NB I: Arra számítottam, hogy a Fradival küzdünk az első helyért – Vinícius

– Hogy halad a magyarral?
– Mondhatni, hétről hétre jobban, heti három alkalommal ugyanis nyelviskolába járok – felelte még angolul a Nemzeti Sportnak a Videoton egyszeres válogatott védője, Vinícius. – A nyelvtannal meggyűlik a bajom, a toldalékok használatával különösen, a szavakat ugyanakkor könnyebben tanulom. Az például már megy, hogy „Sziasztok, Vinícius Paulo vagyok, Brazíliában, Sao Paulóban születtem, hat éve a Videotonban játszom.” A helyzetemet könnyíti, hogy a feleségem és a kisfiam jól beszél magyarul, így otthon is gyakorolhatok. A házi feladat elvégzésében még segítenek is, ha kell. Megvan a maga bája annak, ahogy a fiam kijavít. Nem csoda, hogy minden pillanatát élvezem a tanulásnak.

– A futballnak is?
– Naná! A családom után a labdarúgás a legfontosabb. A munkám egyben az életem. Szerencsés ember vagyok, mert amiről gyermekként álmodtam, valóra vált. Tudom, hogy ez nem sokaknak adatik meg, ezért is igyekszem minden pillanatát kiélvezni.

– Nem szeretném elrontani a kedvét, de csapata jelen pillanatban csak második a tabellán.
– Ez igaz. Csakhogy van még három forduló, könnyen változhat a helyzet.

– Akkor a kérdés így szól: melyik csapat lesz a bajnok, a Honvéd vagy a Videoton?
– A Videoton! Legalábbis remélem, hogy a Videoton. Hinnem kell benne, hogy megelőzzük a kispestieket, és töretlenül hiszek is. Kellőképpen erősek vagyunk ahhoz, hogy megszerezzük az aranyérmet. Három nagy meccs vár még ránk. Az biztos, hogy mindegyiken meg kell szenvednünk a győzelemért, de nincs kétségem afelől, hogy az Újpestet, a Ferencvárost, végezetül pedig a Honvédot is le tudjuk győzni. Egyszerűen nincs más választásunk. A klubunkért, a szurkolóinkért és magunkért is meg kell nyernünk a bajnokságot.

– Gondolta volna, hogy a kispestiek lesznek a legfőbb vetélytársaik?
– Nem, a rajt előtt arra számítottam, hogy a Fradival küzdünk majd az első helyért. Amúgy minden tiszteletem a Honvédé, a legtöbbet hozza ki magából. A csapatról lerí, hogy együtt van. Előnyére válik az is, hogy Marco Rossi – kisebb megszakítással – öt éve irányítja. Tudvalevő, hogy a Honvéd nem sorolható a legtehetősebb klubok közé, de ez is egyfajta dacot szülhet a játékosokban, akik meg akarják mutatni, hogy bárkivel felveszik a versenyt. Tavaly nyáron nem sokan fogadtak volna rá, hogy a kispestiek végig harcban lesznek a bajnoki címért, meglátjuk, melyikünk bírja jobban a hajrát.

– Min múlhat a végső siker?
– Az utolsó fordulóban esedékes Honvéd–Vidin. Vagy azon, hogy a következő két körben melyik csapat hogyan teljesít. A futballban az is szép, hogy kiszámíthatatlan. Most még azt mondom, mindkét együttesnek ötven százalék esélye van az elsőségre, de korántsem biztos, hogy szombat este is ugyanez lesz a helyzet. Habár a Bozsik-stadionba érkező MTK az utolsó előtti helyen áll, éppen azért lehet veszélyes a Honvédra, mert minden pontra szüksége van. Mi az Újpesttel találkozunk, amelyet jelen állás szerint nem fenyeget a kiesés réme, a hétvégén mégis alakulhatnak úgy az eredmények, hogy a folytatásban aggódnia kell. A lila-fehérek nyilván minél hamarabb biztonságban akarják tudni magukat. Erre remek lehetőséget kínál nekik a szombati meccs. Ők már a döntetlennel is beljebb lennének – mi viszont nem. Mindegy, hogyan, de nyernünk kell! Szerintem a drukkereink is megbocsátják, ha az utolsó hetekben elmarad a látványos játék, csak legyünk bajnokok!

– Megfogadott valamit erre az esetre? Esetleg vállalkozik egy hosszabb beszédre magyarul?
– Azt már most tudom, hogy „...mindenkinek köszönök mindent!” Ezt szívesen elmondom majd százszor. Különben nem szoktam fogadalmakat tenni, ahogy ígérgetni sem. Habár egyvalamit ezennel megígérek: minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy miénk legyen az arany. A sors egyszer megadta nekem, hogy bajnoki címet ünnepelhessek a Vidivel. Nagyon szeretném még egyszer átélni.