A vertikális C. Ronaldo és a horizontális Barca; a magyar futball és a félelem

Pór KárolyPór Károly
Vágólapra másolva!
2017.12.01. 09:40
null
Jan Reurings (szemben, balra) előadása (Fotók: vkla.hu)
Szemléletváltás. Ezzel a címszóval szervezett konferenciát a múlt héten a Vasas Kubala Akadémia. Az elméleti és gyakorlati részt is magában foglaló rendezvényen egy holland és egy angol szakember mutatott be egy futballfilozófiát, amely a játékosok kreativitására, annak fejlesztésére épít, és vallja, hogy minden labdarúgót másképp kell megközelíteni, másképp lehet fejleszteni – s hogy a játékosokhoz való egyéni kulcs megtalálása az edzői munka egyik fő feladata. Gyakorlati példákon keresztül megtudhattuk, mitől horizontális a Barcelona, miért nevezhetjük Crisitano Ronaldót vertikális típusnak, de arról is szó esett, miért nem találta meg a közös hangot a Chelsea-nél José Mourinho és Eden Hazard. Az egyik előadás-vezető, Jan Reurings a holland futball jelenlegi válságának okaira is kitért a Nemzeti Sport Online-nak adott interjúban, a Kubala Akadémia ügyvezetője, Szekeres Tamás pedig a saját filozófiájuk mellett a magyar közegről beszélt, párhuzamba állítva azt az elhangzott előadások témáival.  

Folyamatosan fejlődnünk kell, ehhez pedig tanulni kell. Külföldi tanulmányútjainkon megismertünk olyan embereket, akiktől lehet tanulni. Be kell hozni a tudást a magyar futballba.Elindultegy folyamat,amelynek mi is részesei szeretnénk lenni. A fejlődéshez szemléletváltás is kell, ennek első lépése pedig új gondolatok ébresztése, befogadása.

A fenti szavakkal harangozta be a Vasas Kubala Akadémia által szervezett konferenciát az akadémia ügyvezetője Szekeres Tamás. Az elhangzottak sokban összecsengenek a Nemzeti Sport Onlineáltal idén év elején indított Szemléletváltás sorozat céljaival. Ezért is fogadtuk el a meghívót. A konferencián a több mint harminc éve a holland szövetség alkalmazásában, jelenleg az edzőképzés instruktoraként dolgozó Jan Reurings és tanítványa, Ryan Smart tartottak előadásokattöbbek közötttehetséggondozás, edzői szerepek,genetikai adottságok, labdarúgó-játékostípusok témakörökben. A délelőtti előadásokat délután gyakorlati bemutató követte, a külföldi szakemberek edzés közben is bemutatták mindazt, amit képviselnek. A konferencián a Kubala Akadémia – mint regionális központ – meghívására a hozzá tartozó alközpontok képviselői vettek részt, mintegy félszázan, köztük volt válogatott labdarúgók is, például Bükszegi Zoltán vagy Czvitkovics Péter.

Sokan kíváncsiak voltak az előadásokra
Sokan kíváncsiak voltak az előadásokra

EDZŐI FILOZÓFIA – A KREATIVITÁS TÁMOGATÁSA, MINT FŐ FELADAT

MI A BAJ A HOLLAND FUTBALLAL? – INTERJÚ JAN REURINGSSZEL

– A világ számos pontján tartott már előadásokat, a magyar hallgatóságról, szakemberekről milyen tapasztalatokat szerzett?
– Úgy gondolom, hogy a nyugati világban sokkal szabadabban, kötöttségektől mentesen gondolkodnak az emberek, köztük a futballedzők is – válaszolta a Nemzeti Sport Online-nak adott interjúban Jan Reurings, aki több mint harminc éve dolgozik a holland szövetség alkalmazásában (az utánpótlás-nevelésben és a női futballban is vállalt korábban szerepet), jelenleg az edzőképzésben tevékenykedő instruktorok képzéséért felelős. – Általában az előadásaimon rengeteg kérdést kapok, együtt gondolkodnak velem a résztvevők, de Magyarországon a hallgatóság nagyobb része jobban a háttérben marad.

– Mit gondol, miért?
– Mások a társadalmi szabályok, a berendezkedés. Más az elfogadott norma.

