A számok bűvöletében – ilyen az erőnléti edzők világa

Mainzban még játékosként találkozott erőnléti trénerrel Bódog Tamás, a DVTK szakmai igazgatója, utóbb a lipcsei klub újjáépítése során az edzői team tagjaként, kollégaként.

„Akkoriban az atlétaedző voltaképpen pályaedzői feladatokat látott el, de ez valóban a kezdeti időszak volt – mondta a Diósgyőr szakmai vezetője. – A legnagyobb hatású változást akkor észleltem Németországban, amikor a 2006-os, nekik hazai rendezésű világbajnokságra készülve Jürgen Klinsmann az Egyesült Államokból hazatérve lett szövetségi kapitány. Ő az amerikai sportvilágból magával hozta a szemléletet, amely részfeladatokra bontotta az edzői munkát. Mára ez megszokottá vált: külön specialista felel a rehabilitációért, másik az étrend összeállításáért, és van az erőnlétért felelős kolléga.”

Lipcsében egy korábbi rúdugró irányította a munkát, és bár meglehet, a focilabdába soha bele sem rúgott, a megfelelő iskolák elvégzése, papírok begyűjtése után vállalhatott ilyen feladatot.

„Az ő felelőssége a periodizálás meghatározása volt – avatott be a részletekbe Bódog Tamás. – Minden játékos erőállapota fejleszthető, neki kell meghatároznia, kinek mire van szüksége. Gyakorlatok összeállítása, a feladatok hossza, a terhelés intenzitása, az ismétlésszám, ez mind az ő szakterülete. A taktika, a labdakezelés itt nem kerül szóba, csakis az a lényeg, hogy a keret valamennyi tagja optimális fizikai állapotban legyen a mérkőzésen. Fejleszteni a hajlékonyságot, a mozgékonyságot, a kognitív képességet – ez mind része a feladatkörnek.”

Külföldön tanulta meg az alapokat Lázár Zsolt is, aki Mezőkövesden igyekszik kamatoztatni a tudását.

„Öt és fél hetet töltöttem Bostonban, az Egyesült Államokban, Mike Boyle erőnléti edző edzőközpontjában voltam szakmai gyakorlaton. Gyakorlatilag a világ legjobb erőnléti edzőinek munkáját segítettem, ők a filozófiájuk legapróbb részleteit is megosztották velem, velünk” – mondta a 26 éves szakember.

Nem mindegy, hogy az erőnléti edző a számára kijelölt területen úgymond teljhatalmat kap, ott valódi „vezetőedzőként” dolgozik, vagy a tényleges vezetőedző csak amolyan statisztikusnak használja.

„Magyarországon az erőnléti szakemberek elfogadottsága rendkívül változó – mondta Lázár Zsolt. – Ez függ az aktuális vezetőedzőtől, a klub vezetőségének nyitottságától a sporttudományok iránt, és természetesen attól, hogy az adott szakember mennyire van otthon a szakmában, mennyire képzett. Nálunk sokan még mindig úgy gondolják, az erőnléti szakember feladata, hogy bemelegítést vezényeljen, esetleg egy kis nyújtást, foglalkozzon kicsit a sérült játékosokkal, és kész.”

A mezőkövesdi szakember úgy véli, a labdarúgásra csakis labdarúgással lehet felkészülni. Butaság a köröket róni órákon keresztül a felkészülés ideje alatt: nem kell teljesen elhagyni a kiegészítő futásokat, hanem ezeket is posztspecifikusan, az adott pozícióra jellemző igényeknek megfelelően kell vezényelni. Például teljesen másféle futásra van szüksége egy 6-os pozícióban játszónak, és teljesen másra egy, a középpálya szélére rendelt játékosnak.

Szakmából Diósgyőrben sincs hiány: lapunk is bemutatta az angol szakembert, Barney Lordot, aki havonta egyszer Miskolcra érkezik, és néhány napig részt vesz a borsodiak munkájában. A vezetőedzőnek egyszerűek az igényei: minden labdarúgója váljon egyre dinamikusabbá, erősödjön a lábizom, robbanékony, gyors futballistákkal tervezhesse meg a következő mérkőzésre a taktikát.

Ez egyszerűnek hangzik, ám a valóság néha sokkal elkeserítőbb: nemrég az M4 Sport magyar futballal foglalkozó magazinműsorában panaszkodott Bódog Tamás arra, hogy amikor Dániából, a Bröndbytől Diósgyőrbe érkezett, az első benyomásai között volt, hogy az NB I-ben szereplők közül többen is egyszerűen – dagik. Túlsúlyosak, pedig még rövid távon sem lehet versenyképes, aki nincs közel az ideális fizikai állapotához.

„Már az edzés sem a bemelegítéssel kezdődik – magyarázta Bódog Tamás. – Mielőtt kimennénk a pályára, legalább harminc percet az erősítőteremben töltünk el. Nemcsak a testet, az agyat is fel kell készíteni az előttünk álló időszakra, különböző koncentrációs, stabilizációs feladatsorral ébresztőt kap a játékosok feje. Az egyik szem becsukva, úgy kell dobálni egy kislabdát egymásnak, jobb kézből a balba – apróságok, amelyek felpörgetik az agyat. És nem hidegen, félálomban kezdjük a futballedzést, hanem lehetőség szerint úgy, hogy mindenki felpörögve, munkára készen álljon.”

Az elv kétségkívül jó, a gyakorlat azonban azt mutatja, óriási a lemaradás minden téren – még egy luxemburgi játékos erőnlétéhez viszonyítva is. Nem beszélve egy erősebb bajnokság képviselőjéről.

„Erre mindig azt mondom, hogy megteremtheted a feltételeit, dolgozhatsz ugyanúgy, mint a legkiemelkedőbb Premier League-csapat, de a futballunk jelenleg nem követeli meg ugyanazt, mint például egy angol első osztályú mérkőzés – mutatott rá egy örök problémára Lázár Zsolt. – Nem vagyunk azon a szinten, hogy a játékosainknak ugyanazt kelljen leadniuk a pályán, mint az elit nyugati bajnokságokban. Rengeteg mérkőzéselemzést és kutatást értékeltem ki és hasonlítottam össze magyar találkozókkal, és jóval magasabb értékekkel találkozik az ember elitbajnokságokban. Érdekes, utánpótlásszinten még kisebbek a különbségek, adott esetben még felénk is billen a mérleg nyelve. Ami jó, hogy az eszközök teljes mértékben rendelkezésre állnak, bármilyen high-tech berendezés elérhető.”

A sporttudományi szakembereket, sőt erőnléti edzőket is sok helyen egyetemi szinten képezik, van, ahol egy-egy sportág sajátosságainak megfelelően. Jelenleg e téren Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Ausztrália jár az élen.