Egy pokoli mérkőzés Tiranában

A füst a ferencvárosi játékosokat zavarta meg jobban: a mérkőzés elején gyakran jött zavarba a magyar védelem.
Azonban az első félidőben feltűnt, az új vezetőedzőnek, László Csabának nemcsak a védekezéssel, hanem a csatárjátékkal is lehet gondja. A szakember már korábban is elmondta: az ő véleménye szerint Tököli Attila távozása után klasszikus befejezőcsatár nélkül maradt az együttes, mert bár Marius Sasu, Sowunmi Tomas, Marek Penksa, Nógrádi Árpád is bevethető a támadósorban, egyik játékos sem érzi a kaput, inkább az előkészítés az erőssége, így aztán majd mindenki Gera Zoltántól vár(hat)ja a csodát.
Szó szerint így volt ez a lelkes Tirana ellen is, s nem véletlenül tartottak az albánok a 22-szeres válogatott csatártól, az ő lépteit vigyázták a legjobban…
Több kidolgozott akciót vezettek a házigazdák, a mérkőzés első felében helyzetük is a tiranaiaknak volt, mégpedig azért, mert tompán, összpontosítás nélkül futballozott a magyar bajnokcsapat.
Aztán Marek Penksa gondolt egy merészet, lefordult a védője mellett, s mert Genitan Hajdari lerántotta a szélsőt, az élete első BL-mérkőzésén bíráskodó török Demirlek Bülent gondolkodás nélkül büntetőt ítélt - Huszti Szabolcs pedig gondoskodott arról, hogy a Fradi-öltözőben a szünetben nyugodtabb tanácskozás folyhasson a folytatást illetően…
Aztán a folytatásban kiderült, hogy a hátrány ellenére nem idegeskedtek az albánok sem. Olyannyira nem, hogy tempósan támadtak, mi több, egyenlítettek. És hogy a közönség még nagyobb ünneplést csaphasson, a kispadról a pályára küldték a helyi sztárt, Indrit Fortuzzit. Ám ezen az estén a nagyobb tapsot Devis Mukaj kapta, hiszen ő volt az, aki egyenlített, majd pedig Balog Zoltán ajándék passza után az albánok második gólját is megszerezte. Itt kell megjegyezni, hogy a rutinos labdarúgónak számító Lipcsei Péter a védelem tengelyében nem mozgott túl otthonosan, persze, gyakorta került nehéz helyzetbe a társak rossz helyezkedése miatt. A gondokat csak szaporította, hogy Gera Zoltánt le kellett cserélni (a támadónak a térdszalagjai húzódtak meg, ám mint kiderült, a sérülése nem súlyos).

A második félidő nagy részében nem sziporkázott a magyar bajnok, mígnem az utolsó percekben szinte varázsütésre - gyaníthatóan immár minden mindegy alapon - szemvillanás alatt acélosabban kezdett támadni a Ferencváros. A lefújás előtti percekben olyan erőszakosan játszottak a zöld-fehérek, ahogyan azt a mérkőzés teljes időtartamában megtehették volna, és a nagy akarás gólokban kamatozott.
Ami igazán fontos a jövő szerdai visszavágó előtt, az az, hogy Tiranából győzelemmel térhet vissza Budapestre a Ferencváros, és emígyen egy kívánsága máris teljesült az új vezetőedzőnek, László Csabának: díjmérkőzésen sikerrel mutatkozott be a kispadon. Azt pedig okkal remélheti, hogy a folytatás is ilyen boldogító lesz a számára, ám a szakvezetőnek azt is figyelembe kell vennie, hogy bizony a szerencsének is köszönheti a csapata azt, hogy a nem túl sziporkázó futballal ilyen jó eredményt könyvelhetett el Tiranában. Azt azonban mindenképpen pozitívumként kell említeni, hogy mindvégig egységes csapatként harcoltak a zöld-fehér futballisták, egy pillanatig nem adták fel, olyannyira nem nem, hogy vesztes állásból tudták szó szerint kicsikarni a győzelmüket.
Megérte szenvedni…