– De a tanulásra nyitottak?
– Ezért vagyunk itt. Sokat beszélgettünk erről Szekeres Tamással, akivel közösen jártunk a holland Vitesse-nél is, és akkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy Ryan Smarttal ellátogassunk Magyarországra előadást tartani.
– Az előadásának egyik központi mondanivalója a játékosok kreativitásának támogatása volt. De mintha éppen ez hiányozna most a holland futballból is a korábbi évekhez képest.
– Igen. És hogy miért alakult ez így? Azért, mert az iskoláink az elmúlt években egyre inkább keretek közé szorítják a gyerekeinket, csökkentikaz önkifejezési lehetőségeiket, a szabadságérzetüket, mert nem támaszkodnak az ő ötleteikre, és ugyanez a helyzet az edzőknél is. Hogy egy példát mondjak a változásokra: régen csak délután voltak edzések. Most gyakoriak a reggeli tréningek is, ami után elmennek iskolába a gyerekek, majd délután megint edzés, és tulajdonképpen az egész napjuk azzal telik, hogy valakinek az utasításait követik, legyen az az edző vagy az iskolában a tanár. A holland futball visszaesése nem a gyerekek hibája, mert én most is látom a tehetségeket, a felnőttek hibája, hogy nem hagyják kibontakozni őket.
– Négy éve vb-bronzérmes, nyolc éve vb-döntős volt a holland válogatott, most pedig egymás után a második nagy tornára nem jutott ki. Ilyen rövid idő alatt, hogy romlott el egy addig világszínvonalon működő rendszer?
– A futballkörnyezet folyamatosan változik, amiben a pénznek is nagy szerepe van. Ma már a legtöbb tehetség nagyon fiatal korától Angliában vagy Spanyolországban játszik. A holland futball pedig abba az irányba indult, hogy a csapatérdekekre helyeződött a hangsúly. Az edzők is csak csapatban tudnak gondolkodni, az egyéniségek, az egyéni kreativitás kibontakoztatása pedig háttérbe szorult. Ez korábban nem így volt.
– Mi a véleménye a belga példáról? Mintha a szomszédban „hirtelen" valamit jobban csinálnának, mint önöknél, pedig a belgák évtizedekig irigykedve szemlélhették a holland labdarúgás szárnyalását.
– És ami érdekes, Belgiumnak nincsenek kiemelkedő edzőegyéniségei. Egyszerűen csak több szabadságot adtak a játékosoknak, nem kötik magukhoz őket, nem akarják előírni nekik minden egyes lépésüket. Ennek az eredménye, hogy Belgiumnak jelenleg sokkal több kreatív játékosa van, mint Hollandiának.

– Hogyan változtatható meg a jelenlegi helyzet?
– Az edzőképzésen keresztül. Amennyiben az edzők meg akarják változtatni a játékosok és a futballt körülvevő környezet kapcsolatát úgy, hogy a környezet ismét a labdarúgók egyéni fejlesztését szolgálja, akkor javulni fognak az esélyeink.

– Mit gondol, a magyar futball számára is ez lenne a járható út?
– Az önök futballja kapcsán is az a véleményem, hogy szabadságot kell adni a játékosoknak. Ha például félnek a labdavesztéstől, mert egy labdavesztés után az edzőjük rájuk kiabál, hogy „ilyet többet ne lássak”, akkor legközelebb meg sem próbálják a cselt, nem is próbálnak kreatívak lenni, ezért inkább fel sem vállalják az egy egy elleni játékot, hanem továbbpasszolják a labdát. Ellenben ha a labdavesztésre az a reakció, hogy „gyerünk, csináld tovább, próbáld újra, legközelebb már menni fog”, az egy egészen másik út. Mindennek a kulcsa az edzői filozófia. A legtöbb edző, mindenhol a világon csak egy főnök, ahelyett, hogy vezető lenne. „Van egy álmom” – mondta Martin Luther King. Ő egy teljes közösséget egy irányba tudott vezetni – ezt kell tenniük az edzőknek is. Erre jó példa Josep Guardiola, aki bárhol dolgozott eddig, meg tudta változtatni abban az adott közegben a labdarúgásról való gondolkodást, teljesen új útra tudta terelni az adott klub futballját.

