Hivatalos órák – Malonyai Péter jegyzete

Szép nyarunk van. Már most biztos, hogy van túlélője augusztusra kupafronton a magyar klubfutballnak, égszakadás-földindulás, paranormális jelenségek híján biztos, hogy pályára lép a Vidi az Európa-ligában a hónap első hetében.

Az ember csak kapkodja a fejét. Még friss emlék, hogy a Bp. Honvéd bajnoki címet érően legyőzi a Videotont, máris szomorkodhatunk azon, hogy Európa messze van Kispesttől. Akárcsak Ferencvárostól, ám ezt is sejthettük a sorsolás ismeretében. Arra viszont gondolni sem mert senki, hogy a dániai kaland után Herr Doll arról kénytelen beszélni, hogy „néhányan mentek, néhányan nem”, Van der Meer mester pedig a fejét csóválja bizonyos „buta gólok” miatt. (Láttak már okos gólt, ha kapott?) Meg magyarázgatja, hogy nem dobhatta be a fiatalokat, nehogy „megégjenek”. Na ja, a feltörekvő korosztály roppant gyúlékony, ha magyar.

De a fehérvári Nikolics mester sem lehet maradéktalanul boldog, hiszen – az észt edzőtől idézve – a Vidi „csak annyit adott ki magából”, amennyi a továbbjutáshoz kellett. Mondta is Nikolics, hogy ez kevés. Több kell, más kell.

Lám-lám alig egy hónap, s máris mennyi tanulság.

Kérdés, hogy mire mennek vele az edzők. Herr Dollnak könnyebb a dolga, ahogy mi megszoktuk, hogy az Üllői úti fák sem nőnek az égig, ő is hozzáedződhetett ahhoz, hogy igazolhat, akit csak akar, valami mindig közbejön. Legtöbbször az, hogy jobb az ellenfél, de ezt csak halkan mondom, mert tény lévén a magyarázkodáshoz kevés.

A kispesti holland és a fehérvári szerb edzőnek még szoknia kell a gyűrődést. Marko Nikolicsnak különösen, hiszen jön a Bordeaux. Azt mondja, neki hivatalból optimistának muszáj lennie. Hivatalból, ez jó. Ötletnek is. Mennyivel könnyebb dolguk lenne a klubjainknak, ha hivatalos úton tudhatnák le a kupameccseiket. Írnak egy kérvényt az UEFA-nak, ecsetelik, mennyire rászolgáltak már némi sikerre, s bíznak a kedvező válaszban. A határidő 30 nap, ahogy kell, idejében megjön a véghatározat, mire a lényeg (csoportkör) elkezdődik. Nincs csomagolás, utazás, szállodai gyűrődés – meg főként blama.

De ez csak álom. Meccselni kell, bármennyire kínos is. És várni a csodát, hogy a Vidi a Bordeaux ellen is annyit adjon ki magából, amennyi a továbbjutáshoz kell.

Hivatalból.