Kétgólos hátrányból mentett pontot az FTC

 A bátrabban, összeszokottabban és a kapu előtt jóval határozottabb, de a mezőnyben is labdabiztosabb Videoton gólja ha nem is volt a levegőben, a fehérváriak vezetése jóval inkább megérdemelt volt, mintha a hazaiak találtak volna be a kapuba. Polonkai szép kapáslövésből végén volt eredményes  a 36. percben (0–1).

Ment előre a Ferencváros, de nem túl nagy meggyőződéssel és lelkesedéssel, hogy az ötletről, elképzelésről már ne is ejtsünk szót.

Ellenben a túloldalon a védők stabilak voltak, középpályások jól járatták a labdát, amellyel előre is tudtak menni. Elöl aztán Nagy gyorsaságára és cseleire lehetett alapozni, miként Alvés fizikumára és Sitku harcosságára is. Különösen a brazil légióst lehetett kiemelni, aki német futballistákat meghazudtoló erővel egyszemélyes tanként vette fel a harcot a hazai védőkkel, egymaga legalább kettőt mindig lekötött.

A ferencvárosiak csupán egy-két villanással, egyéni megmozdulással vétették észre magukat, ami inkább technikai képzettségüknek volt köszönhető, ám előrébb ritkán jutottak vele. Néhány alkalommal mégis odakerültek a hazaiak, de akkor Sebők biztosan állt a vártán és őrizte kapuját a góltól.

A szünetben nyilván akadt mondanivalója Davison edzőnek, talán egy-két csere is indokolt lett volna, miként szerkezeti módosítás és nagyobb elszántság is.

Nos, ebből aztán alig valami, hogy azt ne mondjuk, írjuk, a gyakorlatban semmi nem valósult meg. Talán Rósa egyedül próbált meg életet vinni övéibe, de ez is csupán helyzetekre volt elegendő.

Eközben a vendégek több kontrából is veszélyt magában hordozó akciót futtattak a pályán, újabb gólt azonban egy szabadrúgásból értek el. Nagy kapu elé ívelését a jó ütemben emelkedő Lipták bólintotta veszélyesen kapura, amiben az volt a legérdekesebb, hogy az őt körbevevő négy(!) ferencvárosinak esze ágában sem volt megakadályoznia a védőt ebben a tettében.

Arra sem vették a fáradtságot, hogy felugorjanak vele. A fejest Haber még bravúrral védte, de ahogy az ívelt labdára, úgy a kipattanóra sem léptek oda a hazaiak, a ferencvárosi nevelés Sitku pedig élt a lehetőséggel és megduplázta az előnyt (0–2).

Ferenczi révén egy szöglet után szinte a semmiből szépített a Ferencváros, mintha a kétgólos előnyben lévő vendégek védelme kevésbé lett volna figyelmes, mint egálnál, vagy éppen egygólos vezetésnél (1–2).

A gól egycsapásra meghozta a hazaiak kedvét. Ellenállást nem ismerve mindent egy lapra feltéve támadtak, amelynek köszönhetően több veszély is adódott Sebők kapuja előtt. A vendégek ekkor nem tudták megtartani a labdát, örültek, hogy az előnyüket meg tudták őrizni, sokszor arra rúgták a labdát, amerre álltak.

Ez az egyszerű taktikai majdnem bevált, ám a 89. percben szintén egy Lipcsei által elvégzett jobb oldali szögletet követően Wolfe is betalált, pontot mentve ezzel csapatának (2–2).

Sőt, ki tudja, mi lett volna a találkozó vége, ha Bede játékvezető nem éppen akkor fújja le a mérkőzést, amikor Lipcsei jobb oldali sarokrúgáshoz készülődött volna…

A játék képe alapján a Videoton inkább rászolgált a három pontra, hogy a fehérváriaknak azonban be kellett érniük eggyel, és ezt leginkább saját maguknak köszönhetik. A Ferencváros pedig azt bánhatja leginkább, hogy csak azután kezdett el futballozni, amikor már 0–2 állt az eredményjelzőn, így viszont a veszett fejsze nyele után futhattak. Igaz, nem hiába…