José Gomes a százegy éves nagyapjának ajánlotta a győzelmet

MTK–VIDEOTON 1–2

Garami József, az MTK szakmai igazgatója: „Egy hete Pécsen kivégeztek bennünket, és most nem arra gondolok, hogy kikaptunk. Az ott igazságtalanul kiosztott lapoknak most ittuk meg a levét. Voltak lehetőségek, ráadásul harcos meccset játszottunk a Videotonnal, ám míg az első félidőben mi voltunk a jobbak, a szünet után már az ellenfél, és ebből a kiegyenlített csatából a fehérváriak jöttek ki jobban. Sajnos megint olyan gólt kaptunk, amelyet elkerülhettünk volna. Hiába magyaráztam hét közben a védőimnek, hová mozognak a Vidi csatárai, nem követték őket. De nem rágódhatunk ezen, harcolnunk kell tovább. Igyekszünk mindenhol tisztességgel helytállni, csak hát egyre kevesebben vagyunk..."

José Gomes, a Videoton vezetőedzője: „Az első félidőben idegesen, rosszul játszott a csapatom. Azt is el kell ismerni, hogy rendkívül szervezett, harcos, erős együttes ellen léptünk pályára. Kívánom az MTK-nak hogy bent maradjon!

Tudom, mit kiabáltak a drukkereink, igazuk van. Ők mindig győzni akarnak, vagy legalábbis szép játékot látni a csapattól. El kell fogadnunk a kritikát. Ami a transzparenst illeti, egy portugál szó állt rajta: „Basa", ami nagyjából azt jelenti, menjek haza, ne dolgozzak tovább. A kritika hozzátartozik az edzői munkához. Ha a csapat jó, dicsérnek, ha szenved, kritizálnak. Én most elégedett voltam a játékosaimmal, és ezt a győzelmet a százegy éves nagypapámnak ajánlom – és persze dolgozom tovább."

Nem nagyon kerekedett fölénk a Videoton – Torghelle

DVSC–PMFC 1–0

Kondás Elemér, a DVSC vezetőedzője: „Azzal tisztában voltunk, hogy nehéz kilencven perc előtt állunk, de hogy ennyire nehéz lesz, azt nem gondoltuk. A Pécs jól futballozott, azonban az utolsó pillanatig küzdöttünk, és ennek meglett az eredménye. Az utolsó passzainkat nem jól oldottuk meg. Sokat voltunk az ellenfél kapuja előtt, azonban nem lőttünk kapura, márpedig így nagyon nehéz gólt szerezni. Az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy megszerezzük a vezetést, és ez akkor is így volt, amikor már nagyon kevés időnk maradt rá."

Lőrincz Emil, a PMFC vezetőedzője: „A kispadról úgy láttam, ezúttal nem érdemeltünk vereséget. Sokadszorra bizonyosodott be, hogy a ziccereket értékesíteni kell, és akkor mindegy, mit ítél a játékvezető a kilencvennegyedik percben. Sajnálom játékosainkat, hiszen az első félidőben szervezetten futballoztak, a második játékrészben pedig nemcsak szépen, hanem jól is játszottak. Sokat tettek azért, hogy megnyerjük a meccset, ám végül még pontot sem sikerült szereznünk. Ha szépen futballozol, azért még nem jár pont, ezért arra törekszünk, hogy a játékunk ne csak szép, hanem eredményes is legyen."

„Csak a bíró nem látta Máté Péter kezezését”

MVM-PAKS–GYŐRI ETO 1–2

Csertői Aurél, a Paks vezetőedzője: „A bajnoki címvédő Győr kihasználta a hibáinkat, a meccs egyes szakaszaiban lényegesen jobban futballozott nálunk. Most nem játszottunk úgy, hogy meg tudjuk verni a tavalyi bajnokot. Gyalázatos a teljesítményünk, amit ezen a tavaszon mutatunk, és ha a hibákat nem tudjuk kiküszöbölni, akkor a gyengébb csapatokat sem verjük meg."

