Bárányos: A Barcelona vitt volna, a menedzserek áldozata lettem

Pór KárolyPór Károly
Vágólapra másolva!
2016.10.27. 13:36
null
Bárányos egymás után adta az interjúkat az RKSK–Honvéd meccs után (Fotó: Pór Károly)
Talán nem vállalunk túl nagy kockázatot azzal, hogy a 40 éves Bárányos Zsolt labdarúgó-pályafutása utolsó akkordjainak egyikét játssza az NB III-as Rákosmenténél. A hatszoros válogatott középpályás a magyar futball örök ígéreteinek népes táborába tartozott. 1998-ban még a Barcelonánál is járt, próbajátékon, a Nemzeti Sport Online-nak a Honvéd elleni kupameccs után elevenítette fel tanulságos történetét. Ahogy ő is megfogalmazza – alakulhatott volna jobban is…

A KISPESTIEK BARIKÁJA

A Rákosmente–Honvéd (1–6) Magyar Kupa-mérkőzést követően két televízió is várt a hazaiak volt válogatott játékosára, hogy interjút készíthessen vele, majd még mielőtt válaszolt volna a Nemzeti Sport Online kérdéseire, a kispesti szurkolók is megállították.

SZŰCS LAJOS: A CÉL A FELJUTÁS

„A kapott gólok megmutatták azokat a hibáinkat, amelyek a bajnokságban is jellemzik a csapatot, és amit a Honvéd ki is használt, megmutatkozott a kétosztálynyi különbség a két csapat között. A bajnokságot tekintve a Keleti csoport nagyon rapszodikus, hozzánk hasonlóan az ellenfelek is hullámzóan teljesítenek. A cél egyértelműen a feljutás, ezért vállaltam ezt a munkát, ezért dolgozunk” – nyilatkozta a Honvéd elleni Magyar Kupa-meccs után az NB III-ban a csoportjában a 6. helyen álló Rákosmente játékos-edzője, Szűcs Lajos. A korábbi háromszoros válogatott kapuvédő hozzátette, hogy bár van játékengedélye, ő már nem tervezi, hogy a gólvonal elé áll, elégedett első számú kapusával.

„Gyere ide, Barikám, hadd öleljünk meg!” – szóltak mosolyogva a régi ismerősök, és a Honvédban nevelkedő, az NB I-ben 1994-ben a piros-feketéknél bemutatkozó, az élvonalban a klub színeiben három részletben összesen 148 meccset játszó, ezeken 33 gólt szerző Bárányos Zsolt hallgatott a hívó szóra, szívesen ment nosztalgiázni. A régi szép idők mellett szóba került a család, és persze a zrikák sem maradtak el: – Nehogy megfázz nekünk itt a hidegben, Barikám. – Én mezben nem fázok, de te miért vagy három kabátban, ha vízbe esel, elsüllyedsz!

Aztán a jó kedélyű múltidézés mellett még mi is folytattuk vele egy kicsit a nosztalgiázást, de persze a kupameccsről is szót ejtettünk a 41. születésnapját decemberben ünneplő középpályással.

„Az kitűnt ezen a meccsen, hogy a kispestiek hétről hétre sokkal nagyobb iramban futballoznak, mint mi. Meg tudták tartani a labdát, helyzeteket dolgoztak ki, gólokat szereztek, érvényesítették a kétosztálynyi különbséget" – foglalta össze a kupameccset Bárányos, majd arra terelődött a szó, hogy miért is nem sikerült neki az igazi áttörés. A 345 NB I-es meccsen középpályásként jegyzett 79 gól és megannyi gólpassz arról tanúskodik, hogy remek játékos volt. Ráadásul a belga élvonalban is lőtt húsz gólt 72 bajnoki alatt. Valami mégis hiányzott.

„A BARCELONÁNÁL IS JÁRTAM…” – A FORDULÓPONT

Mai ésszel már biztosan másképp alakítanám a pályafutásomat. Addig nem lett volna szabad elmennem külföldre, amíg egy jobb, nagyobb csapat nem visz el. Hiba volt egy olyan csapathoz igazolni, mint a Lommel, amely anyagi csődbe is jutott, még ha az pozitív is volt, hogy egy olyan, magasabb szintű bajnokságban kipróbálhattam magam, mint a belga. Belgiumban viszont a menedzserek áldozata lettem. Kihasználták a tudásomat, és pénzben nagyot profitáltak abból, hogy engem ide-oda passzolgattak. Az, hogy pályafutásom során nagy csapatban nem játszhattam, jórészt rajtuk múlott” – fogalmazott Bárányos, aki több próbajátékot is felidézett, és azt is elmondta, hogyan ért véget a belga kaland.

„Amikor a Lommel csődközelbe jutott, nekem lejárt a szerződésem, szerették volna, hogy hosszabbítsak, mert pénzért tovább tudtak volna adni. Én ebbe a belgiumi szerb menedzserem miatt nem mentem bele, s emiatt nagyon rossz képet alakítottak ki rólam az irántam érdeklődőkben, akik ezért elálltak a szerződtetésemtől, pedig az Anderlechtnél és az FC Bruges-nél is szóba kerültem. A menedzserek persze hitegettek, hogy bízzam rájuk, majd ők eladnak ide meg oda. Én hittem nekik, vártam a lehetőséget, de ők eltűntek, csapatom pedig nem volt, ezért nem tudtam jó helyre eligazolni, akkor jöttem újra haza (előtte egy évet kölcsönben játszott a Ferencvárosban – a szerző), és aztán itthon még jó néhány csapatban megfordultam. Ez volt a fordulópont.

Korábban pedig nagyon sok helyen részt vettem próbajátékon, de nem rajtam múlt, hogy nem kaptam szerződést, hanem azon, hogy a menedzserek nem tudtak megegyezni a klubokkal, mert minél többet akartak keresni rajtam. A legjobb a Barcelona lett volna, még a Lommel előtt. Már Belgiumban voltam, amikor hívtak, hogy ne írjam alá a szerződést, mert a Barcelona küldött repülőjegyet, meg akarnak nézni élőben is, miután tetszettek nekik a videofelvételek, amelyeket rólam láttak. Ez 1998-ban volt, mikor Kubala László még élt, és Ronald Koeman már edzőként dolgozott a stábban (Louis van Gaal segítője volt – a szerző). A Barcelona B-vel edzettem, mert az A-csapat elutazott edzőtáborba. Minden rendben is volt, szerettek volna átigazolni. Az eredeti háromszázezer dolláros vételáramból azonban hirtelen ötszázezer, majd egymillió dollár lett, így a Barcelona azt mondta, komolytalanok a vezetők, és elálltak a szerződtetésemtől. Ha akkor ott tudok maradni, ha csak a B-csapatban is, minden másképp alakulhatott volna.”

A belgiumi átigazolásakor pedig hetekig arról szóltak a hírek, hogy ki mennyit keresett a több százezer dolláros átigazolásán, és hogy hova tűnt az átváltási különbözet. A múlt miatt érezhetően csalódott Bárányos még egy angliai próbajátékot is felidézett, amikor az őt közvetítő menedzser nem tudott megegyezni a Leeds Uniteddal a jutalékáról, ezért nem szerződtették.

Ezekről én mit tehettem? Semmit. A teljesítményem kiegyensúlyozott volt még azt követően is, hogy hazajöttem, hiszen a Sopronnal Magyar Kupát nyertünk, szereztem tizenhat gólt, majdnem gólkirály lettem (ebből a bajnokságban 14-et lőtt, hárommal maradt el a csapattárs, Tóth Mihálytól, aki a legtöbb gól szerezte az NB I-ben abban a szezonban – a szerző).”

Bárányos (második sorban balról a harmadik) az első kispesti időszakában (Fotó: facebook.com)
Bárányos (második sorban balról a harmadik) az első kispesti időszakában (Fotó: facebook.com)

HIÁNYZÓ ARANYÉREM, KEVÉS MECCS A VÁLOGATOTTBAN

Bárányos első és utolsó élvonalbeli meccse között 18 év telt el, ez idő alatt a Sopronnal és az 1996-ban a Honvéddal elért Magyar Kupa-győzelem volt a legnagyobb sikere. Az NB I-ből van egy ezüstérme az első szezonjából, de bajnokságot nem nyert. A kispestiek a bemutatkozását megelőző évben zártak az élen (az 1993-as siker óta nem is volt bajnok a Honvéd), míg a Ferencváros egy évvel azután ünnepelhetett aranyérmet, hogy ő 2000-ben távozott a klubtól. De nem csak emiatt van hiányérzete, hanem azért is, mert csak hatszor lépett pályára a válogatottban.

Több mint harmincszor voltam behívva, de nagyon sokszor már a meccskeretből is kihagytak vagy csak csere voltam. Alakulhatott volna jobban is…”

Ez az utolsó mondat Bárányos egész pályafutására érvényes. Sok ígéretesen induló magyar futballistához hasonlóan ő sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem váltotta valóra a legmerészebb álmait. Hogy mennyire lett a körülmények áldozata, és mennyire tehetett ő maga sorsa ilyetén alkulásáról, azt ennyi év távlatában már nem lehet megítélni. Története azonban képet ad az 1990-es, 2000-es évek viszonyairól, és jó példája annak, hogy egy-egy rossz döntés milyen mértékben tudja befolyásolni egy labdarúgó teljes pályafutását.

Bárányos 18 éve kis híján Barcelonába szerződött, most azért küzd, hogy a Rákosmentével feljusson az NB III-ból a másodosztályba. Mint mondja, nagyon kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a Keleti csoportban, így a listavezető Monorral szembeni hétpontos hátrányuk ellenére el tudja képzelni, hogy most meg lesz az a fránya bajnoki aranyérem, még ha csak a harmadosztályban is…

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik