Huszti: Jót tettek a lelkemnek a gólok

– Csütörtök este esett az eső Hannoverben?
– Kicsit – mosolygott az első gólja előtt előbb egy lengyel védőt esernyőcsellel átjátszó, majd a labdát a kapus fölött „átbökő" Huszti Szabolcs. – Azt nem állítom, hogy sohasem találtam még így a kapuba, talán még szép is volt, ám a kelleténél nagyobb jelentőséget nem kell tulajdonítani neki. A lényeg az volt, hogy a hálóba kerüljön a labda. De ha már itt tartunk, másodjára fejjel voltam eredményes, mi tagadás, ez nem jellemző rám. Szerencsére remek labdát kaptam, nem volt nehéz feladatom.

– A meccsen először a Slask került előnybe. Nem ötlött fel önben, hogy ebből még baj is lehet?
– Egy másodpercig sem. Tudtam, hogy előbb-utóbb egyenlítünk, miként azt is sejtettem, hogy ha már kint rúgtunk ötöt, hazai pályán sem maradunk adósak a gólokkal. Azt ugyanakkor készséggel elismerem, hogy csodás érzés volt hannoveri mezben újra gólt szerezni. Jót tett a lelkemnek.

– Miért is?
– Egyfelől ha egy játékos pályafutásában új szakasz kezdődik, az első gól mindig fontos, másfelől a lengyelországi mérkőzésen nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna. Hogy őszinte legyek, katasztrofális teljesítményt nyújtottam, nem is lepődtem meg azon, hogy három napra rá, a Schalke elleni idénynyitón csak a cserék közé jelölt Mirko Slomka. Igaz ez még akkor is, ha ez a Hannover erősebb, mint amelyiket három és fél éve elhagytam: akik nálunk a kispadra szorulnak, más csapatokban kezdők lehetnének. Ennek ellenére feltett szándékom, hogy húzóember legyek! A feltételek mindenesetre adva vannak, a lehetőséget megkapom a bizonyításra, ráadásul éreztetik velem, mennyire szeretnek. Ami azt illeti, legalább annyira, mint én a Hannovert, ezért is csókoltam meg a mezünkre hímzett címert a gólom után. Szívből jött, nem a jó fiú szerepét akartam eljátszani. Három és fél évet töltöttem Szentpéterváron, ám a Zenit-dresszre egyszer sem leheltem csókot. Szerettem azt a klubot is, de nem úgy, mint a Hannovert.

–Tekintve, hogy a Twente, a Levante és a Helsingborg lesz a riválisuk az L-csoportban, kötelező a továbbjutás?
– Mivel halálcsoportnak aligha lehet nevezni, igen. Szívesen játszottam volna az Inter, a Liverpool, a Newcastle, a Tottenham vagy a Videoton ellen, sajnos ez most nem jött össze. Ám ahogy elnéztem, a székesfehérváriak sorsolása sem tűnik rossznak, így azt remélem, hogy a következő körben már találkozunk.

– Vasárnap a Wolfsburg vendégei lesznek. Megragad a kezdő tizenegyben?
– Ha én állítanám össze a csapatot, igen. Mivel a két várost alig kilencven kilométer választja el egymástól, a három ponton túl a presztízs is tét, vagyis most nem az a legfontosabb, hogy Huszti Szabolcs kezdő legyen, hanem az, hogy győzzünk. A legszebb persze az lenne, ha úgy nyernénk, hogy Huszti Szabolcs játszott. Sőt jól játszott.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN!