Mit tehetett volna Doll? A Fradinak elúszott a bajnoki cím?

AZ ÚJPEST HOZTA, AMIT VÁRNI LEHETETT, DOLLNAK NEM VOLT VÁLASZA

A Nemzeti Sport Online a múlt héten kétrészes összeállításban elemezte, mi szólhat majd egyik, illetve másik csapat mellett a derbin. A jóslatoknak az a fele érvényesült, amelyeket az Újpest lehetséges győzelme mellett soroltunk fel érvként.

Kezdjük azzal, hogy az Újpest ezúttal is, akárcsak a korábbi fordulók szinte mindegyikében, fölényben játszott a középpályán, többet birtokolta a labdát. Erre számítani lehetett, hiszen center híján hat középpályással játszanak a lila-fehérek, ez pedig létszámbeli fölényt eredményezhet.

Erre a Ferencváros vezetőedzőjének, Thomas Dollnak nem igazán volt válasza. A variációs lehetőségei körét jelentősen szűkítette, hogy Gyömbér Gábort már a 2. percben le kellett cserélni sérülés miatt, de klasszikus szűrőktől, középpályás „ütköző” emberektől amúgy sem hemzseg a csapata (Gyömbér sem az). Márpedig éppen az volt a Fradi legnagyobb problémája, hogy kevés labdát szerzett. Arra is láttunk példát, hogy az Újpest úgy jutott el a saját térfeléről a Fradi kapujáig, hogy a vendégek még csak hozzáérni sem tudtak a labdához, teljesen eldugták előlük.

Az egyetlen, eredeti posztját tekintve is szűrő Vladan Csukicsot eközben végig a padon jegelte Doll. Lehet, hogy ha ő áll be Gyömbér helyett, és nem a támadóbb szellemű Busai, vagy már eleve kezd a szerb, akkor több labdát szerezhetett volna a Fradi. Az a húzása ugyanis nem jött be a német mesternek, hogy az eredetileg szélső védő Emir Dilavert állította középre szűrőnek. Másrészt úgy tűnt, hogy Böde Dániel nem kapta ukázba, hogy védekezésben mélyen zárjon vissza a középpályára, az Újpest létszámfölényét ugyanis csak akkor tudta volna kiegyenlíteni a Fradi a középpályán, ha a támadó is aktív szerepet vállal a visszatámadásban, védekezésben.

A középpályás fölény mellett a másik fő jóslatunk az volt, hogy az Újpest alacsonyabb súlypontú, gyors támadói, mint amilyen Asmir Suljic, Enis Bardhi vagy éppen Simon Krisztián, főszerepet játszhatnak a Fradi ellen a magas, de lassabb, David Mateos, Mateo Pavlovic belső védőpárossal szemben. Az említett újpestiek hozták is a tőlük várhatót, ugyanis kapura veszélyesen futballoztak. Ugyanakkor a vártnál talán kevesebbszer tudtak a Fradi védelme mögé kerülni. Az egyébként több nagy mentést is bemutató Pavlovic és Mateos is gyakran behátrált, hogy ne tudják mélységbe mögéjük passzolni a labdát. Azonban azzal, hogy nem léptek ki, és előttük a középpályás szűrés sem működött, az újpestiek 16-18 méterről többször is célba vehették a kaput, és egy ilyen kísérletből született Simon győztes találata is.

A Fradival kapcsolatban arról értekeztünk múlt héten, hogy Gera Zoltán szerepe lehet meghatározó, azzal azonban, hogy sérülése után végül nem kezdett, erősen leszűkült a csapat repertoárja támadásban.

