2003-03-14 00:56:28
Utolsó módosítás:
2012-02-19 02:44:49

Életük részévé vált ez a lap

Az idősebbek biztosan emlékeznek még: tíz-tizenöt éve szombaton éjfélkor már százak várakoztak a Blaha Lujza téri aluljáró újságárusa előtt. A friss Népsportot, később Nemzeti Sportot várták, hogy alig néhány órával a meccsek lefújása után már olvashassák a tudósításokat. De nemcsak a szurkolók számolták a perceket, mikor vehetik már kézbe a lapot. A sportolók talán még náluk is izgatottabbak voltak, hiszen a tudósítók az ő teljesítményüket értékelték, az ő dicsőségük  sajnos olykor kudarcuk  hírét repítették világgá. Többen is szívesen hangoztatták, hogy őket nem érdekli a kritika, ám érdekes módon szinte szóról szóra képesek voltak idézni a róluk szóló sorokat& A lap szerkesztősége természetesen mindig is tudta, hogy olvasótáborának egy része éppen a sportolók közül kerül ki, hiszen nem volt olyan nap és olyan sportöltöző, amelyben ne lehetett volna több példányt is felfedezni. Az pedig magától értetődő, hogy mindez olykor súrlódásokhoz, sértődésekhez is vezetett, hiszen ki szereti azt olvasni, hogy az előző napon gyenge teljesítményt nyújtott, miatta kapott ki a csapat, ám az is igaz, hogy aki egy-egy mérkőzés vagy verseny hősévé vált, nagyon szerette az újságot és az újságírót is. Ezt a két oldalt - a teljesség igénye nélkül, hiszen szerencsére a magyar sport roppant gazdag egyéniségekben - azoknak szenteltük, akikről sokat írtunk annak idején, vagy sokat írunk még ma is. A kérdésünk roppant egyszerű volt: mit jelentett az életükben a sportújság, akárhogyan is hívták az ő korukban.

Albert Flórián
(75-szörös válogatott, aranylabdás labdarúgó, az FTC társadalmi elnöke)

"Annak idején ugyan Népsortnak hívták a lapot, de szerepe már az én gyerekkoromban is óriási volt. Máig emlékszem, az emberek hajnali hat órakor – sokszor velem együtt – álltak sorban az újságosnál, markukban szorongatva az aprópénzt, s várták, hogy elolvashassák a friss híreket. Persze, miként én sem, úgy az újság sem fiatalodik, lám már százesztendős… Szinte hihetetlen! Meséljek egy kedves emléket is? Nézzük csak… Nos, ki tudja már, hányban történt, de az biztos, hogy nagyon nagy élmény volt, amikor Subert Zoli bácsi és Fekete Pali bácsi – mint a Népsport munkatársai – elkísérték az ifiválogatottat egy luxemburgi UEFA-tornára. Akkoriban, bizony, ilyen is előfordult.”

Baczakó Péter
(olimpiai és világbajnok súlyemelő)

"Amikor ifjúsági országos csúcsot emeltem, mondták, hogy benne leszek a Népsportban. Nem is akartam elhinni, de amikor olvastam magamról, nagyon jó érzés fogott el. Később a feleségem rakosgatta el a rólam megjelenő cikkeket, volt olyan időszak, amikor ragasztgattuk is. Aztán a ragasztással felhagytunk, de a gyűjtögetéssel nem. Nemrégen költöztünk, kezembe akadtak a hajdani újságok, és rádöbbenhettem, mennyit öregedtem. Általában jónak, reálisnak tartom a cikkeket, de a lehetőségekhez mérten azért többet olvasnék a súlyemelésről.”

