre, az olvasók várták a lapot…”

Hatalmas tömegszervezet

A sport népszerűsítése a Nemzeti, majd Népsportnak is magától értetődő elsődleges feladata volt, de míg a második világháborút megelőző évtizedekben Vadas minden igyekezetével függetlenségre törekedett – bár az utolsó években képtelen volt elkerülni a rá nehezedő nyomást, s többek között ezért is távozott –, a Népsport-korszak több mint negyven esztendeje alatt a kiváltságos, monopolhelyzetben lévő sportújság, néhol egyértelmű agresszivitással, máskor elviselhetőbb, illetve olykor már csupán színlelt módon, de végig következetesen a Szovjetunió gyakorlatából merített, felső utasításra alkalmazott ideológiai-politikai fegyverként funkcionált. A továbbiakban erre külön már nem is érdemes példákat citálva kitérni, főként ha ennél a pontnál idézzük Zöld János írását, amely a TF tudományos közleményében jelent meg a hetvenes években.
"A kommunisták korán felismerték a sportban nyíló kiváló lehetőségeket a szélesebb tömegek befolyásolására… A sportkedvelő tömeg… nagyrészt apolitikus, semleges a (népi) demokráciával szemben. Ezt a tömeget tisztán politikai eszközökkel azért nem lehet meggyőzni, mert nem lehet hozzáférni. Sportlapot ellenben feltétlenül olvas, mert érdekli a sport, és ha már megvette a sportlapot, elolvassa benne a politikai jellegű cikkeket, mivel azok is a sporthoz kapcsolódnak. Elképzelhető, hogy a sportlapok politikai cikkei lassanként felkeltik az érdeklődést az apolitikus gondolkodású, semleges sportemberekben, és ezen a hídon keresztül lép át a politikai érdeklődés magasabb területeire. … A sport hatalmas tömegszervezetnek számít, amelyen belül lehet politikai nevelést elérni a továbbjutás érdekében… egyre több sportember hajlandó a sportot is az egész részének tekinteni, és a sportjelenségekből további társadalmi következtetéseket levonni.”
A sport állami irányításának intézményesítéséről 1948 februárjában számol be a sportújság mint tervezetről, s néhány nap múlva minisztertanácsi rendelettel létrejön az OSH, az Országos Sporthivatal, valamint a Sport és Testnevelési Tanács. A Sporthivatal élére államtitkári rangban Hegyi Gyula kerül elnökként. Ennek a részletnek azért tulajdoníthatunk különös jelentőséget, mert hiszen a továbbiakban, egészen 1989 utolsó napjaiig, a Népsport mindvégig közvetve vagy közvetlenül az állami sportirányító szerv felügyelete alatt működött, annak hivatalos orgánumaként létezett, s ez a tény eleve meghatározta irányvonalát, vezető szerkesztési elveit, gyakorlati munkáját és egyben korlátait is. Ennek ismeretében – s ez felettébb lényeges – külön elismeréssel kell adóznunk a lap tehetséges munkatársainak, akik előbb az 1956-os forradalom után, s még inkább később, a Kádár-korszak "legvidámabb barakként” elhíresült viszonylag liberálisabb évei idején nem kis leleménnyel találták meg a módját annak, hogy – ha árnyaltan, néha a sorok közötti olvasni tudást is feltételezve – megfogalmazzák ellenvéleményüket a hibásnak tartott elvekkel és vezetési gyakorlattal szemben.

Ne telefonáljanak az olvasók!