Stjepan Kukurozovic azt a gólveszélyes, irányító szerepkört nem tudja betölteni, amit a magyar válogatott támadó, a szélen pedig nem jött az az áttörés, amit a korábbi sérülése után a második bajnokiján játszó Somáliától és az új szerzemény, tegnap az NB I-ben csereként debütáló Roland Lamah-tól vártak a drukkerek. Az Újpest ellen is – mint általában – középen erőltette a támadásokat a Ferencváros, elsősorban Böde Dánielt próbálták megjátszani a vendégek, a támadó azonban nem sok jó labdát kapott, és ha kapott is, akkor sem tudott helyzetekbe kerülni, hiányzott a gyorsaság, a dinamika a futballjából. Kidolgozott támadásépítések híján pedig beívelésekből, szögletekből, szabadrúgásokból próbáltak veszélyeztetni a zöld-fehérek, de kevés sikerrel.

ÚJPEST FC–FERENCVÁROS 2–1

Forrás: MLSZ Tv

NYOLC PONTOT LE TUD DOLGOZNI A FRADI. NA DE KILENCET?

Nyolc forduló után kilenc pont a hátránya a bajnoki címet célul kitűző Ferencvárosnak a listavezető Videotonnal szemben. Sokan már most kijelentik, hogy a bajnoki arany elúszott a zöldeknek, bár azt sem szabad elfelejteni, hogy a Ferencváros egy-egy remek „tavaszi hadjárattal” többször is nagyot lépett előre a táblázaton.

Itt van például rögtön az előző szezonbeli példa, amikor a 21. forduló után a 8. helyen szerénykedett a Fradi, nyolcpontos hátrányban volt az ezüstérmes pozícióban lévő Videotontól, aztán a hátralévő kilenc fordulóban a fehérváriakkal szembeni lemaradását ledolgozta, és azért „csak” a harmadik helyig tudott feljönni, mert közben a Győri ETO is nagyszerűen hajrázott (a bajnok DVSC-t nem volt esélye befognia 15 pont hátrányból).

Az előző esztendőkben viszont korántsem volt ilyen „hadjárata” az FTC-nek:

– 2012 őszén a 8. forduló után kilenc pontra volt a listavezető Győrtől, a végén 15 ponttal maradt le tőle (5. hely).

– 2011 őszén a 8. fordulóra már 17 pont (!) hátrányba került a DVSC-vel szemben (mindössze öt pontja volt a Fradinak), a végén 40 ponttal gyűjtött kevesebbet, mint a Loki (11. hely).

– 2010-ben a bajnokság ezen szakaszában csak 4 pont volt a hátránya a listavezető Videotonnal szemben, a végére a különbség 11-re hízott (3. hely).

– 2009-ben a 8. forduló után 12 ponttal volt lemaradva a DVSC-től, a végén 21-gyel szerzett kevesebbet (7. hely).

Ezek a statisztikai adatok nem sok jót ígérnek a Fradinak, ám gyorsan tegyük hozzá, arra is volt már példa az FTC történetében, hogy jelentős hátrányt ledolgozva lett aranyérmes a csapat.

A legutóbb bajnoki címnél, a 2003–2004-es szezonban például hatpontos hátrányt kellett behozni, igaz, ez ment a legkönnyebben… Merthogy a hátrány úgy „keletkezett”, hogy az MLSZ 2003 őszén hat pontot levont a Fraditól a DVSC elleni meccsen történt szurkolói rendbontásért (pályára özönlés, Szentes Lázár hátba rúgása, „lincshangulat”, stb.), majd később a szövetség hatályon kívül helyezte határozatát, azaz visszaadta a levont pontokat.

1996 márciusában úgy vágott neki a tavaszi szezonnak az FTC, hogy nyolc pont volt a hátránya a BVSC-vel szemben, igaz, az őszről volt egy elhalasztott meccse (az MTK ellen), amit csak a tavaszi második forduló után pótolt be. A Fradinak akkor sikerült ledolgozni a hátrányt, sőt a végén ötpontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot.

Egy évvel korábban, az 1994–1995-ös kiírásban a 8. forduló után az Újpesttel szemben volt nyolc pont a hátránya a Fradinak, ám ez sem okozott gondot, fokozatosan ledolgozta, és a végén hétpontos előnnyel lett aranyérmes.

Nyolcpontos hátrányt – hárompontos rendszerű bajnokságban – tehát már sikerült ledolgoznia a Fradinak úgy, hogy a végén bajnok is lett. De mi lesz a kilencpontos hátránnyal…?