Baróti Lajos
(volt szövetségi kapitány, a legsikeresebb magyar futballedző)

"Ez az újság végigkísérte pályafutásomat, szívesen böngésztem cikkeit játékosként, edzőként egyaránt. Szövetségi kapitányként nagy segítséget nyújtott, hiszen az én időmben még nem tudtuk mindig megfigyelni a következő ellenfelet, ezért sokszor a sportból tájékozódtunk a rivális legjobb játékosáról, fölállásáról, hadrendjéről. Amúgy már ezerkilencszázharminckettőben olvastam az újságot, emlékszem, innen értesültem róla, hogy a Ferencváros az uruguayi Montevideóban legyőzte az akkori világbajnokot. Azóta is szívesen lapozgatom mind a mai napig, sokrétű tájékoztatást nyújt, remek lap. További sikereket kívánok.”

Bátorfi Csilla
(kilencszeres Európa-bajnok asztaliteniszező)

"Emlékszem, hogy amikor még Tolnán elkezdtem asztaliteniszezni, a megyei hírlap mellett a Népsportot fizettük elő, abból értesültünk a hírekről és az eredményekről. Aztán akárhogyan is alakult a sorsom, a családunk a mai napig előfizetője a Nemzeti Sportnak, sőt számunkra ez az egyik legfontosabb hírforrás. De úgy gondolom, ez természetes is, hiszen a sportban élünk, a sport határozza meg a mindennapjainkat, és ha bármire kíváncsiak vagyunk, innen megtudhatjuk.”

Bicskei Bertalan
(egyszeres válogatott labdarúgó, korábbi szövetségi kapitány, a Videoton vezetőedzője)

"Amióta az eszemet tudom, olvasom a lapot, már gyermekkoromban is rendszeres vásárlója voltam. Mi több, 1990 első felében néhány cikkem meg is jelent, külsős munkatárs voltam a labdarúgórovatnál. Ezáltal kicsit jobban megismerhettem az újságírók életét, és óhatatlanul közelebb kerülhettem az tollforgatókhoz is. Számomra a legnagyobb élmény az volt, amikor először jelent meg a nevem a Népsportban. A DVTK ellen játszottunk a tartalékbajnokságban, és nyertünk is egy–nullára. A meccs után bejött egy kisgyerek a pályára, és aláírást kért tőlem, erről a tudósító meg is emlékezett, és szép jövőt jósolt nekem. Egy héttel később a felnőttegyüttesben védtem. Az említett cikket a nagymamám el is tette.”

Buzánszky Jenő
(48-szoros válogatott labdarúgó, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes)

"Ha jól emlékszem, tizenhárom és fél éves voltam, amikor először kezembe vettem a Sportot, azóta mindennap olvasom. A gimnáziumban rendre azzal töltöttem el az első órát, hogy a pad alatt böngésztem az aznapi számot, így egyáltalán nem túlzás: nem unatkoztam az iskolában… A számomra legfontosabb számokat a mai napig őrzöm, amíg futballoztam, addig az összes újságot eltettem. Mint említettem, nem múlhat el úgy egy nap, hogy a Nemzeti Sportot ne lapoznám át, a különbség legfeljebb az, hogy amíg régen a fapadokban olvastam, ma már odahaza, egy karosszékben művelődöm. Bevallom, így egy fokkal kényelmesebb…”

Gécsek Tibor
(Európa-bajnok atléta)

"Azzal kell kezdenem, hogy 1998-ban, az Európa-bajnoki győzelmemet követően egy nagyon megtisztelő díjat és címet kaptam a Nemzeti Sporttól, hiszen önök az év magyar férfisportolójának választottak. Ez az újság végigkísérte az életemet. Először 16 évesen szerepeltem benne, amikor 46.32 métert dobtam a serdülőbajnokságon kalapácsvetésben. Ettől kezdve gyakorlatilag minden eredményem benne volt a lapban a 83.68 méteres országos csúcsomon keresztül a tavalyi ügyességi csapatbajnokságon lemért utolsó dobásomig, a 80.03 méterig. A Nemzeti Sport dokumentálta az életemet, s úgy hozzám tartozott, mint mondjuk a kalapács a szertárban."

Grosics Gyula
(86-szoros válogatott labdarúgó, olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes)

"Tizennégy esztendős lehettem, amikor bemutatkoztam a Dorog felnőttcsapatában. Másnap az első utam az újsághoz vezetett, hogy viszontlássam a Grosics nevével kezdődő dorogi összeállítást. Hogy én milyen boldog voltam… Egyébként én Újpestre jártam gimnáziumba, méghozzá egy roppant szigorú intézménybe, úgyhogy szóba sem jöhetett, hogy az órán olvassak. Nem volt más választásom, reggel korán fel kellett kelnem, hogy még az első óra előtt átböngésszem a Sportot. Bizonyára akkor szoktam rá az újságra…”

Haller Ákos
(kétszeres világbajnok evezős)

"A legtöbbet eddig a Nemzeti Sportban szerepeltem, éppen ezért különösen kedves számomra ez a lap. Ugyan nem járatom, de azért rendre a kezembe kerül, hiszen általában innen értesülök a többi sportág híreiről, eredményeiről. Ha a dicséret mellett lehet egy kritikai észrevételem, akkor azt emelném ki, hogy szerintem kicsit sok a futballra szentelt terjedelem, így nálam már rutinná vált, hogy a hátsó oldalakkal kezdem az olvasást. De hangsúlyozom, ez az én véleményem. Hogy pontosan mikor akadt először a kezembe a lap, arra nem emlékszem, talán a gimnáziumban, de az biztos, hogy jó ideig szeretném még forgatni.”

Illovszky Rudolf
(a Vasas legendás futballistája, edzője, volt szövetségi kapitány)

"Emlékszem, tizenhárom évesen megyek a futballedzésre, és kezemben a lap. Már akkor szerettem olvasni a Sportot, mindig megvettem, miként a heti rendszerességgel jelentkező Sporthétlapot is. Kellemes és kellemetlen emlékek egyaránt kötnek a laphoz, ezért is szoktam azt mondani: a labdarúgás azért szép, mert mindenki másképp látja ugyanazt a meccset. Néha abból adódtak nézeteltérések: úgy kritizáltak az újságírók, hogy nem tudták, milyen utasítással küldtem pályára a játékosokat. Mindenesetre jó kapcsolatot alakítottam ki a zsurnalisztákkal. A Vasasnál járt nekem a Nemzeti Sport, és ha éppenséggel nem mentem ki a stadionba, akkor megvettem. Egyébként nem csupán a labdarúgórovatot olvastam, hanem szinte mindegyiket, hiszen sok barátom, ismerősöm pályáját tudtam így nyomon követni.”

Kárpáti György
(háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó)

"Kilencéves voltam, amikor a Fradi kölyökcsapatában fociztam, és lestem a Nemzeti Sportot, benne van-e a nevem. Azóta állandó olvasója vagyok a lapnak, és elmondhatom, hogy a készítői félig-meddig mind a barátaim voltak, és azok mind a mai napig. Mindig szerettek, hívtak nyilatkozni, hiszen tudták, garantált a sztori. Egy alkalommal feltettem a kérdést: Gyerekek, mi az, nem lehet, hogy kivételesen rossz napom van? Na már most, erre az volt a válasz, hogy de Gyurikám, de muszáj mondanod valamit, mert te utánozhatatlan vagy. Amolyan ügyeletes jópofa voltam, de örültem, vállaltam ezt a szerepet, mert tudtam, szeretnek. Csak egy újságíróval akadt nézeteltérésem, nem a vízilabda kapcsán, hadd tegyem hozzá. Az illető, bármit csinált a pályán Albert, majd a későbbi időszakban Nyilasi, mindig ötös vagy hatos osztályzatot adott neki. Kérdésemre ezt állandóan azzal magyarázta, hogy nem futnak sokat. Ez nem futóverseny, mondtam neki, próbáltam meggyőzni, igaz, nem sok sikerrel, mert nem szerette a Fradit. Soha nem értettem, miként lehetséges ez…”

Kiprich József
(70-szeres válogatott labdarúgó, a Kecskemét vezetőedzője)

"Azt talán nem kell különösebben megmagyaráznom, hogy a legkellemesebb élményem az a Nemzeti Sporttal – illetve akkor még Népsportnak hívták – kapcsolatban az, amikor az 1987-es őszi MTK elleni 6–1-re megnyert mérkőzésen tízest kaptam a tudósítótól. A lapból egyébként játékosként és most edzőként is nagyon sok információt szerzek, egyfajta képet kaphatok csapatokról és labdarúgókról is. Korábban, amikor még érintett voltam a dologban, mindig figyeltem, hogy hányas osztályzatot kapok, de azzal tisztában vagyok, hogy egy embernek nem lehet könnyű huszonegynéhány labdarúgó teljesítményét megítélni. Az is fantasztikus érzés volt, amikor a lap címoldalára kerülhettem, ezek és a hasonló dolgok mindig jólesnek.”

Kovács Antal
(olimpiai és világbajnok cselgáncsozó)

"Mint minden ifjú sportrajongó, én is rendszeresen forgattam a Népsportot, s sokszor arról ábrándoztam, milyen jó lenne, ha rólam is írna az újság. Az első óriási lépés az volt, amikor a helyi újságba először bekerültem, majd úttörő koromban a Népsport Fiatalok a küzdőtéren rovatában is megjelent a nevem. Anyu azóta is elrakja ezeket az írásokat, persze, még akkor sem gondoltam, hogy egyszer még a címlapra is kikerülhetek. Az a megtiszteltetés ért, hogy Barcelonában Egerszegi Krisztinával és Repka Attilával egy napon nyertem olimpiai aranyérmet, s egy évvel később, a hamiltoni világbajnoki győzelem után már az enyém volt az egész címlap. Szép archívumom van a Nemzeti Sportokból, s amióta a lap az interneten is megtalálható, akkor sem kell lemondanom róla, amikor hosszabb időre külföldre szólít a sport.”

Kovács Péter
(világbajnoki ezüstérmes, az évszázad magyar kézilabdázója)

"Gyerekkorom óta szerves része az életemnek a Népsport, illetve a Nemzeti Sport. Amikor Németországban kézilabdáztam, ott is rendszeresen megkaptam. Nem voltam mindig elégedett a lappal, és néha még ma is túlzottnak tartom benne a labdarúgást, ám kedvezően változtak az arányok. Pótolhatatlan, hogy a kézilabdában – de a többi sportágban is – megjelennek az újságban az alacsonyabb osztályú bajnokságok és az utánpótlás eredményei, ezekért sokan különösen kedvelik a sportlapot. Remélem, még sok örömet szerzünk közösen az olvasóknak – mi, kézilabdázók az eredményeinkkel, a lap pedig a sikerekről szóló írásaival.”

Magyar Zoltán
(kétszeres olimpiai, háromszoros világ- és Európa-bajnok tornász)

"Bár ma már nem vagyok előfizetője a Nemzeti Sportnak, rendszeresen olvasom a lapot. A sporttal kapcsolatos információimat ebből az újságból merítem, és megmondom őszintén, nagyon elégedett vagyok a tartalmi részével. Aktív sportolóként is csak pozitív élmények értek, és számos olyan újságíróval hozott össze a sors, akikhez csakis jó emlékek fűznek. Arra már nem emlékszem, hogy mikor vettem az első újságot a kezembe, de az 1976-os montreali olimpián aratott győzelmem után megjelent címlap a mai napig ki van téve a lakásunkban.”

Mizsér Attila
(olimpiai és világbajnok öttusázó)

"Nálunk mindig központi téma volt a sport, így a családhoz tartozott a Népsport. Én nyolc-tíz éves korom óta olvasom, vagyis már évtizedek óta az életem része, a szívem csücske. Apám ma is mindennap megveszi, én inkább az interneten olvasom, de azért egyszer-kétszer meg is veszem. Elsősorban az egyéni sportok érdekelnek, természetesen az öttusa, valamint az öttusát alkotó öt sportág, mellettük a torna, az atlétika és a kajak-kenu a kedvencem. A csapatsportok kevésbé érdekelnek, kivéve a magyar sikereket szállító vízilabdát. A focit nem nagyon olvasom, csak azt a cikket, amelynek valamilyen szenzációtartalma van.”

Nagy Tímea
(olimpiai és világbajnok párbajtőrvívó)

"Kisgyerekként csak a szerdai Népsportokat vettem meg, abban voltak az utánpótlásversenyek eredményei, és mindig kerestem a nevemet. Akkoriban csak azért vettem meg a lapot, hogy elolvashassam az eredményeimet. Aztán ahogy kezdtek érdekelni más sportok is, már több dolgot elolvastam, de inkább csak az újság hátsó felét, mert az eleje, a foci nem érdekelt. Amikor férjhez mentem, érdekes helyzet állt elő: a férjem az elejét olvasta, én megmaradtam a végénél, a focimentes résznél… Ma már az interneten olvassuk a lapot, és segítségével naprakészek vagyunk a sportból. Ha tehetem, külföldi versenyeim alatt is megkeresem a Nemzeti Sportot az interneten. Egyszer meglepve tapasztaltam, hogy világbajnok csapattársam, a már Franciaországban élő Király Hajnalka is mindent tud az itthoni sportéletről, és kiderült, hogy az interneten rendszeresen olvassa a Nemzeti Sportot.”

Nyilasi Tibor
(70-szeres válogatott labdarúgó, az MLSZ utánpótláscsapatok koordinátora)

"Kétségtelen, hogy az újsághoz kedves emlékek fűznek. A futballt például nagy részben a Nemzeti Sportból szerettem meg, a lapnak is köszönhető, hogy már tíz-tizenegy évesen meccsre jártam. Persze, ennek története is van: édesapám ugyanis minden reggel egy-egy Nemzeti Sporttal és Balaton szelettel ébresztett, és én még ott az ágyban átlapoztam az újságot, miközben elrágcsáltam a csokit – aztán mentem a suliba, de azt már kevésbé lelkesen… A futball, Sport, Balaton szelet hármasból kettő a mai napig megmaradt. Kell-e mondanom, a nápolyit voltam kénytelen elhanyagolni, mert az embernek negyvenévesen már nem annyira tesz jót az édesség. A másik kettőről viszont már tényleg nem akarok lemondani.”

Palotai Károly
(korábbi FIFA-játékvezető)

"Egészen kisgyerekkorom óta rendszeres olvasója vagyok az újságnak. Az iskolában, otthon vagy épp a buszon ülve mindenhol bújtam az oldalakat, nem csoda, ha a különböző csapatok összeállításait jobban tudtam, mint a házi feladatot. Persze, már csak azért is érdekelt minden cikk, ami a fociról szólt, mert a bátyám akkoriban már az NB I-ben védett, és én borzasztóan büszke voltam, ha az újságban az ő nevét olvashattam… Reggelente az első dolgom volt, hogy beszerezzek egyet a Sportból. Bevallom, soha életemben nem voltam előfizetője a lapjuknak, egész egyszerűen azért, mert nem tudtam volna kivárni, míg hozzánk ér az újságkihordó! Ez a mai napig is így van…”

Pásztor József
(kilencszeres válogatott labdarúgó, a Békéscsaba korábbi vezetőedzője)

"Én már csaknem harminc esztendeje élek a magyar labdarúgásban. Előbb mindennap megvettem a lapot, de már évtizedek óta előfizetője vagyok. Kizárólag ezt az újságot járatom, csak néha veszek meg mást. A lap az évek során sok változáson ment át, de ez a mi viszonyunkon nem változtatott. Minden ember hiú, én sem vagyok más. Természetesen mindig azt keresem először a Sportban, hogy rólam mit írnak, illetve régebben mindig azt figyeltem, hányast kaptam. Sokan azt állítják, hogy ezzel ők nem törődnek, de mindig láttam az öltözőben, hogy ez a legfontosabb téma, amikor előkerül a Nemzeti Sport az öltözőben. Nekem a legjobb évem 1978 volt, amikor az év játékosa lettem, és sokat foglalkozott velem az újság.”

Polyák Imre
(olimpiai és világbajnok birkózó)

"Sportolóként mindig érdekelt a többi sportág is, így állandó olvasója voltam-vagyok a sportlapnak. Az ötvenes-hatvanas években, tehát amikor még rólam is többször jelentek meg cikkek, az újságírók még máshogy álltak a versenyzőkhöz. Nemcsak a sikereikről tudósítottak, mint embert is követendő példát állították az olvasók elé, úgy éreztük magunkat, mintha mindenki személyes ismerősünk lenne. Hihetetlenül el tudták adni az embert, rólam például az első világbajnoki győzelmem után akkora kép jelent meg a Népsportban, hogy magam is megijedtem tőle. Amikor pedig az olimpián is sikerült végre aranyat szereznem, tejben-vajban fürösztöttek, azokban a hetekben kevés nálam népszerűbb ember volt az országban.”

Puhl Sándor
(négyszer a világ legjobb futball-játékvezetője, az MLSZ alelnöke)

"A Nemzeti Sport számomra a szakmai hitelességet jelenti. Úgy gondolom, hogy ha valami száz évet tud létezni, akkor felesleges dicsérni, ez a szám önmagáért beszél. Ez jelzi, hogy minden bizonnyal kiemelkedően látja el a feladatát. A világ és a sport is folyamatosan változik, ám az újság állandó. A média nélkül a futballban sem lehet létezni. Ezzel együtt kell élni, mint ahogy a kritikákkal és a dicséretekkel is. Pályafutásom során részesültem mindkettőből, hiszen volt amikor az én arcom volt a címlapon egy siker után, de kaptam is a fejemre egy-egy rossz ítélet után. Ezt el kell fogadni és meg kell szokni. Valószínűleg az olvasók is elégedettek a Nemzeti Sporttal, hiszen nélkülük nem ért volna el ehhez a szép jubileumhoz.”

Risztov Éva
(háromszoros rövid pályás Európa- bajnok úszó)

"Lehet, hogy meglepő, de éveken át az volt minden vágyam, hogy fényképes cikk jelenjen meg rólam a Nemzeti Sportban. Amikor ez megtörtént, földön kívüli boldogságot éreztem. Ugyanilyen mérföldkőnek számított, hogy a címlapon szerepelhettem, méghozzá a fő helyen. Ez a múlt nyáron volt, amikor négyszáz méter vegyesen második lettem az Európa-bajnokságon. Egy ideig a falra ragasztottam ki a rólam megjelent írásokat, jelenleg viszont egy nagy mappában gyűjtöm. Egyre többet kell használnom az ollót. Amúgy napi rendszerességgel olvasom az újságot, kimondottan tetszik, szerintem szakmailag, tartalmilag és külalakban is kiemelkedő az újság. Szeretem, és ez akkor is így lesz, ha netán kritikát kapok az újságtól.”

Sándor "Csikar” Károly
(az MTK 75-szörös válogatott labdarúgója)

"Ötvenhat éve – amióta Budapestre költöztem – minden napom a Nemzeti Sporttal kezdődik. Akkoriban két forint volt a napidíjam, s abból hatvan fillért mindig félreraktam a lapra. A meccsek utáni napon csak akkor tudtam nyugodtan aludni, ha azt írták rólam: jól játszottam. És ha valamiért mégsem ment a játék, akkor pedig a következő föllépésemen még nagyobb odaadással próbáltam futballozni. Roppant fontos volt, milyen véleménnyel voltak rólam a szaklap újságírói. Szerintem, akit nem érdekel a kritika, abból nem is lehet igazán jó labdarúgó. Szóval, a Sport olvasása életformámmá vált. Manapság naponta öt-hat lapot is átböngészek, de a Nemzeti Sport mindegyikkel szemben elsőbbséget élvez.”