– Azt jól érzem a szavaiból, hogy véleménye szerint a holland futballnak vissza kellene térnie az „alapokhoz”, a Johan Cruyff fémjelezte totális futballhoz?
– Igen. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a filozófia maga nem Cruyffé, de persze értem, miért hozzá kötik ezt az emberek. A filozófia mindig az edzőé, aki ideális esetben megadja a szabadságot a játékosoknak abban, hogy azt a filozófiát a maguk elképzelései szerint juttassák érvényre a pályán. Cruyffék korszakának meghatározó edzőegyénisége volt Rinus Michels, aki megalkotta ezt a játéktípust. De ha ő bezárta volna a játékosok elméjét, korlátozta volna őket a játékstílus megvalósítása során, akkor a gyakorlatban nem jöhetett volna létre a totális futball.

Az első előadásonJan Reuringsa saját filozófiáját mutatta be, illetve azokat az alapvetéseket,melyek ideális esetben szerinte egy futballedzőt meghatározhatnak. Így a saját szerep megtalálását a világban; a tanulás lehetőségének örökös fenntartását; az előítéletektől mentes, harmonikus környezet kialakítását, amelyben mindenki önmagát tudja adni, és amelyben könnyen lehet nyílt, őszinte kapcsolatokat teremteni; a világ megismerését, nyitottságot más országok, futballkultúrák felé.

Reuringsszerint az edzőknek szükségük van egy egységes filozófiára, amellyel közelítenek a másik ember, a játékosok felé,fontos ugyanakkor, hogy az elmét és a testetnem lehet egymástól elválasztani, ahogy a fizikai és a mentális felkészítést sem lehet teljesen elkülöníteni, összhangban kell lenniük.

A holland szakember többször is hangsúlyozta, hogy a gyerekek ötévesen a legkreatívabbak, később, a különböző elvárások, társadalmi szabályok miatt ez a kreativitás fokozatosan csökken. Ugyanígy van ez a futballban is. Amikor a gyerekek először találkoznak a labdával, általában önfeledten kergetik. Később viszont a szabályok, a pálya mérete, a szülők elvárásai, az edző utasításai mind keretek közézárjákaz ifjú labdarúgókat,akik vágynak a dicséretre, ezért alkalmazkodnak, követik a szabályokat, az utasításokat, ezzel elnyomják a kreativitásukat.

Reuringsszerint ezért egy edző számára annak kell lennie a fő kérdésnek, hogyan támogathatja leginkább a gyerekek kreativitását (erre a kérdésre érkezett az előadáson ülők soraiból az a pesszimista válasz, hogy „Magyarországon jelenleg ezt senki sem tudja"). Alapelve – ami tulajdonképpen megegyezik a „klasszikus" holland futballfelfogással – arra épül, hogy felszabadítsák a futballistákata kötöttségek alól.

Ez az utánpótlásban azzal az eszközzel oldható meg, hogy kisebb pályán, kevesebb játékossal, kevesebb szabállyal futballoznak a gyerekek. Így például kivehető a lesszabály, deReuringsszerintakár még a kézzel érintés tiltása is elhagyhatóa legkisebb korosztályoknál.Úgy véli, a jó edző tudja, hogyan egyszerűsítsen, mivel tudja a leginkább szolgálni a játékosok fejlődését, kreativitásuk kibontakoztatását, azt, hogy önálló döntéseket hozzanak a pályán.

AZ OKTATÁS ÉS AZ EDZŐI MUNKA LÉNYEGE – UTASÍTÁSOK KONTRA ÖTLETADÁS

Hangsúlyozta, az utánpótlás-nevelés egy folyamat, amelynek a végeredménye a nagypályás futball, a maga szabályaival.Azegyikelsőlépésazonbana futballoktatásterén, hogy elváljon a mozgás atudatos cselekvéstől. Kezdetbenalegkisebb gyerekekcsakfutnak alabda után, A labda a főnök, a labda irányítja a játékost (erről beszélt a napokban a Nemzeti Sportnak adott interjújában Gera Zoltán is a futballal most ismerkedő, óvodás fia kapcsán),dea labdarúgás ottkezdődik, amikoracselekvéseiknekcéljaislesz (gólt kell rúgni), ésa célérdekébena gyerekekmegtanulják irányítania cselekedeteiket.Ha ez megvan, akkor ezzel együtt megtanulják koordinálni a mozgásukat is. A gyerekek kezdetben a pillanatnak élnek, egy-egy gólnak, cselnek, később pedig megértik, hogy a fő cél az, hogy eggyel több gólt rúgjanak, mint az ellenfél – ez a fejlődés folyamata.

Reuringsés a holland iskola – éppen ettől távolodott el a közelmúltban a holland labdarúgás (lásd keretes interjúnkat) –azt vallja, az oktatás nem azt jelenti, hogy elmondunk valamit, aztán számon kérjük (ez a szemlélet sokaknak ismerős lehet a magyar közoktatásból). Az oktatás szerintük nem utasításokat, hanem ötleteket ad, amely ötleteken keresztül aztán a nebulók, jelen esetben labdarúgó-palánták megtapasztalhatják a lehetőségeiket. Egyúttal döntési szabadságot is kapnak, mert az edző ebben a felfogásban nem várja el, hogy a játékos az ő elképzelése szerint cselekedjen. Ha a futballistának jobb ötlete támad, mint edzőjének, akkor felcserélheti azokat, gondolkodó futballistákat nevelnek.

Ennek a folyamatnak nagyon fontos eleme, amit a Kubala Akadémia is a zászlajára tűzött, hogy minden futballistát, minden gyereket más-más kulcs nyit, mindenki külön egyéniség, és az edzőknek alkalmazkodniuk kell az adott játékos fejlődési szintjéhez – ettől lesz igazán nehéz az edzők feladata. Reuringsaz előadásában kifejtette, a győzni akarást nem lehet senkinek elmagyarázni, annak belülről kell fakadnia a környezet hatására. Ugyanígy gyorsaságra, a jobb döntésekre sem lehet senkit rákényszeríteni, attól még egyetlen labdarúgó sem lett gyorsabb, hogy az edzője a vonal mellől azt ordította, „fuss, fuss". Ha el tudjuk magyarázni a játékosoknak, meg tudjuk értetni velük, miért kell egy adott területet befutniuk, megjátszaniuk, akkor a futballista fel fogja ismerni a játékszituációt és magától fog a megfelelő területre futni.

Ebben a felfogásban a jó futballista az, aki a legjobb döntéshozó, mert a jó döntések tesznek valakit még jobbá, vagyis a játékosok a saját cselekedeteikkel fejlesztik magukat. Ezzel együtt tanulni a hibákból lehet, ezért nem szabad félni a hibától (a magyar labdarúgásban éppen azt tartják sokan nagy problémának, hogymár az ifjúságiak is tartanak a hibától, ezért nem mernek kockázatot vállalni). Az edzőnek azt kell felismernie, hogyan tudja hozzásegíteni a labdarúgót a jó döntésekhez. Ehhez azonban először a futballistát magát kell a lehető legjobban megismernie, tudnia kell, hogy mire képes, mi motiválja, mivel lehet kimozdítani őt a komfortzónájából a saját fejlődése érdekében úgy, hogy közben kreatív maradjon. Az edzőknek minden játékoshoz máshogy, más megközelítésből kell közelíteniük, ezen képességüket kell fejleszteniük, hogy segíteni tudjanak nekik. Az edzők a játékosok segítői.

A konferencia elméleti részének záró szakaszát az angol Ryan Smart vezette, aki a kognitív idegtudományi módszerek szakembere, ő a saját kutatásaira alapozva kidolgozott egy rendszert a futballistatípusok elkülönítésére. Az a terület, amivel ő foglalkozik, tulajdonképpen a gyakorlati megvalósulása annak, amiről Reurings beszélt: a futballisták egyéniségként való megközelítése, az ahhoz történő alkalmazkodás és a labdarúgók tulajdonságainak ismeretében a kreativitásuk támogatása, annak segítése, hogy a lehető legtöbbet ki tudják hozni magukból.

Smart először is arról beszélt, hogy minden labdarúgónak van egy védjegye (ő „football signature”-nek nevezte), ami alapján ő felismerhető. Azok a képek, amik először beugranak róla az őt ismerők számára (legyen ez egy sajátos testtartás, mozgásforma, de lehetnek ezek cselek, lövések).

