„Az akadémiák nem tudják lerabolni a kis klubokat” – ezért segíti a magyar futballt az MLSZ új rendszere

R. B.R. B.
Vágólapra másolva!
2016.08.26. 14:40
null
Jelentős változtatásokat eszközölt a Magyar Labdarúgó-szövetség idén nyáron az utánpótlásban (Fotó: mlsz.hu)
Jelentős változtatásokat eszközölt a Magyar Labdarúgó-szövetség idén nyáron az utánpótlásban. A versenyrendszer módosítása mellett bevezették a működési költségtérítést, amelynek értelmében július 1-jétől (a nyári átigazolási időszak kezdetétől) a klubok kötelesek pénzt fizetni az utánpótláskorú futballistákért – igaz, nem minden esetben. A működési költségtérítés bevezetése azt jelenti, adott esetben akár több millió forintba kerülhet egy tizenéves palánta – függetlenül attól, hogy később profi labdarúgó lesz-e belőle. Az új rendszer miatt sokkal nagyobb felelősség hárul a sportvezetőkre, az akadémiáknál a fókusz a minőségre tevődik a mennyiség helyett, és nem utolsósorban egyfajta védelmet nyújt a kis kluboknak. A Nemzeti Sport Online kétrészes cikkben járja körül a témát, elsőként az MLSZ részéről Dankó Béla elnökségi tag fejtette ki véleményét.

 

FONTOS TUDNIVALÓK AZ ÚJ SZABÁLYRÓL
• I. vagy II. osztályú klubtól „Egyéb” kategóriájú klubba való átigazolásért nem kell fizetni.
• A táblázatban megszabott összegek minimum tíz százalékát köteles az átvevő klub az átadó egyesületnek kifizetni.
• Tizenkét éven aluli labdarúgók átigazolása esetén a táblázatban szereplő összegek 50 százaléka értendő.
• Nem kell fizetni azért a játékosért, akinek az előző bajnoki idényben nem volt kiváltott versenyengedélye.
Az új rendszerről bővebben ide kattintva, az MLSZ honlapján tájékozódhat!

A 2016–2017-es idénytől kezdve a korábbi kettő helyett három osztályban szerepelnek az utánpótlásműhelyek U19-es és U17-es alakulatai (az első két osztályban az U16-osok is). Létrejött a nyolccsapatos elitbajnokság, melyben Budapestről a Ferencváros, a Honvéd és a Vasas, valamint az agárdi Sándor Károly Akadémia (MTK), az ETO FC Győr, a szombathelyi Illés Akadémia, a felcsúti Puskás Akadémia és a Debreceni Labdarúgó Akadémia érintett. Az egycsoportos, tizenhat csapatos másodosztályban többek között a Nyíregyháza, a ZTE, a Videoton, az UTE, a Paks és a DVTK fiataljai bizonyíthatnak. A többi egyesület a harmadosztály kilenc csoportjának valamelyikébe nevezhetett.

A működési költségtérítés bevezetésével a fentiek alapján három csoportba sorolták az egyesületeket: I. osztályú sportszervezetek, II. osztályú sportszervezetek és egyéb egyesületek. Átigazoláskor az alábbi táblázat alapján tárgyalnak a felek. Az átadó klub a játékos az egyesületben eltöltött éveinek száma alapján kérhet pénzt az átvevő sportszervezettől.

MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGTÉRÍTÉS
I. osztályú sportszervezetbe
II. osztályú sportszervezetbeEgyéb sportszervezetbe
I. osztályú sportszervezetből
3 millió Ft/év
400 ezer Ft/év
ingyen
II. osztályú sportszervezetből
500 ezer Ft/év
300 ezer Ft/év
ingyen
Egyéb sportszervezetből
200 ezer Ft/év
150 ezer Ft/év
100 ezer Ft/év


– Miben segíti a magyar futball fejlődését az átigazolási szabályzat módosítása?

