Labdarúgás: Nem árulom magam – Mészöly Géza

Vágólapra másolva!
2017.12.13. 10:04
null
Mészöly Géza annak ellenére derűsen látja a jövőt, <br />hogy nincs élvonalbeli csapata (Fotó: Meder István)
Focisulijával és a jövő év elejére tervezett külföldi szakmai útjával foglalkozik a korábbi válogatott védő, Mészöly Géza, aki az ügyetlenebb srácoknak is megadja az esélyt, főleg azért, hogy a jövő nemzedéke futballrajongó maradjon.

– Elmaradt a világ körüli út?
– Úgy terveztem, hogy afféle szakmai utat szervezek magamnak, és elmegyek egykori csapatomhoz Le Havre-ba, meglátogatom Dárdai Palit Berlinben, és tanulok, tapasztalatot gyűjtök, megannyi élménnyel leszek gazdagabb – mondta Mészöly Géza. – Azonban a Mészöly Focisuli olyan feladatokat rótt rám, hogy egyszerűen nem maradt időm becsomagolni, mindent magam mögött hagyni. Januárban, de legkésőbb februárban viszont valóban útnak indulok, és megpróbálom tökéletesíteni a tudásomat.

– Lesz ideje, mert a jelek szerint a Vasasnál elégedettek Michael Oenning munkájával, hiába suttogták úton-útfélen, nincs edzőváltás...
– Láttam a címlapot, olvastam, hallottam a különböző reakciókat az esetleges kinevezésemről, és talán felesleges hangsúlyoznom, mit jelent számomra a Vasas, ez az a klub, amelyben felnőttem, amelyhez ezer szállal kötődöm, s amelynek sohasem tudnék nemet mondani, de… Nem volt sem tárgyalás, sem puhatolózás. Én nem árulom magam, nincs szükségem rá, hogy látványosan megjelenjek valamelyik stadion lelátóján, mondván, itt vagyok, szabad vagyok. Ezt már többször elmondtam, úgy érzem, tettem annyit a futball asztalára, hogy értékként kezeljenek.

– Nem csalódott?
– Miért kellene csalódottnak lennem?

– Hónapok óta kispad és munka nélkül van.
– Szó sincs róla, hogy munka nélkül lennék, a focisuli rengeteg figyelmet és energiát követel, több száz gyerekkel foglalkozunk, márpedig én maximalista vagyok. Szeretném minél jobbá, eredményesebbé tenni a labdarúgó-iskolánkat. Egyébként, ha nagyon akarnám, a januári felkészülésnél már munkát vezényelhetnék, hiszen több másodosztályú csapat is hívott.

– És dolgozna az NB II-ben?
– Az edzősködés a lételemem. Egy trénernek fontos, hogy alkothasson, megmutathassa, mi lakozik benne, ugyanakkor tudnia kell nemet mondani, főleg szezon közben, amikor amolyan tűzoltómunkára hívják. Magamban azt mondom, a jövő nyáron úgy szeretnék munkába állni, hogy azt mondják nekem, itt a csapat, legyek vele minél eredményesebb.

– Korábban a Haladásnál is tűzoltómunkát vállalt, a bajnoki hajrában ült le a szombathelyi kispadra, szinte hazardírozva, és az élvonalban tartotta a csapatot.
– Csakhogy Szombathelyen úgy vállaltam el a feladatot szezon közben, hogy tudtam, hosszú távon számítanak a munkámra, és akkor is maradhatok, ha esetleg kiesik a csapat. Olyan jövőképet vázoltak fel a Haladásnál, amely minden edző álma. Boldogan láttam munkához.

– Hogy aztán szomorú véget érjen a történet...
– Ebben nem értünk egyet. Büszke vagyok arra, amit a Haladásnál elértem, bent maradtunk, majd két idényben is középcsapatként szerepeltünk a legjobbak között, ráadásul úgy, hogy sokáig nem is volt igazi hazai pályánk. Nem bukott edzőként távoztam Szombathelyről, aki az ellenkezőjét mondja, hazudik.