Ryan Smart (balra) egy gyakorlati példával is szemléltette a megfelelő testtartást
Ryan Smart (balra) egy gyakorlati példával is szemléltette a megfelelő testtartást

Általánosságban pedig a megfigyelései alapján két nagy csoportra osztja a játékosokat. A pályán statisztikailag is kimutathatóan a legtöbbször függőleges irányú mozgásokat végző, a legtöbbet a két kapu között mozgó, egy irányba, célirányosan gondolkodó, vertikális típusokat, amilyen Cristiano Ronaldo, Eden Hazard, Gareth Bale, Zlatan Ibrahimovic vagy éppen korábban Raúl volt, míg csapatszinten ide sorolhatjuk a Real Madridot. A másik típus pedig a legtöbbet vízszintesen, illetve keresztbe, az oldalvonalak között mozgó, a gólokat területek kialakításával szerző horizontális típus, amilyen a Lionel Messi, Andrés Iniesta, Xavi hármas és amilyen a Barcelona.

És Smart szerint ugyanilyen különbségtételt lehet tenni a védekező játékosok között is, hiszen vannak a labdát, illetve a labdát vezető ellenfelet direktben támadó védők (ők a vertikális típusúak) és vannak az olyan típusúak, akik a területek, a passzsávok lezárásával próbálják hibára késztetni az ellenfelet, a passzok lefülelésével, megelőző szerelésekkel jutnak labdához (ők a horizontális típusú védekező játékosok, amilyen például Nagy Ádám).

Smart kifejtette, hogy a kimondottan horizontális típusba tartozó csapatok kevésbé boldogulnak, ha bekerül hozzájuk egy vertikális típusú játékos, itt példaként Ibrahimovicot hozta fel a barcelonai időszakából. Ettől függetlenül persze a gyakorlatban még lehetnek működő kevert típusok, mert ha az edző tisztában van azzal, hogy melyik játékosa melyik típusba tartozik, mi az erőssége, akkor fel tudja úgy építeni a taktikát, hogy mindegyik típus érvényesülni tudjon, de ehhez az edzőnek kell alkalmazkodnia a játékoshoz.

Ugyanakkor az előadáson feltettük a kérdést Smartnak, hogy például véleménye szerint a vertikálisnak mondott Cristiano Ronaldóval hogyan tudna működni a horizontális Barcelona, illetve a portugál tudna-e ugyanolyan eredményesen futballozni a Barcában, mint azt a Realban teszi. Az angol szakember azt felelte, a Barcelona nem biztos, hogy ugyanúgy működne Cristiano Ronaldóval, mint nélküle, mert nem tudná ugyanúgy felépíteni az akcióit, mint most teszi. Ami pedig Ronaldót illeti, világklasszisról beszélünk, meg tudná oldani a feladatait, de valószínűleg nem ugyanolyan szinten, nem ugyanolyan hatékonysággal, ahogy azt a Real Madridban láthatjuk tőle, mert a Barcában játszva függőleges irányba nem lenne annyi szabad területe, mint azt a „királyi gárdában” megszokhatta.

CRISTIANO RONALDO EMLÉKEZETES SZÓLÓGÓLJAI

A kérdést persze fordítva, Messire vonatkozóan is feltettük, már csak azért is, mert neki voltak olyan szólógóljai a pályafutása során, melyeket kimondottan vertikális irányú mozgással szerzett.

„Messi kicsit valóban kivételnek számít, ezért is egyedülálló, de ha részleteibe menve figyeljük a játékát, akkor láthatjuk, hogy sokszor visszalép, akár a saját térfelére is, hogy labdát kapjon, és labda nélkül is sokat mozog befelé, vízszintes irányba, ugyanakkor nem jellemző rá, hogy mondjuk hatvan métert sprinteljen (akár labda nélkül is) a kapu irányába. Persze az ő esetében azért vannak kivételek, és képes a vertikális mozgásra is" – érkezett Smart válasza.

SZÓLÓGÓLOK LIONEL MESSITŐL

És ez akár arra az elmúlt tíz évben sokat boncolgatott kérdésre is válasz lehet, hogy Messi miért nem képes sokszor ugyanarra a játékra a válogatottban, mint a Barcelonában. Bár ezt a kérdéskört Smart nem fejtette ki, de az elmondottak alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy míg a Barcelona tisztán horizontális futballt játszik, addig az argentin válogatottban a két stílus keveredik (elég csak Gonzalo Higuaínra vagy Sergio Agüeróra gondolni, akik Messitől eltérően vertikális felfogásban futballoznak), és az aktuális szövetségi kapitányok nem mindig képesek úgy felépíteni a csapat játékát, hogy a két eltérő felfogás ne ölje ki egymást, illetve az egyik ne nyomja el a másikat.