Tatár Mihály
(Európa-bajnoki második, olimpiai és világbajnoki hatodik röplabdázó)

"Amióta komolyan elkezdtem sportolni, azóta előfizetője vagyok a Nemzeti Sportnak. Máig is őrzök tíz-tizenkét példányt az ötvenes évek derekáról, kissé már megbarnultak. Egész életemben elégedett voltam a lappal, igaz, egy-két észrevételem most lenne. Túl soknak találom a labdarúgásról megjelenő nyolc oldalt, jobban kellene publikálni a nehéz helyzetben lévő sportágakat. És még valami: szívesen olvasnék többet a régiekről, sportágtól függetlenül.”

Vaskuti István
(olimpiai és világbajnok kenus)

"Nekem ez a lap az újság, minden reggel szinte az az első dolgom, hogy végigolvasom. A nevem, ha jól emlékszem, a hetvenes évek elején szerepelt benne először, pályafutásomról javarészt Naményi József tudósított. Egyébiránt nemcsak a kajakos és kenus cikkeket olvasom el benne, hanem szinte mindent. Lehetséges, hogy néhányan nem értenek velem egyet, ám szerintem az elmúlt tíz-tizenöt évben rengeteget fejlődött az újság. A foci kikerülhetetlen téma, ugyanakkor az érdeklődés arányában kellőképp rugalmasan foglalkozik valamennyi, Magyarországon fontos sportággal.”

Verebes József
(a futballválogatott egykori szövetségi kapitánya)

"Elsőként Németh Gyula neve ugrik be, akit hihetetlenül tiszteltem annak idején, és nem csupán azért, mert rokoni szálak fűztek hozzá. Gyula bácsi – szegény, Isten nyugosztalja – kőkemény kritikákat írt, ugyanakkor mindig korrekt volt, és ami fontos, tanulékony is. Nagyon szerettem Borbély Pál írásait is, aki hihetetlenül felkészült volt a labdarúgásból; emlékszem, egy világbajnokság után tartott szakmai előadását mi, edzők is tátott szájjal hallgattuk… Csuda dolgokat mondott! Aztán ott volt még Szekeres István, Várkonyi Sándor, no és Tabák Bandi bácsi – ó, micsoda nevek… Tabák Bandi volt az egyik példaképem. Ha őszinte akarok lenni, a nyolcvanas-kilencvenes években szakmailag kifogástalan és racionális cikkeket olvashatott az ember a Nemzeti Sportban, mára viszont, úgy gondolom, egy kicsit többet személyeskedik a lap a kelleténél, s a politikába is bele-belefolyik időnként. És ki ne tudná, volt egy ötesztendős időszak, amikor nem voltam hajlandó egy sort se nyilatkozni az újságnak, de ez már a múlt, ne is beszéljünk róla…”

Zsíros Tibor
(Európa-bajnok kosárlabdázó)

"Én még a zölddel kezdtem, mert ugye, a Nemzeti Sport régen zöld volt. Megesett az is, amikor egészen szolidan, meccseredmények leadásával be is segítettem a lap elkészültébe Varsányi Imrének. Maga az újság nagyon sokat jelentett a kosárlabda fejlődésében, népszerűsítésében, és fontos visszajelzés volt a játékosok számára is, hiszen mindig is figyelték, kinek a neve van például nagybetűvel szedve. Egyébként Sándor Csikar kérdezte egyszer azt, hogy emlékszem-e: amikor mi, élsportolók voltunk, a mi igényszintünk a két villamos-átszállójegyből és a sportújságból állt, mert a két edzés közötti ebédidőben mindössze ezekre volt szükségünk. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.”
Forrás: online 

 

Még senki sem szólt hozzá. Legyen Ön az első!

Hiba történt a rendszerünkben. A hiba kijavításáig kérjük türelmed és megértésed.