AZ UTÓBBI 18 BAJNOKI SZEZON LEGJOBB RAJTJA A VIDIÉ

Az utóbbi fordulókban mindig megdöntötte klubrekordját a Videoton, a fehérvári csapat a 8. forduló után is százszázalékos, valamennyi mérkőzését megnyerte.

SZOMBATHELYI HALADÁS–VIDEOTON FC 0–2

Forrás: MLSZ Tv

1996 óta nem volt rá példa, hogy egy csapat az első nyolc forduló után hibátlan maradt. Rajt utáni hetes győzelmi szériával a Debreceni VSC (2011-ben) és a Győri ETO (kétszer, 1997 őszén és a Lokihoz hasonlóan 2011-ben) is jelentkezett, nyolcas sorozatot viszont legutóbb 1996 őszén láthattunk, akkor az MTK menetelt.

A (már akkor is) Garami József irányította kék-fehérek 18 évvel ezelőtt éppen a Videoton elleni győzelemmel (2–0) kezdték a bajnokságot, aztán a Vasast (2–1), a Ferencvárost (3–0), a Pécset (3–1), az Újpestet (2–1), a Debrecent (4–1), a Győrt (4–0), majd a a III. Kerületi TVE-t (7–2) győzték le, és a 8. forduló után ötpontos előnnyel vezették a tabellát az egyaránt 19 pontnál járó Újpest, Vasas, Ferencváros trió előtt. 27–6 volt a gólkülönbségük, azaz ugyanúgy plusz 21, mint most a Vidinek, csak több gólt szereztek, és többet is kaptak, mint a fehérváriak. A házi góllövőlistát Kenesei Krisztián vezette kilenc találattal (Nikolics Nemanja most tíznél tart), Illés Béla öttel volt a második (Juhász Roland négyig jutott eddig).

Statisztikai szempontból tehát sok hasonlóság van a mostani Videoton és az akkori MTK között, bár míg a fehérváriak ezen az őszön eddig hatszor játszottak otthon és csupán kétszer vendégségben, akkor az MTK négy hazai és négy idegenbeli meccs után volt hibátlan. A fővárosi kék-fehérek akkor nem álltak meg nyolcnál, sorozatban 15 meccsen győztek, mígnem a 16. fordulóban otthon 1–0-ra kikaptak a BVSC-től (gólszerző Erős Károly, a zuglóiak vezetőedzője Dajka László), ám a bajnokságot óriási fölénnyel megnyerték.

Hogy a Videoton sorozata is eltart-e legalább eddig, és hogy a fehérváriak is elhódítják-e a bajnoki címet? Ezekre a kérdésekre később kapjuk meg a választ.

Még egy gondolat erejéig térjünk visza a nyolcgyőzelmes rajthoz, hiszen ez tényleg ritkaságnak számít – főleg az utóbbi négy évtizedben. Az MTK 1996-os esete előtt 1994 őszén az Újpest kezdte a bajnokságot nyolc sikerrel (akkor egyébként a lilák gólkülönbsége 33–8 volt, azaz jobb, mint most a Videotoné), és akkor Budai Miklós kollégánk utánanézett, hogy mikor volt azt megelőzően legutóbb ilyen rajt. Nos, egészen 1976 őszéig kellett visszalapoznia a statisztikáiban. Harmincnyolc évvel ezelőtt is az Újpest (a legendás Dózsa) kezdte nyolc győzelemmel a bajnokságot, ám a lila-fehérek sem 1976-ban, sem 1994-ben nem tudták megnyerni a kilencedik mérkőzésüket, és aztán a bajnokságban is csak a második helyen végeztek, előbb a Vasas, majd a Ferencváros mögött (az utóbbi esetet fentebb, a Fradi kapcsán már említettük).