Smart ugyanakkor hangsúlyozta, a labdarúgást nem csak az határozza meg, hogy valaki a vertikális vagy horizontális típusba tartozik-e, és a gyerekek képzését sem lehet csak erre építeni, ez csak egy háttértudás, amivel ha tisztában van egy edző, könnyebben tud segíteni a futballistáinak abban, hogy a legtöbbet kihozzák magukból, illetve abban is fejlődjenek, ami a gyengéjük.

Például ha egy edző csak annyit mond a védőjének, hogy vedd el a labdát a csatártól, az kevés. Viszont ha az edző felismeri, hogy a védője mondjuk a horizontális típusba tartozik, akkor tud neki tanácsot adni abban, hogy a vertikális mozgásokban hogyan tud fejlődni. Amennyiben horizontális típusú játékost kényszerítünk arra, hogy egy vertikális típusú játékosra jellemző megoldást alkalmazzon rendszeresen, akkor blokkoljuk a horizontális játékos kiteljesedését és a teljesítménye vissza fog esni. Példaként Gary Cahillt hozta fel a Chelsea-nél, akinek a védekező mozgását szerették volna megváltoztatni, de a genetikai adottságait nem vették figyelembe és ez nagyon meglátszott Cahill teljesítményén is.

A másik nagyon fontos téma a játékosok belső motivációjának megtalálása, melyet ha felismernek az edzők, nagy segítséget jelent a játékoshoz való viszonyulásban.

Ennek feltűnő ellenpéldája ugyanakkor, szintén a Chelsea-ből José Mourinho és Eden Hazard esete. Smart szerint a portugál mester a rá jellemző agresszív győzni akarással, a „ki, ha nem én” típusú hozzáállásával presszionálni akarta Hazard-t, hogy elérje Messi és Ronaldo szintjét, hogy akár a világ legjobbjává is válhasson. Viszont amikor Hazard-t egyszer megkérdezték, hogy miért van a Chelsea-nél, azt válaszolta, azért, mert megnyerő számára a közeg, szeretne a szurkolóknak örömet szerezni és jól érezni magát. Vagyis az ő belső motivációja nem egyezett Mourinhóéval, aki mindenben a legjobb akart lenni, és ezt várta volna el a játékosaitól is.

Holott Smart és Reurings, illetve az általuk képviselt iskola szerint az edzőknek el kell fogadniuk, hogy az emberek nem egyformák. A labdarúgók belső motivációi is eltérőek lehetnek, és az edző akkor tudja igazán segíteni a futballista fejlődését, ha ismeri és megérti a belső motivációját. Ezen elmélet szerint Hazard számára már maga az is egy motivációs lehetőség, ha a játékos harmóniában van a környezetével, stabil, jó kapcsolatot ápol a körülötte lévőkkel.

Smart és Reurings a Kubala Akadémia növendékeinek tartott tréningeken mutatták be az általuk képviselt filozófiát a gyakorlatban (Fotó: vkla.hu)
Smart és Reurings a Kubala Akadémia növendékeinek tartott tréningeken mutatták be az általuk képviselt filozófiát a gyakorlatban (Fotó: vkla.hu)


Smart szerint Hazard esetében Mourinho hatására ez veszhetett el idővel, ezért nem volt képes sokszor jó teljesítményre, aminek hatására az önbizalmából is veszített, egy önbizalom-hiányos játékos pedig hajlamosabb a sérülésre. Talán ezért bajlódhatott a 2015–2016-os szezonban a korábbiakhoz képest jóval több sérüléssel a belga szélső.

