HIRDETÉS
BODNÁR TIBOR 2018.12.15 10:58 Frissítve: 2018.12.15 13:18

NB I: lustasága és magassága miatt lett kapus a Kisvárda „félistene”

Lustaságának és magasságának köszönheti a posztválasztását Felipe, aki Brazíliában védett a Corinthiansban és a Flamengóban, csapattársa volt Ronaldo és Ronaldinho, és végigjárta a korosztályos együtteseket, „csak” a felnőttválogatottbeli szereplésről maradt le. A kisvárdai kapus a karácsonyi szünetben nemcsak a családjával, hanem korábbi világsztár játékostársaival is találkozik.

Felipe lustaságának és magasságának köszönheti a posztválasztását (Fotó: Szabó Miklós)

 

Abban a korban, amikor nagyítóval kell keresni a minőségi bajnokságokban szereplő magyar légiósokat és a Magyarországon futballozó minőségi külföldi játékosokat, az ember kikerekedő szemmel nézi annak a futballistának a nacionáléját, aki megfordult a két legközkedveltebb brazil klubban. Mit megfordult? A Corinthians kapuját 108, a Flamengóét 88 bajnoki mérkőzésen védte, utóbbinak csapatkapitánya is volt.

 Luiz FELIPE Ventura dos Santos

Született: Rio de Janiero, 1984. február 22.
Állampolgársága:
brazil
Posztja:
kapus
Mezszáma:
84
Klubjai:
Vitória (brazil, 2003–2005), Sao Caetano (brazil, 2005), Portuguesa (brazil, 2006), Bragantino (brazil, 2006–2007), Corin­thians (brazil, 2007–2010), Sporting Braga (portugál, 2010), Flamengo (brazil, 2011–2014), Figueirense (brazil, 2015–2016), Bragantino (brazil, 2016–2017), Kisvárda Master Good (2018–)
Legjobb eredményei:
bahiai állami bajnok (2003, 2004, 2005), Sao Pauló-i állami bajnok (2009), Rio de Janeiró-i állami bajnok (2011, 2014), Brazil Kupa-győztes (2009, 2013), U17-es világbajnok (2001)
Egyéni elismerése:
a Rio de Janeiró-i állami bajnokság legjobb kapusa (2011)

Eddigi kisvárdai teljesítménye alapján nagyon is hihető, hogy Luiz Felipe Ventura dos Santos, azaz
Felipe ünnepelt sztár volt Brazíliában. Arról, hogy mégis hogyan került egy ilyen kaliberű futballista – akár 34 évesen is – az ország legkeletibb csücskébe a magyar élvonal abszolút újoncához, később ejtünk szót, előbb azt tisztáztuk Felipével, miként lett belőle kapus. Mert azt is hihetnénk, hogy Brazíliában mindenki gólt akar szerezni – nem pedig kapni.

„Egyszerű ez, lusta voltam – feleli teljesen természetesen Felipe, akinek szavait jelenlegi brazil-magyar csapattársa, Lucas fordította nekünk egy kisvárdai cukrászdában, és a hallgatóság tagja volt Sassá, aki együtt érkezett Felipével Magyarországra. – Ugyanakkor magas is voltam, és a futballpályákról gyerekként sem hiányozhattam, így aztán a kapuba álltam. Az első igazolásom egy futsalcsapathoz kötött, de aztán a nagypályán is számítottak rám. Az iskolában csábítottak a kosárlabda- és röplabdacsapathoz is, ki is próbáltam ezeket a sportágakat, de mindig a futball volt az igazi.”

Kicsit még leragadnánk Felipe szakmájánál, merthogy Magyarországon a kapusokat (nemcsak futballban, más sportágakban is) „flúgosnak” is szokás nevezni. Így van ez a dél-amerikai országban is, ahol a a szegénységből való kitörésre a labdarúgás kínálja gyakran az egyetlen esélyt?