A Népsport legjobb erőiből alkotott gárdát – Feleki László, Pálfai János, Pető Béla – küldte az 1952. évi olimpiára Helsinkibe, ahol minden idők legkiválóbb eredményét érték el legjobbjaink – 16 aranyéremmel. Rákosi Mátyás látogatását Farkas Mihály honvédelmi miniszter társaságában Tatán az első oldalon háromhasábos kép örökítette meg, a játékok idején négy különkiadás jelezte az óriási érdeklődést és lelkesedést, a szerkesztőség külön felhívást intézett olvasóihoz azzal a kéréssel, hogy ne telefonáljanak – írjanak inkább –, mert a vonalak óriási túlterheltsége gátolja a munkát. A Finnországból özönlő anyagok között nem sikkadt el egy viszonylag szerény bejelentés, amit dr. Mező Ferenc, a NOB magyar tagja tett a nemzetközi testületnek arról a szándékunkról, hogy 1960-ban Budapest rendezze az olimpiai játékokat… Egy évvel később, augusztus 20-án ünnepélyesen megnyitották a Népstadiont, s az avatáson megjelent Every Brundage amerikai NOB-elnök is, aki a lapnak adott nyilatkozatában azt mondta: "A magyar Népstadion feltétlenül alkalmas olimpiai játékok rendezésére.”
Felemelő sportélményben részesítette a Puskás-féle Aranycsapat 1953 őszén az országot. A Népsport november 26-i számának első oldala ezt egyebek között így hirdette: "Minden eddigi játékát felülmúlva vívta ki a magyar csapat csodálatos győzelmét, és törte meg az angol válogatott 90 éves hazai veretlenségét”… Puskásék fantasztikus, 6:3-as kiütéses győzelme, amiről Feleki László ihletetten számolt be – három teljes oldalon – a 105 000 nézőt befogadó londoni Wembley-stadionból, eufóriás hangulatot váltott ki országszerte, népünnepély kerekedett, versek, ódák születtek, az Országos Béketanács táviratot küldött világhírű tagjának, Puskás Ferenc kapitánynak Angliába, amit a lap első oldalán keretben jelentette meg másnap. A fociünnep napokig tartott, a sportújság még öt további napon közölt képeket a szenzációról a magától értetődő nyilatkozatáradat és elemzések mellett…
A svájci labdarúgó-világbajnokság döntőjében a nyugatnémetektől elszenvedett vereség nyáron valósággal gyászba borította az országot – Feleki és mellette Pálfai János dolgozott mint kiküldött munkatárs –, szinte sokkolta a feltüzelt, a sikert már biztosra vevő sportközvéleményt… Wembley hőseire átkokat szórtak a csalódottak, akiket pedig még a pompás, Brazília, majd Uruguay elleni győzelem után is az egekig dicsértek… A válogatottat az állami csúcsvezetők helyett Vass Zoltán központi bizottsági tag fogadta – Hegyeshalomnál. A vezetőket úgy kellett hazaszöktetni. Az általános felháborodás tüntetéseket eredményezett itt is, ott is, amelyeket később sokan már az 1956-os forradalom erőpróbájának tartottak. A hivatalos szakmai jelentést Sebes Gusztáv szövetségi kapitány, jellemzően, csak decemberben terjesztette "bírái” elé. A Nemzeti Sportban Feleki – bevett szokás szerint – nyomban a kudarc után több részben elemezte tapasztalatait, s Pálfai is letette a maga értékelését. A történtekért mindazonáltal Felekit is elmarasztalták az illetékesek – annak ellenére is, hogy 1949-ben, a Rajk-per időszakában a nacionalizmusról és internacionalizmusról szóló írásával feltétel nélkül, talán túlzó mértékben is elkötelezte magát az új politikai rendszer mellett. Sportújságírói tevékenységét jóllehet folytatta, a "Berni küldetés” lényegében hattyúdalának tekinthető a Népsport szerkesztőségében, ahonnan nem sokkal később végleg távozik.

Kemény munka a futballért

Biztató hírrel szolgál 1955. március 27-én a lap: Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács elnöke bizakodóan nyilatkozik a XVII. nyári olimpiai játékok 1960. évi megrendezésének átfogó tervezetéről… Budapest mellett pályázott erre Mexikóváros, Róma, Brüsszel, Tokió, Lausanne és Detroit is. A NOB titkos szavazása során azonban Róma végzett a versenyben az élen.
A vezetést és a szerkesztőség személyi állományát nem éri megrázkódtatás a forradalom alatt és az azt követő elszámoltatások idején sem. 1957 áprilisában – amikor a lap már szokott medrében jut ismét utcára és előfizetőihez – arról értesülhetünk soraiból, hogy a forradalmi napok vizsgálata során nem esett szó az 1956. november 1. és 4. között kiadott két "ellenforradalmi” lapszámról, amely "Magyar Népsport” címmel jelent meg… Egy 1957. május 7-én "Törés nélkül” címet viselő írás pedig – igaz, a labdarúgás kapcsán fogalmazódik – a következőképpen céloz a megbékélésre: "Nem szabad a volt forradalmi ideiglenes intézőbizottság minden egyes tagját egyéni elbírálás nélkül felelőssé tenni a november után bekövetkezett zűrzavar miatt.”… Június 17-én pedig már követeli a lap az átszervezéssel megbízott ideiglenes kormánybizottságtól – "az élsportolók érdekében – a rendszeres felkészülés lehetőségeinek szervezett, szakmailag tervezett megteremtését”. A nehézségek felsorolása között nyomatékkal tesz említést a jelentős "vérveszteségről”, az országot ’56 következményeiként tömegesen elhagyó "disszidált” sportolókról.
A Népsport-os korszak utóbbi három évtizedében ismét és ismét átéltük az olimpiai játékok élményét – a szerkesztőség vállalta, hogy rendre kiküldött munkatársaink tudósítsanak az eseményekről, mint ahogyan érvényre jutott ez az elv később éppen így a paralimpiai játékok tekintében is. Különleges odaadással tudósított a lap 1966-ban a Budapesten rendezett nagyszerű atlétikai Európa-bajnokságról... Megéltük labdarúgó sportunk Mohácsát, a csehszlovákoktól elszenvedett vereséget 1969 decemberében, amely elütött bennünket az 1970-es vb-n való szerepléstől, s amely után Mészöly Kálmán így nyilatkozott: "A mi időnk lejárt.”… A Népsport akkor egyszerűen azt írta: "A csehek ezen a találkozón taktikailag, technikailag és fizikailag egyaránt felülmúltak bennünket…” Sokat és nagyon keményen kell dolgozni ahhoz, hogy ezt a balsikert minél előbb feledtetni tudjuk… Száz év alatt lapunk mindig is állhatatos következetességgel segítette legnépszerűbb sportágunkat. Lelkiismeretesen, objektivitásra törekedve, s teszi ma is – jelentős terjedelemben. Az újság azóta is "sokat és keményen dolgozik a futballért”, bár üzenetét akkor nem saját magának fogalmazta meg. Senki nem gondolta, hogy a mélyrepülés évtizedekben lesz mérhető, s azt a legkevésbé, hogy még ma, 2003-ban sem beszélhetünk bizakodásra késztető helyzetről, legfeljebb egy-egy ritka és megtévesztő felvillanásról.