Horváth Ferenc, az ETO vezetőedzője: „Teljességgel érthetetlen volt számomra, hogy a második félidőben ennyire visszaálltunk. Én ezt természetesen nem kértem, de az is tény, hogy nekünk nem feküdt ez a pálya, és legalább biztonságosan védekeztünk. Ugyanakkor azt is pozitívnak ítélem, hogy képesek voltunk megtartani az eredményt, sőt, tulajdonképpen a Paksnak helyzete sem nagyon volt."

BP. HONVÉD–KAPOSVÁR 1–0

Marco Rossi, a Honvéd vezetőedzője: „Nagyon örülök a győzelemnek, de dupla a boldogságom, hogy végre személyesen találkozhattam Selymes Tiborral. Emlékszem, a Kaposvár edzője milyen remek futballista volt, és milyen fantasztikus eredményeket ért el a román válogatottal az 1994-es világbajnokságon. Örülök, hogy most megszoríthattam a kezét. Szerintem megérdemelten győztünk. Tudtam, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, sokat készültünk erre az összecsapásra, de úgy láttam, mi játszottunk jobban és kapura veszélyesebben. Bíztam benne, hogy megőrizzük a kapunkat a góltól, de tény, hogy a második félidőben már nem volt mindig kellően folyamatos a futballunk, a rövid passzos játék helyett túl sok hosszú indítással próbálkoztunk, de úgy gondolom, rászolgáltunk a három pontra."

Selymes Tibor, a Kaposvár vezetőedzője: „Az a mentalitás, ami minket az első félidőben jellemzett, nem visz sehova, sürgősen el kell felejtenünk, ha komolyan gondoljuk a bennmaradást. Csak akkor kezdünk el futballozni, amikor az ellenfél vezetést szerez, ez pedig hosszú távon nem vezet semmi jóra. Ijedtek voltak a játékosok, de nem tudom, miért és mitől. Rajtunk csak a sorozatos győzelmek segíthetnek, nem lehet félni senkitől. A második félidő már jobb volt, de ennél sokkal több kell, ha sikeresek akarunk lenni. Kovács Olivér sárga lapot kapott, ráadásul hátrányba kerültünk, muszáj lett volna egyenlítenünk, többet támadnunk, így a csapat szerkezetét is megpróbáltam átalakítani. Sajnos nem jártam eredménnyel."

PUSKÁS AKADÉMIA–MEZŐKÖVESD 4–0

Benczés Miklós, a Puskás Akadémia vezetőedzője: „Kívülről úgy tűnhetett, mi irányítjuk a játékot, nálunk volt a labda, igyekeztünk tehát kezdeményezni. A baj csak az, hogy nagyon passzívak voltunk, jobbára olyan zónában tartottuk a labdát, ahonnan semmire sem mentünk. Nem tudtunk kibontakozni, szerencsénkre Harsányi Zoltán óriási helyzetben hibázott. A gól sem nyugtatott meg bennünket. Csak három nullás vezetésünknél játszottunk úgy, ahogy elvárom a csapatomtól. Ekkor már az ellenfél térfelén tartottuk a labdát, helyzeteket dolgoztunk ki, játékosaim jól indultak be a mélységi passzokra. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem így futballoztunk már a mérkőzés korábbi szakaszában is. Kilenc forduló van még hátra, kilenc fontos mérkőzés vár még ránk. Bízom benne, hogy a folytatásban is hasonló alázattal védekezünk, valamint hasonló felfogásban és kezdeményezőkészséggel támadunk, mint a harmadik gólunk után tettük."

Véber György, a Mezőkövesd vezetőedzője: „Rövidre fogom. Először is minden elismerésem a hazaiaké, hiszen úgy nyerték meg ezt a mérkőzést, ahogy kell. Egyebet nem kívánok mondani – nem szeretnék mások mimózalelkébe megint beletiporni. Rájöttem, hogy lassan kezd ez az egész az egészségem rovására menni. Családom van, gyermekem, akit fel kell nevelnem, nem szeretnék a pálya szélén meghalni. Nem tudom, hogy mi lesz, felállok-e vagy pedig felállítanak. Látja, már nem is vagyok annyira higgadt, tudom, mennyit készülünk a játékosokkal – ám semmi látszatja. A segítőimmel a belünket is kidolgozzuk, tesszük a dolgunkat, mégis megint ott tartunk, hogy ilyenkor persze csak az edző a hülye, és Véber meg a stábja megbukott."