„Nem voltunk szegények, pedig nagycsaládban nőttem fel Salvador városában, három húgommal együtt. Édesapám katona, és szeretett volna engem is abba az irányba terelni. Tizenöt évesen lehetőségem nyílt rá, hogy városunk csapata, a Vitória bennlakásos akadémiájára kerüljek. Apukám nem akart engedni, azt mondta, ha elmegyek, soha többet nem mehetek haza. Mégis elmentem... Néhány évig nem beszéltünk egymással, de utólag az »Öreg« is belátta, hogy jól döntöttem. Hogy rendeződött a viszonyunk, annak ékes bizonyítéka, hogy Kisvárdán is meglátogatott, eltöltött itt egy hónapot, ott volt velem minden edzésen és mérkőzésen. Kár, hogy éppen akkor kellett kihagynom egy meccset – eddig az egyetlent a magyarországi pályafutásom alatt –, a Honvéd ellenit... Ami pedig a kapusok brazíliai megítélését illeti: hogy mit is gondolnak róluk, azt nem biztos, hogy leírhatná... Maradjunk annyiban, a nemi identitásukat kérdőjelezik meg, vagy éppen bolondnak tartják őket. Én inkább vállalom, hogy bolond vagyok... A kapusnak rendelkeznie kell egy kis »flúggal«, de az is fontos, hogy a társak lássák rajtad, nyugodt vagy, és képes vagy kezelni a kapu előtt kialakult helyzetet. Ez a legfontosabb!”

Felipe a Kisvárdában (Fotó: Meder István)

Vitória, Corinthians, Braga, Flamengo...

Az 1899-ben alapított, a baiano állami bajnokságot 29 alkalommal megnyerő Esporte Clube Vitória színeiben futballozni is nagyszerű lehet, de befutni a Corinthiansban vagy a Flamengóban, az olyasmi, mintha Európában a Real Madrid vagy a Barcelona szintjéig jutna az ember gyereke. Felipe azt is elmeséli, mit jelentett neki a brazil „Újpestben” és „Fradiban” védeni.

Brazilként az argentin házidöntőről
Az egész futballvilág figyelmét felkeltette a dél-amerikai Bajnokok Ligájának megfelelő Libertadores-kupa döntője, amelynek párosítása – River Plate–Boca Juniors – legalább akkora, sőt még talán nagyobb presztízsű, mint a Felipe által mindkét oldalon átélt Flamengo–Corinthians versengés.
„A Libertadores-kupában mindig különös presztízse van az azonos országbeli csapatok mérkőzésének, ilyenkor sajnos a balhé is benne van a levegőben – mondta annak kapcsán Felipe, hogy az argentin házifinálé második meccsét a sorozatos rendbontások miatt végül Madridban kellett megrendezni. – Kár érte, hogy így alakult, és furcsa volt, hogy Madridban játszották a második meccset. Természetesen néztem a mindent eldöntő mérkőzést, és azt kell mondanom, a River Plate megérdemelten győzött.”

„Áldom a sorsot, hogy Brazília két legnépszerűbb klubjában játszhattam, ráadásul mindkettő színeiben nyertem bajnokságot és kupát is, a Flamengónak csapatkapitánya lehettem. Ha csak ezt nézem, azt hiszem, kijelenthető, hogy remek karriert futottam be. De azért lehetett volna jobb is, a mai fejemmel már biztos másként alakítanám a pályafutásomat, ám így sem lehet okom panaszra. Ez a második időszakom Európában, korábban a portugál Braga színeiben a Bajnokok Ligájában is szerepeltem, olyan klubok ellen, mint a Sahtar Doneck, az Arsenal és a Partizan Beograd. A hatból öt csoportmeccsen én védtem a csapat kapuját, csoportharmadikként tavasszal az Európa-ligában folytathattuk. De én azt már nem vártam ki, mert teljesült életem vágya, és hívott a Flamengo. Az a klub, amely az életben csak egyszer hívja az embert, és amelynek gyerekkoromban is szurkolója voltam, és amikor a nagy rivális Corinthiansban védtem, akkor is arra vágytam, hogy egyszer a Flamengóhoz kerülhessek. Nem hagyhattam ki ezt az esélyt!”