Rendkívüli népszerűség

Mielőtt elérkeznénk a rendszerváltáshoz, összegzésként megállapíthatjuk, hogy a Népsport 1945-től 1989-ig rendkívüli népszerűségnek örvendett, annak ellenére is, hogy akadtak területek, ahol kötelezettségeit a felülről érkező instrukciók és nyomás hatására képtelen volt elkerülni, s eleget is tett a kirótt feladatoknak.
A rendszerváltás előszele már 1989-ben megérintette a szerkesztőséget, amely azután mind erősebb áramlatokkal hozott friss elképzeléseket, a változtatások szükségességét ösztönző új gondolatokat a Somogyi Béla utca 4. negyedik-ötödik emeleti szerkesztősége szobáiba. Kora ősszel ennek eredményeként petíció született a felügyeleti hatóságnak, az OSH-nak címezve. A munkatársak – és a vezetők egyaránt – aláírásukkal erősítették meg benne, hogy a Népsportban érezhető mind nyugtalanítóbb légkör tisztázása érdekében a sporthivatal vezetőválasztási szerkesztőségi ülésének összehívásához járuljon hozzá. A hivatal ezt lehetővé tette, így került demokratikus választás eredményeként a szerkesztőség élére főszerkesztőnek Szekeres István. A következő esztendőben sietve követték egymást az események, s a szerkesztőség úgy döntött, saját kezébe veszi a lap és a saját sorsát, privatizálja a Népsportot. A munkatársak 80 százalékot elérő tulajdonhoz jutottak, míg a fennmaradó 20 százalékból 10 százalékot az Ifjúsági Könyv- és Lapkiadó, a másik tízet pedig a Szikra Lapnyomda mondhatott a magáénak.

Nincs megállás

Az OSH ezt nem tekintette elfogadható megoldásnak, és orvoslatért bírósághoz fordult. 1990 március 1-jén, csütörtökön jelent meg az átmeneti időszakra jellemző kettős címmel a lap – Nemzeti (nép) Sport. A fejléc alatt csak ennyi volt olvasható – napilap. Ára 6.30 Ft.
"A magyar sport történetének jelentős napja a mai – olvashattuk a szerkesztőség köszöntőjében. – A Nemzeti (nép) Sport hosszú évtizedek szünete után az első független sportnapilap hazánkban…” Független az állami sportvezetéstől is.
Augusztusban vége lett a rövid, néhány hónapos átmeneti időszaknak, közben lezajlottak a parlamenti választások, megalakult az Antall-kormány és Gallov Rezső, a Népsport jeles újságírója került az OTSH élére, aki nem tartott igényt állami hivatala számára semmiféle lapra. Peren kívüli megállapodás jött létre az újság és az OTSH között, most már elhárult minden akadály a szerkesztőség zökkenőmentes működése elől. Tavasszal saját kft. alakult a lap munkatársaiból. Nemzeti Sport névvel 1990. augusztus 20-án jelent meg ismét az újság, s azóta – bár sok minden változott – a cím végérvényesen maradt. A kft. 1999-ben úgy dönt, eladja a lapot, s megkezdődnek a tárgyalások a svájci Ringier Kiadó céggel. 2000-ben stabilizálódik a szerkesztőség helyzete a Ringier keretei között: a szerkesztőség új, modern környezetbe kerül a Szugló utcában, ahol a tulajdonos minden alapvető technikai feltételt biztosít a minőségi munkához.
Százévesek vagyunk, mégis mindig meg-megújulva fiatalok a bizakodásban. Mindennap megjelenünk, igyekszünk fejlődni, gazdagodni (legutóbb például a Sportfogadással). Eleinte szerényebben, majd mind nagyobb mértékben színes köntöst öltöttünk, változtattunk tördelési módunkon, újraformáltuk a lap arculatát, kialakítottuk és továbbfejlesztettük internetes rendszerünket – állunk a XXI. század kihívásai elé.
Nyakunkon a labdarúgó Eb-selejtezők, közeledik Athén, jövőre megint nyári olimpia következik. Nincs megállás...
Forrás: online 

 

Még senki sem szólt hozzá. Legyen Ön az első!

 
  • 24 óra sport

  • Legolvasottabb

Szavazás

Önnek mi a véleménye az átszervezett NB I-ről?

Boltvezető-helyettes

Avanzo-Trade Kft.


Bolti eladó

Magyar cég


PLC programozó

Bosch csoport

NSO Piactér