Hol a BL-szint? Mennyit fut egy NB I-es játékvezető?

Ha az ítéleteken túllépünk, és statisztikai szempontból vizsgáljuk a játékvezetők teljesítményét, az egyik legérdekesebb, összehasonlításra érdemes adat valószínűleg az, hogy mennyit futnak a mérkőzéseken, akár a játékosokkal összevetésben. Nos, Szabó Zsolt az InStat mérése szerint 10 087 métert teljesített a rangadón, ami átlagosnak mondható.

Ha a Bajnokok Ligája örökmozgó játékosaira gondolunk – akik mérkőzésenként olykor 12, sőt 13 kilométert is teljesítenek –, a 10 kilométer akár kevésnek is tűnhet. Ugyanakkor a játékvezetők teljesítménye esetén figyelembe kell vennünk, hogy mindig a mérkőzéshez, az iramhoz, a játék képéhez kell igazodniuk.

Bajnokok Ligája-mérkőzéseken a topjátékvezetők a legnagyobb munkabírású labdarúgókkal is felveszik a versenyt, Kassai Viktor nem egyszer teljesít 12-13 kilométereket mérkőzésenként. Egy korábbi felmérés szerint az angol Premier League játékvezetőinek átlaga 9.5 kilométer mérkőzésenként, nemzetközi porondon pedig 11.36 kilométert teljesítenek, ám a CNN már a 2010-es világbajnokság alatt is arról készített riportot, hogy a legfelkészültebb sípmesterek „túlfutják” a játékosokat.

A Premier League-ben a játékvezetők mozgása átlagosan 47 százalékban áll lassú futásból, kocogásból (Szabó Zsolt: 47 százalék), 23 százalék séta (34), 12 százalék sprintből (4.2). Nemzetközi szinten a játékvezetőknek átlagosan 84 másodpercenként (!) kell hozniuk egy „magas intenzitásúként” körülírt döntést átlagosan 165-ös pulzus mellett.

A játékvezetők leginkább a box-to-box középpályásokhoz hasonlítható mozgást végeznek, azzal a különbséggel, hogy míg például Bastian Schweinsteiger, Yaya Touré vagy Paul Pogba kifejezetten feladatának tekintheti, hogy odaérjen a támadás második hullámára a tizenhatoson belülre, addig a játékvezetőknek arra kell törekedniük, hogy a büntetőterületen belül véletlenül se akadályozzák a játékot. Épp ezért azon belül csak akkor láthatjuk őket, ha a játékhelyzet (pontrúgás, lendületes kontraakció, alapvonalnál zajló „sűrű” játék) nagyon úgy kívánja.

A játékvezetők alapvetően laza diagonális, a két asszisztens elhelyezkedésének képzeletbeli vonalára merőleges, a pályán átlós mozgást végeznek – ez kitűnik a hőtérképből is –, hogy segítőikkel együtt a pályán minél nagyobb „akcióterületet” lássanak be. Természetesen a mozgásuk főként labdaközpontú, így azt kell figyelniük, hogy mi történik a labda körül, ugyanakkor gyakran irányító középpályások módjára kell olvasniuk a játékot. Például szélen futó akciók esetén nem árt azt sem figyelniük, hogy a középen kiugró támadóval szemben nem történik-e szabálytalanság. Ez már összehangolt munkamegosztást kíván a segítőkkel. Ezért kell megjegyezni, hogy nyilvánvalóan van olyan szabálytalanság, amelynél – épp az „ideálison” felüli távolság miatt – az asszisztens elvárható segítségét kell figyelembe venniük.

Szabó Zsolt a Loki–Fradin átlagosan 20.34 méterre volt a labdától, ami számokkal szinte tökéletesen leírható módon felel meg a kívánalmaknak, ezzel összhangban van az is, hogy a szabálytalanságok befújásánál átlagosan 21.09 méterről hozott ítéletet. Szabó felkészültségét, rutinját ugyancsak aláhúzza, hogy a kulcsmomentumoknál még közelebbről, átlagosan 14.85 méterről figyelte az eseményeket.

Minden távolsági mutató esetében igaz, hogy a második félidőre csökkent az érték (átlagos távolság: 23.85 m, ill. 18.46 m; átlagos távolság kulcsmomentumoknál: 14.85, ill. 12.77), ami inkább a Fradi fölényéről, az iram csökkenéséről árulkodik, mintsem a játékvezető teljesítményéről.