Meglehet, amikor Felipe a pályafutásával kapcsolatos hiányérzetéről beszél, arra gondol, hogy nem viselhette a brazil válogatott mezét. Holott olyan korban vágyakozhatott erre, amikor 1998-ban (ekkor 14 esztendős volt) és 2002-ben (előző évben az U17-es válogatott tagja volt) is világbajnoki döntőt játszhatott Brazília. Mennyire meghatározó élmény a két vb-döntő, a franciaországi vereség és a négy évvel későbbi világbajnoki cím?

„A kilencvennyolcas világbajnokság idején a Vitória utánpótláscsapatával észak-amerikai turnén vettünk részt, ott néztük a meccsek egy részét, a döntőt is. Brazilként, ráadásul focistaként persze hogy rosszulesett a franciáktól elszenvedett vereség, talán még sírtunk is. Hogy mit tudni Brazíliában Ronaldo rejtélyes mérkőzés előtti rosszullétéről? Később csapattársak voltunk a Corinthiansban, beszélgettünk is a döntő előtt történtekről, de igazából ő sem emlékezett sok mindenre. Rosszul lett, néhány perc kiesett az emlékezetéből, aztán magához tért, és Roberto Carlos talált rá a szobájukban. A négy évvel későbbi világbajnokság idején már valóban korosztályos válogatott játékos voltam, játszottam az U17-es Dél-Amerika- és világbajnok nemzeti csapatban, és az U21-gyel bezárólag valamennyi korosztályos válogatottban szóhoz jutottam. Természetesen szerettem volna, ha egyszer a felnőtteknél is az én nevemmel kezdődik az összeállítás, de ez végül nem adatott meg nekem, másként írták meg a sorsomat az égiek.”

A valóra vált álom: Felipe a Flamengo csapatkapitányává avanzsált

Ronaldo, Dida, Ronaldinho, Neymar

A Felipe és a másik két kisvárdai játékos szerződtetése ügyében tavasszal Brazíliában járó Révész Attila sportigazgatótól és az őt elkísérő Gelei Károlytól, korábbi válogatott kapustól, menedzsertől és FIFA-licences mérkőzésszervezetől tudjuk, hogy megállt az élet a találkozó helyszínéül szolgáló szállodában, amikor belépett Felipe. Ha Ronaldo-féle kaszt tagjai a brazil labdarúgás istenei, akkor a Kisvárda jelenlegi kapusa félistennek tekinthető?

„Aki a két, legtöbb brazíliai szurkolóval büszkélkedő klubban játszott – amelyek drukkerei számát világszinten is az első tíz között jegyzik –, azt mindenhol felismerik Brazíliá­ban. Nekem is természetes, hogy a mai napig megismernek az utcán, hogy szelfiznek velem és autogramot kérnek. Ezzel együtt kell élni, Brazíliában ez a normális, hiszen ott szinte minden a futball körül forog.”

A korábbi csapattársak közül Ronaldo neve már elhangzott, de Felipe portfóliójában benne van az is, hogy védte már ki Ronaldinho tizenegyesét, és Neymar neki lőtte 2011-ben a Santos–Flamengo mérkőzésen a később Puskás-díjasnak választott gólját. Mennyire elérhetők ezek a sztárok? Ha most felhívná valamelyikőjüket, felvenné a telefont?

Ajándék mez az edzőnek

 


Szabó Attila
(jobbra) kapusedzőnek is nagy váltást jelentett, hogy az NB I-be jutva azonnal egy klasszisnak számító kapus lett a tanítványa. Lehet még újat mutatni a sokat látott Felipének?

 

„Amikor megtudtam, hogy hozzánk kerül, természetesen én is gyűjtöttem róla információkat, kerestem róla a felvételeket – beszélt eddigi leghíresebb tanítványáról Szabó Attila. – Eleinte nem volt olyan fizikai állapotban, mint fénykorában, amikor a Corinthiansban vagy a Flamengóban védett, de szépen lassan utolérte magát. Technikailag nagyon jól képzett, lábbal is jól bánik a labdával, amikor pedig védenie kell, kevés lövés pattan ki róla, a testközelbe érkező labdát nagy magabiztossággal fogja. Az első visszajelzés az volt tőle, hogy tetszenek a kapusedzések, és onnantól kezdve láttam rajta, hogy partner a munkában. Abból is látszik, mennyire profi, hogy amikor azt éreztem, kemény edzésen vagyunk túl, akkor is kérte, húzzunk rá tíz percet, vagy lőjek neki még tízet kapura.”