– Komoly motivációt jelent a legalacsonyabb szinttől kezdve a legmagasabbig, hogy a lehető legprofibb, szakmailag megalapozott saját utánpótlás-nevelést alakítsanak ki, amitől bevételeket remélhetnek az esetleges kiadások helyett – mondta Dankó Béla, az MLSZ elnökségi tagja a Nemzeti Sport Online-nak a működési költségtérítés bevezetése kapcsán. – Az eddigi gyakorlat kissé kényelmessé tette a csapatokat. Az MLSZ elnöksége a klubok jelzése alapján már 2011 óta tisztában volt azzal, hogy a jelentősebb utánpótlásképző csapatok az országot járva – jellemzően a szülők meggyőzésével – édesgetik magukhoz a tehetséges játékosokat, akiket ingyen igyekeztek megszerezni. Az átigazolások során nemhogy átigazolási díjat nem kívántak fizetni, hanem a jövőbeni, az első profi szerződés után járó nevelési költségtérítésről is lemondatták az átadó csapat vezetőjét! Ha ez teljes mértékben mégsem sikerült – hiszen a játékos korábbi együtteseinek is jár nevelési költségtérítés –, akkor a labdarúgóval csak amatőr sportolói szerződést kötöttek addig, amíg el nem érte azt a kort, ami után már nem kellett fizetni a profi szerződés megkötésekor. Az MLSZ elnöksége 2013-ban a jelenség felszámolásának érdekében ad hoc bizottságot hozott létre, melynek a munkájában én is részt vettem, de rajtam kívül – többek között – George F. Hemingway [a Budapest Honvéd tulajdonosa – a szerző] és Mátyás Tibor [a BKV Előre szakosztályelnöke] is tagja volt.

A bizottság elkészítette javaslatait, amelyek bevezetése azonban rendre elhalt a profi csapatok ellenkezése miatt. Az NB I-es sportszervezetek nem táblázat szerinti fizetést, hanem a sportszervezetekkel történő megegyezés szerinti összeg kifizetését javasolták. Hivatkozásuk szerint az amatőr labdarúgók fenntartása is jelentős kiadással jár a hivatásos sportszervezeteknek. Az idei év jelentett áttörést ez ügyben, amikor is sikerült elfogadtatni azt a működési költségtérítési táblázatot, amely minden átigazolás esetében (felnőtt és utánpótlás) egyfajta kártalanítást ír elő az átadó csapat részére. A végleges javaslatot aztán hozzáigazították az MLSZ új regionális képzési rendszeréhez. A fent említett táblázatból külön kiemelték az utánpótlás korú labdarúgók átigazolási rendszerét.

– Milyen pozitív hatást várnak tőle?
– Mindenképpen azt, hogy a labdarúgás minden szintjén komolyabban vegyék a minőségi utánpótlás-nevelést! A kiemelt központokat is arra ösztönzi az új rendszer, hogy saját maguk neveljenek ki az első csapataik számára is használható játékosokat, illetve ha mégis tehetségeket találnak kisebb egyesületeknél, akkor valóban csak a minőséget vigyék el onnan, ne ürítsék ki a kisebb klubok játékosállományát. A rendszer sajátosságából adódóan a kisebb klubok érdeke eddig az volt, hogy „eldugják” a tehetségeiket, megpróbálták megtartani őket még akkor is, ha nem tudtak a játékos számára megfelelő fejlődési lehetőséget biztosítani. A most bevezetett szabályváltoztatások után érdemes feljebb adni játékosokat azokhoz a klubokhoz, amelyeknél ki tudnak teljesedni a gyerekek – ide értve a produktivitási bónusz bevezetését is, ahol további pénzt kaphatnak a nevelő egyesületek is, ha NB I-es labdarúgó válik a játékosból. A kiemelt akadémiáknak ezután alaposabban meg kell gondolniuk, hogy kiket igazolnak át, mert korábban túl sok olyan játékos került az akadémiákra, akiről egy-két év után kiderült, hogy mégsem odavaló.

– Mi volt a változtatás oka?
– A régiós központi rendszer az MLSZ iránymutatásai alapján egységes elitképzést vezet be, így biztosítva lesz a magyar utánpótlás-nevelés produktivitási szintjének emelkedése, ami azt jelenti, hogy a korábbiaknál sokkal több fiatal tehetség kerülhet be a felnőtt profi futballba, reményeink szerint a nemzetközi vérkeringésbe is. Cél a korszerű, minőségi utánpótlásképzés megalapozása, legyen ellenértéke a befektetett munkának minden szinten, és az is a célunk, hogy az eddigi centralizált, Budapest központú utánpótlásképzés kiszélesedjen. Ennek egyik eszköze a bevezetett módosítás. Amatőr szinten az utánpótlást nevelő kis csapatok védelme a „lerablás” ellen, illetve mindazon csapatok ösztönzése a nevelésre, amelyek eddig kevesebb energiát fordítottak a háttérországuk fejlesztésére.

– Milyen modellt, esetleg külföldi mintát követnek? Kinek az ötlete volt az újítás?
– Az MLSZ több nemzetközi (osztrák, holland) példát is tanulmányozott a rendszer kidolgozásakor, és a szövetségben is dolgoznak külföldi szakemberek, akik tapasztalataikkal, ötleteikkel segítik a magyar utánpótlásképzés fejlesztését. Az MLSZ munkatársainak feladata, hogy hatékony utánpótlásképzést alakítsanak ki a nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján.

– Mi alapján állapították meg az összegeket? TAO-forrásokból fedezhetők-e a díjak?
– A díjak megállapításánál az utánpótláskorú játékosok nevelésével összefüggő tényleges költségek (felkészítés, edzők, sportfelszerelések, versenyeztetés) alapozták meg. Az átigazoláskor megfizetendő díjban tehát a gyerekek nevelésére fordított költségeknek, erőforrásoknak kell megtérülniük. A díj meghatározásakor több körös egyeztetést tartottunk, ezeken a hivatásos és amatőr sportszervezeteket képviselő testületek, sportvezetők is elmondhatták véleményüket. A díj TAO-ból nem számolható el, erre az elszámolási szabályok nem adnak módot, de nem is lenne igazságos, hiszen az azt jelentené, hogy megint csak azok a csapatok jutnak előnyhöz, amelyek nagy szponzori kapcsolati tőkével rendelkeznek.

– Mik az új rendszer veszélyei? Felkészültek-e ezekre?
– A profi klubok előszeretettel érvelnek azzal, hogy ha ilyen drágán juthatnak hozzá a fiatal tehetségekhez, akkor tönkremennek. Ezzel szemben egy NB I-es csapat jelentős nagyságrendű tévés pénzhez jut, amihez jönnek a TAO-s pénzek, illetve jön az akadémiai támogatás. Emellett ha valóban minőségi utánpótlás-nevelő munkát végeznek, akkor minimum hazai szinten, de még inkább nemzetközi szinten is el tudják adni a játékosaikat, és ez esetben olyan bevételekhez jutnak, amelyhez képest nevetségesen alacsony a mostani fizetési kötelezettségük. Az új rendszer esetleges veszélyei alacsonyabb szinten ütközhetnek ki, olyan települések csapatai esetében, ahol alacsony a település gyermeklétszáma, mégis csapatot akarnak csinálni. Az ő életüket nehezítheti meg a rendszer, ha a közeli nagyobb település csapatából csak a maximális összegért hajlandóak elengedni egy-két gyermeket hozzájuk.

– Hogyan elemzik az új rendszer eredményét? Az eredmények alapján várható-e módosítás a rendszeren például egy év múlva?

– Az átigazolások a megyei igazgatóságokon keresztül bonyolódnak le. Az átigazolásokat végző munkatársak találkoznak olyan esetekkel, amelyek kérdéseket vetnek fel. Ezeket az átigazolási időszak végeztével összegyűjtjük, és ha olyanokkal találkozunk, amelyek rendszerszintű beavatkozást igényelnek, természetesen megvizsgáljuk, mit lehet tenni. A rendszert a fentiek figyelembe vételével minden bizonnyal finomítani fogjuk.

Cikkünk második részében a hazai utánpótlásműhelyek képviselőit kérdezzük meg az új átigazolási szabályzat bevezetése óta eltelt két hónap tapasztalatairól.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik