Légiósok: a címeres mezért azonnal jön – interjú Németh Krisztiánnal

– Micsoda kezdés!
– Sokkal jobb lett volna nyerni – mondta Németh Krisztián, a 30 éves, 35-szörös válogatott támadó, aki az amerikai labdarúgó-bajnokság, az MLS 1. fordulójában vezetést szerzett a Sporting Kansas City csapatának a Los Angeles FC elleni, idegenbeli mérkőzésen, ám végül a házigazda a 94. percben elért góllal 2–1-re győzött. – Gólt lőni természetesen mindig jó, egy csatárnak ez ad igazán önbizalmat, de a csapat sikere az elsődleges, így nem lehettünk boldogok a mérkőzést követően.

– Januárban betöltötte a harmincat – a játéka mellett a szavai is a tapasztalatról, érettségről tanúskodnak…
– Kerek számhoz érkeztem, de egyáltalán nem zavar. Olyan, mintha huszonöt éves lennék. Abban azonban igaza lehet, hogy talán türelmesebb lettem az idők során. Tudtam, hogy megkapom a lehetőséget, és azon dolgoztam, hogy visszanyerjem a régi formám. Az előző időszak nem volt sikeres, de tudtam az okokat.

– Tisztában voltam az okokkal. Idény közben jöttem vissza, a csapat remekül teljesített, nem is nagyon lett volna oka a szakmai stábnak sokat változtatni a csapaton, miközben nyilván mindent megtettem azért, hogy minél több időt tölthessek a pályán. Sérülés is akadályozott, éppen ezért december végén egy kisebb sérvműtéten estem át Münchenben: a válogatottból ismert Fehér József segítségével találtam meg a doktornőt, aki segíteni tudott. A beavatkozást is úgy időzítettük, hogy a januári felkészülést már egészségesen kezdhessem el, és így is történt. Amikor visszatértünk az Egyesült Államokba, úgy voltam vele, hogy le kell zárnom az elmúlt időszakot, nincs is értelme azon gondolkodni, mi miért sikerült úgy, ahogy. Tiszta lappal vágtam neki ennek az esztendőnek, azzal a céllal, hogy mielőbb visszanyerjem a régi formám.

– Kétezertizenötben szerződött először az MLS bajnokságába, akkor huszonkilenc bajnokin tizenegy gólt szerzett, ráadásul négy kupameccsen további ötöt – tizenhat gólt, felteszem, az idén is elfogadna.
– Tudtam, hogy sokkal többre vagyok képes, ezért a felkészülés idején tényleg csak arra figyeltem, hogy minél jobb erőben legyek. Ráadásul a korábbi, kansasi időszakhoz képest az is változás, hogy míg korábban a szélen szerepeltem, most a klasszikus, kilences pozícióban léptem pályára, és azt gondolom, a mozgásomnak, a stílusomnak inkább megfelel ez a poszt. Talán azt is mondhatom: a szívemnek sokkal kedvesebb.

– A jelek szerint hatékony elöl. Milyen volt az első idei bajnoki gólja?
– Labdát szereztünk, de ahogy megkaptam, éreztem, hogy nem tudok egyből kapura fordulni, a szélen érkező skót Johnny Russell tiszta helyzetben van, ezért kipasszoltam neki a labdát. Az edzőmeccseken többször volt hasonló helyzet, nem egy alkalommal megtaláltuk egymást, ezért számítottam rá, hogy keresi a visszapassz lehetőségét. Amikor a védők között jött felém a labda, egy dologra figyeltem: egyből, határozott mozdulattal elrúgni a hosszú sarok felé. Boldog vagyok, hogy sikerült.

– Ez a csatár dolga.
– Ez is. Sokat gyakoroltuk a csapatszintű védekezést, és ebben a legelöl lévőnek is van felelőssége, érezni kell, mikor szabad elindítani a letámadást, mikor érdemes inkább visszarendeződni. Ha úgy érzem, megtámadható a védő vagy a kapus, akkor sprintelni kell, és tudom, hogy akkor jön utánam az egész csapat, vagyis kockázatos döntés ez, mert ha nem szerzünk labdát, kontrázhat az ellenfél. Sokat gyakoroltuk ezeket a mozgásokat, de a felkészülési meccseken és a BL-ben lejátszott két mérkőzésen is úgy éreztem, egységesek vagyunk, jók leszünk ebben az idényben, függetlenül attól, hogy néhány másodperccel a vége előtt gólt kaptunk, és így a döntetlen is elúszott. Ugyanakkor a meccs végén három magyar volt a csapatban, ez egészen különleges élmény volt.

– A Los Angeles FC játékosa, Diego Rossi egyenlített, olcsó átkötés, hogy egy másik Rossi, Marco Rossi, a magyar szövetségi kapitány is biztosan értesült hétfő reggel arról, hogy góllal kezdte a bajnokságot. Néhány héttel a Szlovákia és Horvátország elleni Eb-selejtezők előtt kimondottan jó ütemben lendült formába.
– A nemzeti csapatról azt mondhatom, amit mindig: ha hívnak, ha számítanak rám, megyek azonnal, nem érdekel a távolság, az átállás, semmiféle nehézség. Az embernek mindig célja, hogy ott legyen a keretben, de most a Kansasre figyeltem, az volt fókuszban, hogy a Sportingban ismét meghatározó teljesítményre legyek képes. Ha ez elegendő, hogy meghívót kapjak, akkor nagy örömmel megyek, de ez még arrébb van, hétfőn hét óra repülés vár ránk Panamába, a BL-ben szerdán ott játszunk.