Bekő: Valami elveszett a bemelegítés és a kezdés között

GYŐRI ETO–HALADÁS 3–2

MIRIUTA LÁSZLÓ (a Győri ETO vezetőedzője): – Egy új edző mindig felpörgeti a csapatát, valamennyi futballista bizonyítani akar. A Haladás játékosai nagyon összekapták magukat, ettől volt élvezetes a bajnoki. Némileg szerencsés góllal szereztünk vezetést, a harmadikat pedig lélektani szempontból jó időben szereztük. Rutinos, tapasztalt játékosaink eldöntötték a mérkőzést. Maga a csoda, hogy így sikerült, le a kalappal a labdarúgók előtt, hogy ebben a helyzetben is sportemberek módjára teszik a dolgukat. Sajnálom a szurkolókat, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Jólesett, ahogy buzdítottak minket, ez minden játékosnak fontos. Ismét mondom, élvezetes mérkőzést láttunk, ha minden héten ilyeneket játszanának, a nézők visszatérnének a lelátókra. Nagy kár, hogy hamarosan szétszéled a csapat, holott ismét bizonyította, jó kis társaság.
MÉSZÖLY GÉZA (a Haladás vezetőedzője): – A végén közel álltunk a pontszerzéshez, ilyenkor sajnálja az edző igazán a csapatát. Dicséret jár viszont a játékosoknak, mert lépést tudtak tartani a jól játszó Győrrel, sőt olykor jobban is futballoztak. A védelmünk azonban nagyon gólképesnek bizonyult, ráadásul rendre rosszul jöttünk ki a mérkőzés fordulópontjaiból. A hazaiak védője, Lipták Zoltán például megszégyenítő esernyőcselt csinált. Az bizony demoralizáló volt. Kényszerből cseréltem, mert Hegedűs János megsérült, és igyekeztem olyat húzni, ami a támadójátékunk hatékonyságát fokozza, így került a védelem jobb oldalára Leandro Martínez. A változtatásnak köszönhetően labdabirtoklás tekintetében a hazai csapat fölé nőttünk. Bánt azonban, hogy nem tudtuk kihasználni a gólszerzési lehetőségeinket, így nem szereztünk pontot. Maradt még esély a bennmaradás kiharcolására, nem adjuk fel, ezt ígérhetem. Ezt végig kell nyomni!

LOMBARD PÁPA–PÉCSI MFC 0–2

KOVÁCS LÁSZLÓ (a Pápa megbízott edzője): – Az egész mérkőzésen lassan játszottunk, körülményesen, hiányzott az akarat, nem láttam azt az elszántságot, amit a Haladás ellen, amikor a játékosok kitették a szívüket a pályára, mentek előre, hajtottak. Sajnos jó néhány játékosunk nagyon messze jár már Pápától. Megértem a helyzetüket, nem is szidom őket, de akkor is vannak olyan játékelemek, szituációk, amiket jobban meg kellett volna oldaniuk. Sajnos érződött, hogy gondolatban máshol járnak, hiányzott a tűz.
ROBERT JARNI (a Pécs vezetőedzője): – Még nem menekültünk meg! Nincs lazítás, jövő héten újabb meccs következik a szintén a bennmaradásért küzdő Dunaújváros ellen, kemény lesz. Győzni akarunk akkor is, amíg matematikailag nem harcoltuk ki az NB I-et, nem dőlhetünk hátra. Ha valaki eljut Rómába, látnia kell a pápát. Az első félidőt idegesen kezdtük, felvettük az ellenfél ritmusát, lassan játszottunk. A második jobb volt, több tűz, szív, akarat volt a játékunkban, jobb volt az összjáték, gyorsabban ment a labda. Kiderült, minőségi játékosaink vannak, akik képesek eldönteni egy-egy meccset.

DUNAÚJVÁROS PASE–DIÓSGYŐRI VTK 0–0

ARTNER TAMÁS (a Dunaújváros vezetőedzője): – Nagyon el vagyok keseredve. Méghozzá azért, mert úgy végeztünk döntetlenre, hogy ordító ziccereket puskáztunk el. Hogy higgadtan értékeljem a meccset, ahhoz még egyszer meg kell néznem. Az első félidőben nem tudtuk akkora nyomás alá helyezni a Diósgyőrt, mint szerettük volna, de így is több helyzetünk volt. A szünet után már öt méterről rúgtuk és fejeltük mellé a labdát, így egy háromszor megnyert mérkőzést adtunk döntetlenre. Csak attól félek, hogy a végelszámolásnál nagyon hiányzik majd ez a két pont. Sokáig azért nem voltam feszült, mert láttam, hogy rendben van a játékunk, odaérünk az ellenfél kapuja elé. Bosszús csak azért lehettem a végén, mert egyik helyzetünket sem váltottuk gólra. A higgadtság éppúgy hiányzott, mint egy-egy jó döntés a sorsdöntő szituációkban.
VITELKI ZOLTÁN (a Diósgyőr megbízott edzője): – Kemény meccs volt, de mivel tisztában voltunk vele, milyen helyzetben van az ellenfelünk, erre is számítottunk. Akadtak lehetőségek mindkét oldalon, és, bár támadásban valamivel kevesebbet nyújtottunk, úgy érzem, a védekezésünk rendben volt. Szerintem a döntetlen igazságos.

BP. HONVÉD–KECSKEMÉTI TE 2–0

MARCO ROSSI (a Honvéd vezetőedzője): – Az első félidőben kétgólos előnyre tettünk szert, de egyáltalán nem voltam nyugodt. Olyan hibákat követtünk el, amelyekkel reményt adtunk az ellenfelünknek. A végén kaptunk is egy lesgólt. Tisztában voltam vele, addig nem nyugodhatok meg, amíg a játékvezető le nem fújja a találkozót. A győzelmünket ettől függetlenül megérdemeltnek tartom. Koncentráltan futballoztunk, voltak ugyan hibáink, több helyzetet is elpuskáztunk, de mi irányítottuk a meccset. A játékosok átérezték ennek a találkozónak a súlyát, és ennek megfelelően futballoztak. Rendkívül fontos volt ez a három pont a jövőnket illetően, akár bennmaradást is érhet. Három nehéz mérkőzés van hátra, és nincs más dolgunk, figyelemmel követjük a riválisok eredményeit is. A következő fordulóban a már bajnok Videotont fogadjuk, közel van számukra a kupadöntő, ez azért a mi malmunkra hajthatja a vizet, ismerjük el.
BEKŐ BALÁZS (a Kecskemét vezetőedzője): – Bíztam benne, hogy csak szerzünk valahogy majd gólt, de sajnos ez most ilyen nap volt. Semmi sem sikerült nekünk, de a labdarúgásban van ilyen. Emiatt nem tudom és nem is akarom a játékosaimat bántani, leszidni. Nem a mi meccsünk volt, na. Az első félidőben elszántság és motiváció nélkül játszottunk, nem tudom ezt jobban megfogalmazni. Olyan érzésem volt, hogy valami elveszett a bemelegítés és a kezdés között. Igazából nem tudom az okát. Két gólt ajándékoztunk a hazaiaknak, de összességében is jobb volt a Honvéd. A fordulást követően kicsit feljavultunk, s valami már emlékeztetett a korábbi önmagunkra. Nem az akarással volt baj. Ezt a csapatot, a srácokat kifacsartam a végtelenségig, és noha próbálom őket tovább szorítani, már nemigen jön a leve. Szellemileg talán elfáradtunk, ezt láttam a pályán visszaköszönni. Most kikaptunk, de ezek is mi vagyunk.