A Loki „csúcsigazolása” még a kaput sem találta el – ők jöttek

REKORDOKAT DÖNTŐ ÁTIGAZOLÁSI IDŐSZAK

Az elmúlt évekkel összevetve elmondhatjuk, több szempontból is példa nélküli volt a mostani, téli átigazolási időszak.

Egyrészt azért, mert az UEFA által a hat legerősebb európai bajnokság közé sorolt ligákból négyen is érkeztek.

Kleinheisler Lászlóésa német Janek Sternberg(mindkettenaWerder Bremen-től mentek az FTC-be) a német Bundesligából,a horvátIvan Kelava (Granada– DVSC) a spanyol,az NB I első nigeri játékosa, Amadou Moutari (Anzsi– FTC) pedig az orosz élvonalból.És az ősszel sérüléssel bajlódó Kelavát leszámítva mindegyikük játszott isaz adott bajnokságban. A legtöbbet Kleinheisler, igaz, nem a Werderben, ahonnét érkezett, hanem kölcsönjátékosként a Darmstadtban.

Aztán abból a szempontból sem volt szokványos a téli piac, hogya legtöbb értékes külföldiért átigazolási díjat fizettek a klubok,vagyis kevesebb szabadon igazolható tucatlégiós jön az NB I-be, a vezetők a korábbi évekkel szemben nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy pénzt áldozzanak az erősítésekre, így pedig nagyobb az esélye annak, hogy igazán jó futballisták érkezzenek.

A meglévő adatok alapján a legtöbbeta Videotonfizetteegy játékosért, a Dinamo Zagrebtől500 ezer euróért megvett kétszeres horvát válogatott Mirko Maricért,aki legutóbb kölcsönben az NK Lokomotivában futballozott. De például Sternberg (a Transfermarkt szerint 100 ezer euróba került), Julian Koch (Fortuna Düsseldorf – FTC), Fülöp István (Botosani – DVTK)ésSzarka Ákos (DAC – DVTK)sem ingyen jött az NB I-be, ahogy kölcsönadási díjat Kleinheislerért és a dél-koreai Szuk Hjun Dzsunért (FC Porto – DVSC) is kellett fizetni.

Ráadásul a belső piacon is volt pénzmozgás, hiszen Botka Endréért fizetett a Fradi a Honvédnak, Bognár István játékoscsere keretében érkezett a zöld-fehérekhez Diósgyőrből (Busai Attiláért cserébe), Gaál Bálint átigazolási díj ellenében került a Haladástól a Vasashoz, és akkor az NB II-es Puskás Akadémia nagy bevásárlásáról még nem is beszéltünk (a felcsútiak fizettek a Haladásnak Hegedűs Jánosért, ahogy a Honvédnak isProsser Dánielért).

Miközben a Transfermarktadatai szerint a télenkét és fél millióeuró érkezett NB I-es játékosokért külföldről, a teljes összeg a Ferencvároshoz. Ebből 1.5 milliótaz orosz FK Krasznodarutalt átCristian Ramírezért, egymilliót pedig Nagy Dominikért a lengyel Legia Warszawa(más kérdés, hogy lengyel források szerint Nagy vételára 600 ezer euró körül volt).

Amit még feltétlenül érdemes kiemelni, hogy a Transfermarkt számai alapján az elmúlt években télen nem érkeztek külföldről ilyen értékű (a játékosok becsült piaci értékét figyelembe véve) új futballisták. Az összértéküket11millió 625ezer euróra teszi a mértékadó piaci portál.

A csúcstartó a dél-koreaiSzuk Hjun Dzsun 2.7 millió euróval. A német oldal a 2004–2005-ös szezontól tartja nyilván piacérték alapján az átigazolásokat, azóta papíron ő az NB I legértékesebbnek tartott labdarúgója. Elsősorban az ő érkezésének köszönhetően a becsült keretérték alapján összeálló csapatrangsorban a DVSC időlegesen meg is előzte a Fradit. Azért csak időlegesen, mert azóta a német piaci portál újraárazta a játékosokat, Dzsun a 2.7 millióról az NB I-be szerződésével leesett 1.8 millióra, és a DVSC most már visszaszorult a 3. helyre, a Videoton és az FTC mögé a becsült keretértékek alapján.

A DÉL-KOREAI CSÚCSTARTÓ MÉG A KAPUT SEM TALÁLTA EL

Az egy dolog persze, hogy a különböző mutatók – úgy mint az életkor, a válogatottsági szám, annak a bajnokságnak az erőssége, amelyben legutóbb játszott – alapján hogyan becsülik meg egy futballista piaci értékét, az meg egy másik, hogy az a futballista aztán mit nyújt a pályán. Ezért az InStat Football segítségével az eddigi két tavaszi forduló statisztikai mutatói alapján szemügyre vettük néhány „rekordigazolás” produkcióját.

Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy vajon mit is tud valójában a 25 éves, 18-szoros (a 18 meccsen hat gólt szerző) dél-koreai válogatott Szuk Hjun Dzsun. Ugyanis ha részletesen megnézzük eddigi pályafutását, akkor a 191 centiméteres magasságán túl csak az tűnik szembe, hogy két európai sztárklubnál, az Ajaxnál és a Portónál is megfordult, amivel jelentősen megnövelte a piaci értékét, viszont igazán maradandót sehol sem alkotott.

Hollandiában az Ajaxnál (3 bajnoki meccs) és a Groningennél összesen 30 bajnokin játszott, de csak öt gólt szerzett (mind az ötöt a Groningennél). Portugáliában négy klubnál is megfordult, de a 69 élvonalbeli bajnokin jegyzett 20 gól és 9 gólpassz nem kimondottan jó egy csatáról. A legjobb szezonja az előző volt, amikor 25 bajnoki meccsen 10 találatig jutott. Ebből kilencet szerzett a Setúbalban, majd tavaly januárban a Porto szerződtette 1.5 millió euróért, de új klubjánál kilenc bajnokin már csak egyszer talált be. Ezután az őszt a török Trabzonspornál kezdte kölcsönben, de miután 17 tétmeccsen csak egy gólt szerzett Törökországban, jöhetett Debrecenbe (ugyancsak kölcsönbe)...

A Lokinál a Fradi ellen szűk fél órát kapott, Kispesten pedig a 23. percben állt be a megsérülő Frank Feltscher helyére. A két találkozón összesen 102 perc jutott neki. Ez idő alatt egyszer vette célba a kaput, de nem találta el (mellément a lövés). 12 pontos passza volt 51 százalékos hatékonyság mellett. Párharcainak csak valamivel kevesebb, mint a felét (44 százalékát) tudta megnyerni, szám szerint 13-at. Volt 28 elveszített labdája, egyet pedig szerzett.

Persze mondhatjuk a számok láttán, hogy még időre van szüksége, csak éppen Debrecenben abból van a legkevesebb, mert már kieső helyen áll a csapat…

KLEINHEISLERTŐL ÉS AZ „EGYIK LEGJOBB” CSATÁRTÓL IS TÖBBET VÁRNAK

Kleinheisler mutatóival már foglalkoztunk múlt héten, és a Videoton elleni bajnokit követően is csak azt állapíthatjuk meg, hogy egy Bundesligából jövő támadó középpályástól többet várnánk. A két meccsen lejátszott 173 perc alatt egy lövése volt (amit blokkoltak), és egy közvetlen gólhelyzetet teremtő passza.

A legértékesebb téli érkezők listáján a 3. helyen álló Maric (Videoton) teljesítményét 29 lejátszott perc alapján nem lehet értékelni, de így is volt már egy sarkazós gólpassza, ami nem rossz beugró.

Ellenben a listán 4. szerb Lazar Veszelinovicsot az NB I leendő egyik legjobb csatáraként harangozta be a Mezőkövesd vezetőedzője, Tomiszlav Szivics, de a Dél-Koreából jövő támadó az eddigi, mindössze három lövésével – amiből csak egy találta el a kaput – nem igazolta a hírét. Pedig az első meccsen bőven volt helyzete a csapatának, hiszen három gólt is lőttek a DVTK-nak.

Az NB I-be télen érkezett játékosok közül eddig csak a diósgyőri Fülöp és az MTK-s Kolomojec szerzett gólt – éppen múlt szombaton csapataik egymás elleni meccsén találtak be a hétvégén. A diósgyőri támadó a két meccsen négyszer vette célba a kaput, ebből háromszor el is találta, és az egyikből gól lett – ez nem rossz mutató, de alapvetően tőle is több kell, mert ez, mint a hétvégi meccs is mutatta, kevés ahhoz, hogy sikerre vezesse csapatát. Kolomojec ellenben csak a DVTK ellen ötször is lövőhelyzetbe került, s bár csak egyszer találta el a kaput, de abból szépségdíjas gól lett.

Bennük azért megvan a lehetőség, hogy húzóemberei legyenek csapatuknak. Viszont például a ferencvárosi Amadou Moutari esetében még nem látni, mennyire jelent majd valós erősítést csapatának: a Magyar Kupában jól játszott a Honvéd ellen, de a bajnokságban ő sem adott lendületet a Fradi támadójátékának, párharcai 55.5 százalékát elveszítette, volt 29 labdavesztése, egyetlen szerzett labda mellett.

A külföldről jövők közül egyértelműen jó igazolásnak eddig a Ferencváros német játékosai tűnnek. A balhátvéd Janek Sternberg az InStat teljesítménymutatói alapján például bekerült a 21. forduló válogatottjába, míg Debrecenben a középhátvédet játszó Julian Koch emelkedett ki több mutatóban is, neki volt például a legjobb a párharc mutatója (24-ből 14-et nyert meg).

SZÍNVONAL-EMELKEDÉST MÉG NE NAGYON VÁRJUNK – ÖSSZEGZÉS

Összegzésképpen azt megállapíthatjuk, a téli átigazolási időszak során korántsem jött már annyi haszontalan játékos külföldről, mint néhány éve, viszont hiába képviselnek papíron nagyobb értéket a most igazolt futballisták, hiába döntöttek meg az ideérkezésükkel több rekordot is, látható, hogy színvonal-emelkedést, amit hosszú távon szeretnénk végre látni, aligha remélhetünk tőlük. Sőt, többségük esetében még az sem biztos, hogy tényleges erősítést jelentenek majd csapatuk számára...