– Mi a véleménye a Haladás látványos feltámadásáról?
– Erre vártam magam is! Arra a pillanatra, hogy a Hali otthon, a Rohonci úton saját közönsége előtt fusson ki a zöld gyepre. Óriási lökés volt a csapat életében. Sajnos nekem ez nem adatott meg, de az eredményeken is látszik, mit jelent a szombathelyi publikum támogatása, a hazai pálya levegője. El kell ismernem, hogy a klubhoz ezer szállal kötődő Király Gábor, Halmosi Péter és a saját nevelésű gyerekek valóban a klubért, a városért, a címerért hajtanak most, ennek is a gyümölcse a Fradi és a Videoton legyőzése. A Hali óriási lépést tett a bennmaradás felé, megteremtette a tavaszi jó szereplés alapját. A csapat ugyanúgy a tizedik helyen áll, mint amikor távoztam, ebből lehet előrelépni.

– Rendszeresen jár meccsekre, és folyamatosan figyelemmel követi a bajnokság küzdelmeit. Lelátói emberként mi a véleménye a mögöttünk hagyott szezonról?
– A Ferencváros és a Videoton egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, izgalmas lehet a tavaszi versenyfutásuk, de én már ősszel is láttam jó meccseket, kár, hogy megdöbbentően kevés néző előtt. Pedig vannak remek mozdulatok, egyéniségek itthon is. A Fradi idegenlégiósa, Joseph Paintsil Videoton ellen szerzett gólja és a lövés előtti cselei hiányoznak a magyar pályákról. Ebből kellene minél több. Annak idején Törőcsik András, Izsó Ignác, Kiss László és megannyi kiváló csatár miatt is jártak a drukkerek a meccsekre, elég volt néhány trükk, cselsorozat, hogy a néző tűzbe-lázba jöjjön.

– Eltűntek a karakterek, a kedvencek – de vajon lesznek-e újra nagy magyar egyéniségek?
– Sajnos rosszul bántunk a generációkkal. Az utánpótlásban nevelkedő gyerekek nagyjából három százaléka lehet profi futballista, és korábban a többieket úgy zavarták világgá, hogy örök sebet ejtettek rajtuk. A legtöbbjük hátat fordított a sportágnak, nézőként sem kíváncsi rá. A Mészöly Focisuliban az úgynevezett C-kategóriás kissrácokkal is foglalkozom, tudom, látom, hogy nem annyira ügyesek, de élvezik az edzéseket, hogy futballozhatnak, örömmel jönnek hozzánk, és ezt az érzést viszik majd magukkal a felnőttkorukba is.

– De nem tőlük lesz jobb a magyar futball.
– Sokkal inkább azokban a gyerekekben bízhatunk, akiket öt- és tizenkét éves koruk között már tökéletesen felkészítenek. Hiába akar érettségizni az a srác, aki az egyszeregyet sem tanulta meg, ilyen egyszerű ez. Egészen kis korban kell kezdeni a képzést, méghozzá megfelelő szakemberekkel, akiket persze meg is kellene fizetni.

– Tudna mondani olyan fiatal magyar labdarúgókat, akiket bátran ajánlana az új szövetségi kapitány, Georges Leekens figyelmébe?
– A mezőkövesdi Koszta Márk, akit rendkívül sokra tartok, Berecz Zsombor a Vasasból és Varga Kevin a Debrecenből. A kapitánynak véleményem szerint ki kell alakítani egy harmincas keretet, és ezekkel a játékosokkal kell dolgoznia, hiszen nincs túl sok idő variálni, jövőt építeni. Két év múlva Európa-bajnokság, magyar rendezéssel, magyar álmokkal.

– Van harminc válogatott szintű labdarúgónk?
– Nincs…

– Legalább őszinte… Akkor marad a focisuli?
– Ez a jövő. Nem mindennapi lehetőség előtt állunk. Ha minden jól alakul Csillaghegyen az ódon, hangulatos sporttelepen, ahol a Külker SC-vel és a csillaghegyiekkel együtt tréningezünk, az ország első fedett, szabványméretű futballpályája is megépülhet, másik három nyitott pályával együtt. Ez lehet az alapja a szebb jövőnek.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik