Csertői: Üljek ott, mint a tök?; Doll: Maradjunk a földön

FTC–LOMBARD PÁPA 4–0

THOMAS DOLL (az FTC vezetőedzője): – Azt mondom, maradjunk a földön. Persze minden győzelem fontos, különösen számomra, így valóban boldog vagyok, mert először érezhettem a Fradi kispadján a siker ízét. Azt gondolom, megérdemeltük a győzelmet, mert végig jobbak, szervezettebbek és gólra éhesebbek voltunk.
TÓTH BÁLINT (a Lombard Pápa vezetőedzője): – A Ferencváros megérdemelten nyert, sőt, még ennél nagyobb különbséggel is győzhetett volna – és ezért ez elgondolkodtató volt a számomra. Nehezen teszem túl magam az ilyen vereségen… Úgy látszik, négy-öt játékosom nem fogja fel, hogy nagyon veszélyes helyzetbe kerülhetünk. A tulajdonos és én biztosan akarjuk az NB I-et, és azt gondolom, hogy a város is. Talán csak a játékosok némelyikének kellene elgondolkodnia a jövőn.

DIÓSGYŐRI VTK–PUSKÁS AFC 2–3

TOMISZLAV SZIVICS (a Diósgyőr vezetőedzője): – Nem játszottunk jól. Ez volt márciusban a kilencedik mérkőzésünk, és kiderült, hogy ilyen terhelésre nem vagyunk felkészülve, ez számunkra teljesen szokatlan és túlságosan sok, mondhatom azt is, hogy megerőltető. Jól kezdtünk, viszonylag gyorsan megszereztük a vezetést is, aztán két olyan helyzetünk is adódott, amelyet be kellett volna rúgni. A Puskás Akadémia ezúttal minden szempontból jobb volt, és megérdemelte a győzelmet.
BENCZÉS MIKLÓS (a Puskás Akadémia vezetőedzője): – Bíztam abban, hogy akár a győzelmet is képesek leszünk megszerezni a Diósgyőr otthonában. Sokat kezdeményeztünk, és az sem zökkentett ki bennünket a játékból, hogy ellenfelünk megszerezte a vezetést. Az öltözőben azt mondtam a játékosoknak, hogy jól futballoztak, ügyesen passzoltak, és rengeteg lövésre is vállalkoztak. Hangsúlyoztam, hogy mivel mi többet teszünk a futballért, a széljárás megfordul. Higgyenek magukban, mert a győztest ez különbözteti meg a vesztestől.

GYŐRI ETO–MTK BUDAPEST 3–0

HORVÁTH FERENC (a Győr vezetőedzője): – Ezúttal végre nem nekünk kellett az eredmény után futnunk, így stabilabban tudtunk futballozni, és a támadások szövögetésére is maradt kellő energiánk. Nem álltunk meg az első gól után, és a folytatásban is helyzeteket alakítottunk ki, ezért maximálisan elégedett vagyok.
GARAMI JÓZSEF (az MTK szakmai igazgatója): – Jó mérkőzést játszottunk, sajnos azonban számos egyéni hibát elkövettünk, és a védekezésünk szervezetlen volt. Látszott, hogy játékosaim nagyon szeretnének nyerni, hajtottak, küzdöttek, ezért a hozzáállásukat nem érheti kritika.

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI–MVM-PAKS 0–0

SELYMES TIBOR (a Kaposvár vezetőedzője): – Sajnos, ma rosszul játszottunk, nem kell ezt szépíteni. Korábban voltak jó meccseink, amikor nem nyertünk és úgy éreztem, hogy mi vesztettünk pontokat – most nyertünk egy pontot, nem biztos, hogy megérdemeltük. Megint a mentalitással volt bajunk. Úgy nem lehet futballozni, hogy attól félek, mi lesz, ha nem nyerünk. Ha ijedten játszunk, akkor abból ez lesz. Kispesten is a mentalitásról beszéltem, és hét közben sokat foglalkoztunk ezzel, de nem léptünk előre ezen a téren. Az idén öt meccsen nem tudtunk nyerni, kicsit érthető, ha görcsösek, frusztráltak a játékosok. De azt kell mondanom, részünkről ez most csak másodosztályú játék volt, mai teljesítményünk nem érte el az NB I színvonalát. Többször is súlyos hibákat elkövetve hoztuk helyzetbe az ellenfelet, és szerencsénk volt, hogy a Paks nem élt ezekkel a lehetőségekkel.
CSERTŐI AURÉL (a Paks vezetőedzője): – Szerintem az egész mérkőzésen jól játszottunk, a második félidőben nagy helyzeteink voltak. Az utolsó húsz percben háromszor álltunk szemben a kaposvári kapussal, az más kérdés, hogy a végjátékban ilyen hibákat követtünk el. A helyzetkihasználásunk volt gyenge, ezért nem nyertünk, de az akarással, az elszántsággal nem volt semmi probléma. Azt most nem tudom megmondani, hogy mennyit is ér valójában ez az egy pont, de a semminél eggyel több. Az ellenfél hibáit könyörtelenül ki kell használni, főleg egy olyan helyzetben lévő csapatnak, mint a miénk. Nyilván könnyebb lett volna egy győzelemmel folytatni a munkát. Nem tudom, hogy miért küldtek el a kispadtól, mert nem mondtam semmi sértőt a tartalék bírónak, a játékvezetőhöz pedig hozzá sem szóltam. A bíró úgy rohant felém, mintha gyerekgyilkos lennék! Mit csináljak? Üljek ott, mint a tök? Biztattam a csapatomat, próbáltam segíteni, és biztos, hogy nem sértettem meg a játékvezetőt.

PÉCSI MFC–KTE-PHOENIX MECANO 0–0

LŐRINCZ EMIL (a Pécsi MFC vezetőedzője): – Az első félidőben több góllal is vezethettünk volna, mert bár az első tizenöt percben tompábbak voltunk, utána felpörögtünk, több nagy lehetőséget is kialakítottunk. A küzdelem dominált. A meg nem adott gólt visszanéztem, ilyen szituáció kettő is történt a mi oldalunkon, akkor semmit sem fújt a bíró. Vukasin Polekszics eljátszotta a nagy halált, de semmi sem történt.
BEKŐ BALÁZS (a Kecskemét vezetőedzője): – Harminc percig kilátástalanul futballoztunk, muszáj volt belenyúlni a csapatszerkezetbe, frissíteni kellett a játékunkon. Az gyorsan egyértelművé vált például, hogy ez nem Bebeto napja volt… Nem akartam megvárni a félidőt a cserével, tartottam tőle, hogy gólt kapunk, hiszen nyomott a Pécs. Már a huszadik percben elküldtem melegíteni Szécsi Márkot, mert éreztem, ami a pályán zajlik, az nem lesz jó. A váltás után veszélyesebbé is vált a játékunk, jól kontráztunk, a végén meccslabdánk is volt, de sajnos hibáztunk. A meg nem adott gólnál a világ végén álltam, vissza kell néznem az esetet, de az biztos, hogy hasonló esetben a játékvezető így is, úgy is ítélt már…