A LOKI LEGUTÓBB 2001-BEN KEZDETT ILYEN GYENGÉN, AKKOR 8. LETT

A forduló előtti beharangozónkban írtunk arról, hogy milyen gyengén kezdte a bajnokságot a DVSC, ennél rosszabbul legutóbb 2001 őszén rajtolt a debreceni csapat, amikor hét forduló után csak hat pontja volt.

DEBRECENI VSC–KECSKEMÉTI TE 0–0

Forrás: MLSZ Tv

Nos, 13 évvel ezelőtt a 8. fordulóban nyert a Loki (a Ferencvárost győzte le az Üllői úton Kuttor Attila góljával), és ugyanúgy állt, mint most, azaz 2 győzelemmel, 3 döntetlennel és 3 vereséggel, 9 ponttal – csak akkor rosszabb volt a gólkülönbsége.

Más volt akkor az NB I lebonyolítása, alapszakasz után rájátszás jött a tizenkét csapatos bajnokságban, amelynek végén a 8. helyet szerezte meg a DVSC – ennek a pozíciónak aligha örülnének Debrecenben a mostani szezon végén…

EMBERHÁTRÁNYBAN IS ERŐS A DVTK, A NYERŐ CSERE ÉS A NEGYEDSZER „PIRULÓ" KAPUS

Míg a címvédő DVSC bukdácsol, a Diósgyőrt dicséret illeti, úgy áll a harmadik helyen, hogy egy meccsel kevesebbet játszott, mint az előtte lévő MTK. Ráadásul a Honvéd elleni szombati találkozó a második olyan meccse volt a Diósgyőrnek, amelyen piros lap miatt emberhátrányba került, mégsem esett össze.

A második fordulóban Újpesten 1–1 után két játékosukat is kiállították, mégis ponttal távoztak a Szusza Ferenc Stadionból, a kispestiek ellen pedig már a 16. percben leküldték kapusukat, Antal Botondot, majd később gólhátrányba is kerültek, mégis megnyerték a meccset. A diósgyőriek hét mérkőzés után veretlenek, ötször győztek, kétszer ikszeltek – ebből még nagyon jó helyezés is kijöhet a szezonban.

Tegyük hozzá, egy remek rajt még semmi biztosítékot nem jelent arra, hogy végig hasonlóan jól szerepel a csapat, mint ahogy rossz kezdés után sem kell temetni egy együttest. A DVTK például 1978 őszén egy győzelemmel, egy iksszel és három vereséggel rajtolt, az 5. forduló után az utolsó előtti helyen kullogott – aztán mégis fennállásának legjobb eredményét érte el, hiszen az idény végén bronzérmes lett.

Az egyik szeme sír, a másik nevet a DVTK vezetőedzőjének, Tomiszlav Szivicsnek: Antal Botondot a kiállítás miatt elveszítette, de egyik csereembere, Takács Tamás győztes gólt szerzett a Budapest Honvéd ellen. A nyáron az NB II-es Szigetszentmiklósról szerződtetett délvidéki születésű csatár a második gólját szerezte az NB I-ben, mindkettő győztes gól volt, és mindkettőt csereként beállva érte el. (Takács nyilatkozott is az NSO-nak – itt olvashatja!)

A 23 éves kapust, Antal Botondot negyedszer büntették piros lappal NB I-es pályafutása során. A 2012–2013-as szezonban a Kecskemét színeiben háromszor is erre a sorsra jutott. Először 2012 augusztusában a Győri ETO-KTE (5–1) meccsen járt így. A hazaiaktól Varga Roland betört a 16-oson belülre, majd átemelte a labdát a kifutó Antal fölött is, a két játékos ütközött egymással, s bár a labda behullott a kapuba, a játékvezető nem adta meg a gólt, hanem büntetőt ítélt, a kapust pedig kiállította. Majd két héttel később a Lombard Pápától elszenvedett 2–1-es vereség során is feleslegesen jött ki a kapuból, és a hazaiak játékosát, Joze Benkót buktatta piros lapot érően. Ugyanezen szezon hajrájában, tavasszal jelenlegi csapata, a DVTK ellen is kiállították, mert elütötte L’Imam Seydit.