A kapusedző is elmesélte, miként került a birtokába Ronaldinho a Fluminense csapatában viselt meze.

„Egy kötetlen beszélgetés során árultam el neki, hogy mekkora kedvencem volt Ronaldinho. Tudtam, hogy játszottak együtt a Flamengóban, és Felipe elújságolta, hogy amikor Ronaldinho már a Fluminense játékosa volt, a következő egymás elleni meccsükön mezt cseréltek. Aztán a legnagyobb meglepetésemre Brazíliából maga után küldette azt a mezt, majd nekem adta” – beszélt az örök emléknek számító ereklye elajándékozásáról Szabó Attila.

„Az egyik kommunikációs telefonos alkalmazásban van egy csoportunk, amelynek a korábbi játékostársaim is tagjai, így Ronaldinho vagy éppen Ronaldo is. Most nem tennék rá kísérletet, hogy felhívjam őket, de minden decemberben találkozunk, már csak azért is, mert sok felkérést kapunk, jótékonysági meccseket játszunk. Amikor Ronaldinhóval különváltak az útjaink, és ellenfélként találkoztunk, mezt is cseréltünk egymással, azt a felsőt ajándékoztam jelenlegi kapusedzőmnek, Szabó Attilának.”

A legtöbbet védte, Várda-mezt rendelt

Most, hogy elég sok mindent tudunk már Felipéről, igazán aktuálissá vált a kérdés: mi is hozta őt Kisvárdára? Leginkább a kalandvágyat tudjuk elképzelni lehetséges válaszként.

„A legutóbbi brazíliai állomáshelyem már egy kiscsapat volt, a Bragantino, ráadásul elszenvedtem egy kellemetlen sérülést is, ami miatt nem tudtam védeni. Ezért csak olyan ajánlatokat kaptam, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, és ekkor futott be a kisvárdaiak megkeresése. Utánanéztem, majd személyesen is meggyőződtem róla, hogy Magyarországon fejlődésben van a futball, sok új stadion épül, és amikor orvosi vizsgálatra, valamint a szerződés aláírására Kisvárdára érkeztem, megtetszett a város is. Kihívásnak érzem, hogy újabb európai ország élvonalában is megmutassam magam.”

A magyar bajnoki meccseket is elemző InStat-rendszerben jól látszik, hogy eddig Felipe kapujára tartott a legtöbb lövés a bajnokságban. És bár a kisvárdaiak kapták eddig a legtöbb gólt az NB I-ben, Felipe védte ki a legtöbb lövést is. A bravúrok után nem ritkán következik egyféle magánszám is, hol buzdítja, hol pedig korholja a játékostársakat. A diósgyőri meccs hosszabbításában bemutatott földöntúli parádéja után pedig nem félt a hazai tábor felé fordulva hergelni az ultrákat. Ez is része annak a „flúgnak”, amelyről korábban is beszéltünk?

„Nem minden védés után ragadtatom el magam, de az olyan után, mint amilyen a diósgyőri volt, nem tudtam türtőztetni magam. Pontot érő védés volt, ráadásul a kapu mögötti lelátóról a meccs alatt többször is rasszista megjegyzéseket kaptam, így kénytelen voltam jelezni, hogy mindezt érzékeltem.”

A kisvárdai felszerelések beszerzője, Spekker Tamás árulta el nekünk, hogy Felipe nem kevés Várda-mezt rendelt és visz haza Brazíliába a szombati utolsó mérkőzést követően – azok után, hogy egy nagyobb kontingenst már a nyár végén is beszerzett. Ezek egy része a karácsonyfa alá kerül?

„A családtagokat és a barátokat lepem meg velük elsősorban, ez minden korábbi állomáshelyemen is így volt. A két fiamat és a lányomat már korábban felöltöztettem Kisvárda-mezekkel, és azt tervezzük, hogy januárban, amikor visszatérünk az egyiptomi edzőtáborból, ők is meglátogatnak. Nem fognak csalódni, ebben biztos vagyok, de egyelőre azt várom nagyon, hogy végre találkozhassak velük. Az MTK elleni meccsünk másnapján utazom is haza, a karácsonyt már a családommal töltöm.”

Kisvárdai brazilok: balról Sassá, Felipe és Lucas (Anderson Pico a fotó készültekor a sérülését kezeltette) (Fotó: A szerző felvétele)
 Olyat is tud, amit nem kellene
Ha valaki, a kisvárdaiak csapatkapitánya, Lucas jól tudta, ki is érkezett a csapathoz Felipe személyében.
„Emlékszem, Révész Attila Brazíliából elküldte Felipe
profilját, és kérdezte, hogy ismerem-e – idézte fel azt a márciusi napot Lucas. – Persze hogy emlékeztem rá, de azt is elmondtam akkor a sportigazgatónknak, hogy nem tudom, milyen állapotban lehet, hiszen köztudomású volt, hogy már nem játszott olyan magas szinten, mint korábban. De már abban a pillanatban is tudtam, hogy segíteni tud nekünk.”
Az nyilvánvaló, hogy a Kisvárda három új braziljának, Felipének, Anderson Picónak és Sassának nagy segítséget jelent a helyismerettel rendelkező, negyedik éve Kisvárdán játszó Lucas. De a brazil-magyar csapatkapitánynak is jó, hogy a szülőhazájából is érkeztek csapattársak?
„Már csak azért is jó, mert nagyon régen volt már brazil csapattársam, még a debreceni éveim alatt Vinícius – felelte Lucas. – Sokat beszélgetünk, gyakran vagyunk együtt, többször segítek nekik tolmácsolással, ebből adódóan olyasmit is megtudok néha, amit nem biztos, hogy tudnom kellene. Próbálok nekik mindenben segíteni, azt pedig mondanom sem kell, hogy a pályán is megértjük egymást.”
Kérdezz, felelek!


– Neymar vagy Ronaldo?

– Mármint melyik Ronaldo? Az „igazi”, ugye? Ha ő, akkor nem kérdés, Ronaldo!

– Taffarel vagy Dida?
– Dida. Nekem ő volt a példakép, hiszen éppen a Vitóriában játszott, miközben én ott nőttem fel, és naponta láttam védeni, edzeni.

– Corinthians vagy Flamengo?
– Bár a most mellettem ülő Lucas nagy Corinthians-rajongó, de nem a kedve szerint fogok válaszolni. Még úgy sem, hogy a Corinthiansban lettem az igazi Felipe. Az érzelmeket azonban nem lehet felülírni, már gyerekként a Flamengónak szurkoltam.

– Ayrton Senna vagy Felipe Massa?
– Senna! Bár nagyon fiatal voltam, amikor meghalt, minden brazil tudja, ki volt ő. Még azok is, akik a szörnyű tragédia idején nem is éltek.

– Roberto Carlos vagy Anderson Pico?
– (Harsány nevetés az asztaltársaságban.) Bár nagyon jó barátom a jelenlegi csapattársam, Pico, de Roberto Carlos is az, és amit ő tett a brazil futballért, azt nem lehet elvitatni tőle. Úgyhogy, bocs, Pico, de Robi Carlos a befutó!

– Maracana vagy Várkerti Stadion?
– A Maracanában is boldog voltam, és itt is.

2019.02.14 23:32:48

Labdarúgó NB I PIETSCH TIBOR

NS-VÉLEMÉNY. Az utánpótlás-válogatottságnak semmi jelentősége…

2019.02.13 08:31:04

Labdarúgó NB I BORBOLA BENCE

A zöld-fehérek korábbi trénere imádja Budapestet, nemrég vett itt új lakást, áprilisban költözik.

2019.02.12 23:26:07

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

2019.02.11 08:37:47

Labdarúgó NB I L. PAP ISTVÁN

Rosszul indult, vereséggel avatta fel stadionját a Kispest – időutazás 1939-be.

2019.02.11 12:45:27

Labdarúgó NB I nemzetisport.hu

Négy éve nem történt ilyen a Vidivel, Kanta először talált be az NB I-ben csereként.