Káka és csomó – Malonyai Péter jegyzete

Most már éles a helyzet, még az MTK-nál se mondhatják, hogy nem gondolnak a kiesésre, pedig van rá hajlamuk, mondogatták elégszer, miközben úgy úsztak el a pontok, mint a dinnyehéj (líra). A duma számít a legkevésbé, nyolc nap múlva kiderül az igazság, lesz bajnokunk (az már ma is lehet), lesznek kiesőink, ahogy az rendjén való egy normális bajnokságban.

Ne keressenek a kákán csomót (legfeljebb úgy, hogy olcsón veszik, és drágán adják el), komolyan gondolom. Ezekben a napokban nem számít semmi, szó se essék az import túlsúlyáról a hazai termékhez képest (játékosok), hagyjuk a totyogás kontra száguldás pert (nívó), nézzük el az óvatosság diadalát a vagányság fölött (nyilatkozatok), figyeljünk a tabellára, az most elegendő.

Újra kiderült, hogy a gyakorlat fontosabb az elméletnél (hát még az okoskodásnál!), úgy áll a helyzet, hogy még bajnok lehet a Honvéd és a Vidi, bronzérmes a Fradi és a Vasas, s ugyebár ott vannak még a hátul állók, akik riadtan lesik a fogast (kivéve persze: MTK), venniük kell-e a kalapjukat.

A Honvéd még akkor is jól járhat, ha ma kikap Debrecenben, a Videoton viszont nyer Felcsúton, három pont nem hátrány akkor, ha ki-ki meccsé a zárszó, és a több győzelem rangsorol. Bornírt szabály, de lefektették – tetszett volna alkalmazkodni hozzá korábban, a „Jó az iksz!” felkiáltással lerendezett unalmas meccseken.

Történhet bármi, a bajnokság hőse mindenképpen a Bp. Honvéd. Nem állítanám, hogy a csapatban benne volt a bajnoki cím esélye a kezdet kezdetén. Ám ahogy teltek-múltak a hetek, egyre inkább benne – lett. Lendületre leltek a kispestiek, s utána már arra is figyeltek, hogy a svung kitartson a legeslegvégéig. Azon az alapon, hogy ki tudja, mikor lesz még egy ilyen szezonja a csapatnak, minden apróságra ügyelve igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni a csapatból. Ráadásul hazai ifjakkal a főszerepben, ha már példakép, legyen kövér (képzavar).

A lényeg, van mit figyelni ma és egy hét múlva – így lesznek a tucatmeccsekből figyelemre méltó sportesemények.