Zárásként még arról beszélt Smart, hogy külön-külön, részletekbe menően megfigyelve a futballistákat meg lehet állapítani, hogy ki, mikor, melyik irányba szokta elindítani a mozgását, hogyan működik az agya, ez alapján mi a gyengéje, mi az erőssége. Hazard például sem a pályán, sem az életben nem szeret hátranézni, elemezni, azon elmélkedni, hogy mi, miért történt. Ellenben nagyon szeret improvizálni. Arjen Robbenről pedig megtudtuk, már a testtartásából következik, hogy mindig balra indul (függetlenül attól, hogy melyik szélen játszik), mert álló helyzetben a súlypontját is úgy helyezi, hogy a bal válla legyen elöl, és a váll helyzete határozza meg a mozgást, illetve Smart megfigyelései szerint a holland szélső az információkat is elsősorban balról gyűjti be, így működik az ő agya, míg másé másként, és ehhez kell alkalmazkodniuk az edzőknek.

Azt nehéz megmondani, hogy az elméleti előadásokon elhangzottak, a magyar oktatási rendszerrel, és talán kicsit az általános hazai életfelfogással is szembemenő, nem tekintélyelvű, hanem befogadóközpontú, kognitív megközelítési módok mennyire vertek gyökeret a hallgatóságban, a hazai utánpótlásedzőkben. Mindenesetre valódi szemléletváltás, a komfortzónánkból való kilépés, valódi fejlődés csak új ismeretek elsajátításával, megfelelő hasznosításával jöhet létre, s ebben úttörő szerepet játszhatnak az olyan előadások, előadássorozatok, amilyet most a Kubala Akadémia kezdeményezett. Az elmélyülést pedig segíthette, hogy az előadások után a gyakorlatban, konkrét edzéshelyzetekben is igyekezett bemutatni a két külföldi szakember azt a futballfilozófiát, amit délelőtt ismertettek.

„AKI NEM SZERETNE FEJLŐDNI, ANNAK NINCS HELYE KÖZÖTTÜNK”; „MAGYARORSZÁG TELE VAN ÖNBIZALOM-HIÁNYOS EMBEREKKEL” – INTERJÚ SZEKERES TAMÁSSAL

– Az előadások felvezetőjében elmondta, a jövőben több hasonló szakmai programot is szeretnének szervezni a hazai utánpótlásedzőknek. Van valós igény a honi edzők körében arra, hogy külföldi szakemberektől tanuljanak?
– Úgy vélem, elindult a változás a magyar futballban, ami az utánpótlásképzésre is vonatkozik – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére az előadásokat követően Szekeres Tamás, a Vasas Kubala Akadémia ügyvezetője. – Mi kizárólag olyan szakembereket szeretnénk alkalmazni, akik szeretnének tanulni. Én is tapasztalom, hogy sokan csak a papír miatt végeznek el egy tanfolyamot, hallgatnak meg egy-egy előadást, nincs meg a belső igényük a tanulásra, a fejlődésre. Változásra van szükség a futballunkban, a változáshoz pedig cselekvés kell, nem elég arról csak beszélni Tanulni vágyó, nyelveket beszélő, motivált fiatalokat szeretnénk támogatni a fejlődésükben, akik aztán hozzájárulhatnak a honi labdarúgásban dolgozók szemléletváltásához. Nekünk, vezetőknek, ennek a kereteit kell megteremtenünk, hogy aztán idővel magától működhessen a folyamat. Lehetőséget teremtünk, eszközöket adunk a fejlődéshez, megnyitjuk a gondolkodást, bizonyos keretek között (a Vasas Kubala Akadémia futballfilozófiája alapján), de mindenkinek a maga útját kell járnia.

– És a megszerzett tudást vajon alkalmazzák is a gyakorlatban? Mikorra várhatjuk, hogy a változtatási szándék konkrét eredményeket is hoz? Mert a magyar futballban harminc éve mindenki türelmet kér, voltak itt már angol, holland, német, olasz és még ki tudja, hány országból érkező szakemberek, mind az utánpótlásban, mind felnőttszinten, mind a kluboknál, mind a válogatottnál számos irányba próbáltunk már elindulni, mégsem jutottunk sehova.
– A pályán egyelőre valóban nem köszön vissza a változtatási szándék, egészen egyszerűen azért, mert nincsenek sokan pontosan tisztában azzal, hogy miben is kellene változniuk. Az ehhez hasonló előadások ezekre a kérdésekre adhatnak választ. Ha tudjuk, mennyire különböző játékostípusok léteznek, akik más-más megközelítést igényelnek, ha tisztában vagyunk azzal, hogy minden játékosnak más és más a belső motivációja, akkor már megtettük az első lépést. Ha elfogadjuk, hogy nem biztos, hogy az a legjobb módja a gyerekek fejlesztésének, ahogy azt mi eddig csináltuk, ha nyitottak vagyunk az újra, ha ki tudjuk deríteni minden játékosunkról, hogy hogyan „működik”, akkor lehet esély az előrelépésre. A magyar futballban a szürkeállomány gyarapítására van szükség. Látjuk, ki mennyire szeretne fejlődni, aki csak szavakban szeretne, annak nincs helye közöttünk. De ez folyamat, nem megy egyik napról a másikra.

– A holland és az angol szakember által bemutatott, abszolút futballista-központú, a játékosok megismerésére építő megközelítési mód ön szerint mennyire számít újdonságnak a magyar futballban?
– Magyarországon a játékosok fejlesztése során sok helyen még mindig a legfelsőbb vezetők mondják meg, mik a célok és azokat hogyan lehet elérni, a beosztottak, jelen esetben az edzők, pedig azzal vannak elfoglalva, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A problémákat nem elég azonosítani, azokat meg is kell oldani. A Team Sky brit országúti kerékpárcsapatnál – amellyel nemrég egy londoni sportkonferencián volt alkalmam megismerkedni – azt vallják, hogy arra a munkatársra, akinek egy adott téma kapcsán nincs a konstruktivitást szem előtt tartó saját véleménye, nincs is szükségük. Elvárják, hogy a felvetődő problémák megoldásában a saját szaktudásának megfelelően mindenki részt vegyen. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a stábot sarkalljuk gondolkodásra, hanem a gyerekeket is tanítsuk meg gondolkodni. A mostani előadások arról is szóltak, hogy az edzők választási lehetőségeket, egyúttal döntési szabadságot adnak a játékosoknak. Ha saját maguk döntenek, gondolkodniuk kell. A gondolkodásról való leszoktatás az iskolában kezdődik. Éltem Norvégiában is, a gyerekeim jártak ott iskolába, és tapasztalatból mondhatom, hogy a pozitív megerősítés csodákra képes. A norvég tanárok a jóra koncentrálnak, azt helyezik előtérbe. Az önbizalom pedig a dicsérettel, elismeréssel fejlődik. Magyarországon az iskolákban a legtöbb helyen a rosszra, a hibákra koncentrálnak a tanárok, sokkal fontosabbnak tartják felhívni a figyelmet arra, hogy mi a rossz, mint megtalálni a gyerekek erősségeit, azt, hogy ők miben jók. Nem véletlen, hogy Magyarország tele van önbizalom-hiányos emberrel, és ez mindenre rányomja a bélyegét.

– Különböző országokból érkező szakembereket hallgatva rájöhetünk, hogy az egyes futballkultúrák mennyire eltérő módon gondolkodnak a labdarúgásról, az utánpótlás-nevelésről. Viszont Magyarországon éppen az tűnik az egyik fő problémának, hogy itt nincs közös nevező, nincs egyetlen irány.
– Nem gondolom, hogy a magyar labdarúgásnak egy előre meghatározott irányba kellene fejlődnie. A futball globalizációjával már nincs lényegi eltérés a fejlett futballkultúrák képzési módszereiben. A holland módszer legtöbb eleme megtalálható a német oktatásban és az angol akadémiákon sem tanítják különösebben másképp a futballt, mint Belgiumban. Állandó kölcsönhatásban állnak ezek a módszerek, állandóan változnak, állandóan fejlődnek. Elmúltak már azok az idők, amikor egyértelműen meghatározható volt, mit is jelent a német, az angol vagy a magyar stílus. Meggyőződésem, hogy futballunk fejlődésének legfontosabb lépése az lenne, ha utánpótlásedzőink és klubvezetőink képzettsége, munkához való viszonyulása és motivációja hasonló szintet érne el, mint a fejlett futballkultúrákban dolgozó hasonló szakembereké.

Ha környezetében ön is lát újszerű kezdeményezést, amely példaértékű lehet a magyar labdarúgásban, új szemléletet képvisel, akkor írjon nekünk aznsonline@nemzetisport.hucímre „szemléletváltás” tárgymegjelöléssel.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik