Kemény fiúk az Olsen-bandában

Egy csatárral

A dán válogatott, ha még csak másodpercekre is idézte a Lerbyék, majd a Laudrupok fémjelezte dán dinamitokat, összességében magabiztosan jutott ki a 2010-es, dél-afrikai világbajnokságra. Az egykori kiváló védekező szakember, Morten Olsen magától értetődően egy harcos, kőkemény, a védekezésre építő csapattal operál. Igaz, ha a joga bonitót tartaná élete és válogatottja szervező erejének, akkor nagy bajban lenne, hiszen játékoskerete alkalmatlan az ilyesmire.

Viking fal

Az Olsen-banda egyese az a Thomas Sörensen, akit húszas évei elején még Peter Schmeichel utódaként emlegettek, ám gyakori potya góljai miatt szépen el is ásta magát a komolyabb csapatoknál. Mivel vetélytársainál, Jesper Christiansennél és Stephan Andersennél még így is megbízhatóbb és ügyesebb kapuvédő, a világbajnokságon ő kezdhet majd. Előtte sokat tapasztalt veteránok teljesítenek szolgálatot: a jobb oldalon a Blackburnben edződő Lars Jacobsen (akit ne tévesszünk össze az átellenben bevetett Michael Jakobsennel), mellette a Palermót erősítő Simon Kjaer, a fiorentinás Per Kröldrup, valamint a liverpooli Daniel Agger alkothat belső párost. A korábbi tartalékok (a sokoldalú William Kvist és a balbekk Christopher Poulsen) közül utóbbi főszereplővé léphet elő Dél-Afrikában. A legnagyobb fejtörést az okozhatja Olsennek, hogy a Kjaer, Kröldrup, Agger trió közül melyik kettő alkosson középen védelmi párost.

Kényszerötös

Mivel nincs két, nemzetközi színvonalon teljesítő csatáruk a dánoknak (sőt, sokak szerint egy sincs...), öt középpályással operálnak az északiak, akik közül kettő csakis a védekezéssel törődik, ketten pedig szélsőként segítik az egy szem éket. Az utolsó ember Olsen igazi nagy találmánya: visszavonta a helyi csatárlegendát, a már jóval harmincon felüli Jon Dahl Tomassont a darálóból, így ő hatalmas rutinjával a középpályáról segíti a támadásokat. A selejtezők végére a két Poulsen, az aarhusos Jakob és a juventusos Christian alkotott középen igen hatékony szűrőkettőst, míg a jobb szélen a sokadvirágzását élő Dennis Rommedahl, a másikon pedig a már 34 esztendős Martin Jörgensen ügyeskedett. A kispadon három teljes értékű, azaz nyugodt szívvel beküldhető csereember ülhet a vb-n: a több poszton is bevethető Daniel Jensen, a kreatív támadó középpályás, Thomas Kahlenberg és a sokat látott szélső, Jesper Grönkjaer.

Hol van már Brian Laudrup és Preben Elkjaer Larsen?

A tízből kilenc világbajnoki selejtezőn lépett pályára az Arsenal nyakigláb támadója, a tehetséges, de igen szertelen Nicklas Bendtner, aki három gólt szerzett a kvalifikáció során, igaz, ezek mind pontot vagy pontokat jelentettek. Ötig jutott a Toulouse-ban játszó Sören Larsen, aki csak ötször lépett pályára. Az új generáció kiválóságai (Martin Bernburg, Morten „Duncan" Rasmussen, Morten Nordstrand) egyelőre még csak igen óvatosan kapargatják a kezdő ajtaját, nem is lesznek ott a vb-n, de ne feledjük, hogy Tomasson is bevethető középcsatárként.

A dinamit új képlete: 4–2–3–1

Morten Olsen ragaszkodik a 4–2–3–1-es hadrendhez, amelyik alkalmanként 4–3–3-ra módosul, például a svédeket is így győzték le odahaza. Egy „őszinte", nordikusan acélos, a lehető legegyszerűbb eszközökkel operáló védelem; két igazi gyepnyűvő szűrő, akik közül Christian Poulsen minden ellenfél réme, a futball szadomazója; két gyors, de állpelyheit már régen elveszítő szélső, egy veterán visszavont középcsatár, és egy colos center alkotja a dán válogatottat. A kispadon a fiatal támadó középpályás, Christian Eriksen személyében egy titkos fegyvert is rejtegető „Olsen's Eleven" képviseli Skandináviát Dél-Afrikában, és reális eséllyel bír a legjobb 16 közé kerülésre.