Kosárlabda: Gelvis Solano szereti, ha esélytelen csapat tagja

– Járt hazánkban korábban?
– Soha, szóval minden új! – válaszolta Gelvis Solano a Nemzeti Sportnak. A férfibajnokság legutóbbi ezüstérmese, a Szolnoki Olajbányász új, 27 éves dominikai köztársaságbeli irányítója néhány nappal érkezése után az Atomerőmű SE elleni felkészülési mérkőzésen (95-67) remek játékkal mutatkozott be a piros-feketéknél.

– Hogyan került Szolnokra?
– Fontos állomás lehet a karrierem és a fejlődésem szempontjából, hogy ezen a kontinensen is újra megmutassam magam. A nyári belgrádi olimpiai selejtezőtornán mi, játékosok tudtuk, hogy rengeteg megfigyelő lesz, de fogalmam sem volt arról, hogy magyar csapat is érdeklődik. Ezután kerültem képbe a klubnál.

– Négy éve játszott Bergamóban, ám előtte és utána szinte állandóan Latin-Amerikában kosárlabdázott. Nem érezte jól magát Európában?
– Nem erről van szó, csupán onnan kaptam a jobb ajánlatokat. Ám az utóbbi években kinyílt a piac, tényleg szinte bárhová el lehet szerződni a világon. Rájöttem, amit Közép-Amerikában meg tudok csinálni, azt Európában is.

– A szerződés aláírása előtt tudott bármit is a magyar kosárlabdázásról?
– Semmit. A tárgyalás közben végeztem a kutatómunkát, láttam, milyen domináns és patinás klub az Olajbányász, s úgy éreztem, részese akarok lenni a történelmének. Sok olyan csapatban játszottam már, amellyel érmet nyerni nem igazán volt esélyünk, most elérkezettnek láttam az időt, hogy ezen változtassak. Érettebb lettem, már bajnoki címért és trófeákért szeretnék harcolni!

– Mit gondol új együtteséről?
– Harcos, képzett és elszánt játékosok alkotják, akik egyformán képesek küzdeni a kitűzött célokért. Tudom, hogy az előző döntőt éppen itt, Szolnokon, az utolsó meccsen veszítették el, ami nagyon fájdalmas lehetett, de épp emiatt érzem az extra motivációt, ami segíthet ebben az évadban még jobb eredményt elérni.

– Hazájában a „dominikai Russell Westbrooknak” becézik. Mi a véleménye erről?
– Megtisztelő, hiszen Westbrook szenzációs játékos, az NBA egyik legjobbja, olimpiai és világbajnok, szóval mindenképpen hízelgő, hogy ilyen kaliberű kosarashoz hasonlítanak. Nyilván a játékstílusom miatt kaptam a becenevet, kétségtelen, hasonló felfogásban kosarazunk.

– Milyen tapasztalatokat szerzett a két évvel ezelőtti kínai világbajnokságon?
– Nagyszerűen éreztük magunkat – a csapatból és stábból mindenki, aki ott volt. A torna a legmagasabb szintű vetélkedés az NBA után. Óriási élmény volt a görög Jannisz Antetokunmpót élőben látni, vagy Dennis Schröder és Rudy Gobert ellen játszani. Igazából csak a franciákkal nem voltunk egy súlycsoportban, tőlük harmincnégy ponttal kikaptunk, ugyanakkor a németeket legyőztük, az ausztráloktól szoros meccsen veszítettünk. De továbbjutottunk az első csoportkörből, szóval felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot gyűjtöttünk. A nemzetközi szövetség előzetesen a 31. helyre rangsorolt minket, azaz a futottak még kategóriába, mégis a 16. helyen zártunk. Én amúgy is szeretem, ha esélytelennek tartanak, ez külön motivál, imádok harcolni azért, hogy bizonyítsam, a kevésbé esélyes csapat is győzhet.