L. PAP ISTVÁN, MIHÁLYI ANDRÁS, SAHIN TÓTH RÓBERT, TAHIN PÉTERonline 2003.05.25 22:44 Frissítve: 2012.02.11 02:45

Körmend: a sorminta kötelez

Ha hinni lehet a sormintának, Körmenden nincs ok az aggodalomra. Tudniillik a döntő második meccsét nem nyerheti más, csak a Marc. Rögvest meg is magyarázzuk: a rájátszás során kőbe vésett forgatókönyv szerint menetel előre Zsebe Ferenc csapata, amennyiben a sikeres idegenbeli rajtot hazai győzelem követi. Negyeddöntő, elődöntő, két párharcon már túl vannak Némethék, és mindkétszer 20-s részeredményt követően ért révbe a vasi egylet.

A biztonság kedvéért azért most is összesereglik majdhogynem háromezer szurkoló, gyanítjuk, többen is lennének, ha a helyi általános iskola falai – legalábbis egy bizonyos határig – nem szabnának gátat. Toroman viszont feltartóztathatatlan, de ezzel nem mondunk újat, aki látta a finálé első meccsét, az pontosan tudja mindezt. A kis horvát triplával nyit, így a hazai tábor gyorsan megbocsátja Némethnek, hogy elhibázza az első dobását. A meccs elején úgy tetszik, a vasiak ragaszkodnak az első derbi végén bemutatott szárnyalásukhoz. Toroman újabb távoli bombával nyomatékosítja, tetszik neki a hirtelen jött sztárság, és duplával nyit Grebenár is. A túloldalon nehézkes az ébredés, Simon ugyan szédületes tempót diktál, ám a többieknek mintha szükségük lenne néhány percre. Igyekszik Ivkovics is, akit talán legkevésbé kedvelnek errefelé, no nem mintha ez egyáltalán foglalkoztatná a kaposvári centert. Elég hozzá néhány vendégkosár, és felkapaszkodik a látogató. De Gray és Ivkovics harcossága szembeötlő, akárcsak a túloldalon Toroman eredményessége. A hazai hetes gyakorta hagyja faképnél őrzőjét, sem Simon, sem a rövid időre beszálló Varga nem bír vele. A negyedbéli 23 hazai pontból a villámléptű hátvéd egymaga tizenhatot vállal, ami nemcsak hogy káprázatos arány, hanem vezetést is jelent a Körmendnek.A folytatásban Archbold elvesztett kontaktlencséjét vadásszák közösen a pályán lévők, amit a körmendi szurkolók egyre inkább elégedetlenkedve figyelnek – nem sejtik, nem sejthetik, hogy hamarosan lesz ok az örömre is. A hazai ütemváltás a szlovák-ugandai Toya nevéhez köthető, aki előbb egy triplát süllyeszt el a somogyi gyűrűben, aztán zsákol egy lélekemelőt.
És a rohamnak ezen a ponton még nincs vége: Mujanovics, majd újra Toya csuklója villan, s máris 9–0-s a piros-feketék repesztése. Zsebe elérkezettnek látja az időt, hogy harcba küldje a bokáját fájlaló Trummert, akinek szerencsét hoz, hogy az angyalföldi futballisták mezében melegített (istenem, ha egyszer őket szereti…), és rögvest pontokra vált egy feldobás után lecsorgó labdát. De Gray töri meg a kaposvári gólcsendet, ám a félidő utolsó momentuma Némethé: remekbe szabott hárompontos hull a gyűrűbe, szinte a dudaszó pillanatában.
Toya három pontja után feljegyezzük az eddigi legnagyobb különbséget (9 pont), ám Ivkovics gyorsan eszmél, öt pontja kincset ér a Klíma-Villnek. Nem sokkal később éppen miatta alakul ki lincshangulat a lassan elviselhetetlen hőfokú csarnokban. A szerb centertől Grebenár és Németh közös erővel csen labdát a 24. percben, amit a "sértett” rossz néven vesz, és laza bokamozdulattal büntet.
Németh István jókorát zuhan, úgy kétezer körmendi az öklét rázza, szerencsére a történet ezen a ponton véget ér.

Simon Balázs (balra) és Denis Toroman vita nélkül rengeteget lendített együttesén (Fotó: Unger Tamás)
Simon Balázs (balra) és Denis Toroman vita nélkül rengeteget lendített együttesén (Fotó: Unger Tamás)
Az újabb vasi száguldás ugyanakkor csak most indul. Toroman és Németh a főszereplő ezekben a pillanatokban, és elég hozzá néhány perc, hogy négy pontról tizenötre duzzaszsza előnyét a házigazda. Ivkovics a padon, Archbold úgyszintén, hihetnénk, megvan a győztes.
Kapaszkodjanak meg, bő három perc múlva már a Kaposvár vezet! A szinte hihetetlen pálfordulásból Simon és De Gray veszi ki a részét leginkább, ám a 20–2-es somogyi futamhoz kell Dzunics és Szőke egy-egy találata, mint ahogy botorság volna megfeledkezni Filipovics megszámlálhatatlan lepattanójáról is.
A lényeg, hogy a sokak által öregecskének vélt vendégcsapat szétfutja a kővé dermedt Körmendet.
Hat perc van vissza, és az előny a Kaposvárnál. Egy darabig. Amíg Toya és Toroman vissza nem veszi. Két ponttal tart előbbre a Körmend, amikor Bodnár spori kettős hibát fúj Hainje és Dzunics birkózása láttán. Az utóbbi kiszáll, az amerikainak ez a negyedik faultja, elvben tehát jobban jár a vendéglátó.
Hanem Hainje nem állja meg szó nélkül, amiért technikait kap. A légiós kipontozódik, dobhat a Klíma-Vill. Zsebe kis híján felökleli a kosarasát, és megértjük őt, az akcióból ugyanis így már jobban jön ki a látogató. Toya azonban még rejteget három pontot, amivel 70–69 – újra a Marc javára. Csakhogy a labda a Kaposváré. Húsz másodperc van hátra, Simon pattogtat, majd nekilódul, és felteszi Németh mellett, ám a dobás célt téveszt. Vissza van még három másodperc, de eladják a labdát a somogyiak, Toya pedig büntet, és innen már nincs visszaút.
A Körmend fellélegezhet: a sorminta nem szakadt meg.

Mestermérleg

Zsebe Ferenc a Körmend edzője:
– A harmadik negyedben, tizenöt pontos vezetésünk után már azt hittük, hogy a grundon vagyunk, és úgy is játszottunk. A negyedik játékrész az idegek harca volt, kihasználtuk a hazai pálya előnyét. Most semmi vicces nem jut az eszembe…

Goran Miljkovics a Kaposvár edzője: – Nagyon izgalmas csata volt, tipikus döntőmérkőzés. Látszott, hogy két egyforma tudású csapat játszott a pályán, kitűnő volt a hangulat, remélem, a többi meccsen is ilyen atmoszférában kosárlabdázhatunk.

Szóról szóra

Németh István:
– Két buta csapat közül a szerencsésebb nyert. Bajnokok leszünk!

David Toya: – Nem úgy sikerült ez a mérkőzés, ahogy szerettük volna, mert tizenöt pontos vezetésünknél sok labdát eladtunk. Azonban a szurkolóink segítségével sikerült megnyernünk a számunkra oly fontos mérkőzést.

Denis Toroman: – Hülye hibákból eladtuk tetemes előnyünket, de én már akkor tudtam, hogy fantasztikus szurkolóink segítségével visszahozzuk és megnyerjük a mérkőzést.

Sabáli Balázs, a Körmend másodedzője: – Annyira jó csapat vagyunk, hogy még majdnem saját magunkat is meg tudtuk verni. Szerencsére ez nem sikerült…

Grebenár Péter: – Nagyon meleg van a körmendi csarnokban, és mi már nem akarunk még egyszer szaunázni.

Bodnár Péter játékvezető: – A Kaposvár utolsó támadása előtt huszonhat másodperc volt hátra, és mivel túlfuttatták az órát a jegyzőasztalnál, amikor a labda kiment, vissza kellett állítanunk három másodpercre, és így egy másodperc maradt a támadóidőből. Aztán amikor De Gray hozzáért a labdához, letelt a Klíma-Vill támadóideje, ám ekkor megint elfelejtették megállítani az órát, amit ismét vissza kellett állítanunk két másodpercre.

Kovács László, a Kaposvár elnöke: – Szerintem a mai meccs tipikus playofföszszecsapás volt, amely a kosárlabda szépségeit nem mutatta meg, de küzdeni tudásból mindkét csapat a maximumot adta.

Simon Balázs: – Nagyon nagy csata volt, látszott, hogy mindent megtettünk a győzelemért, a végén némi szerencsével nyert a Körmend. Ez is bizonyítja, hogy van tartása a gárdánknak, hogy egy rosszul sikerült otthoni mérkőzés után is így tudtunk játszani.

Sztojan Ivkovics: – Sajnos az első meccsen a körmendiek kihasználták, hogy kevesebbszer kellett pályára lépniük a rájátszásban, mint nekünk, de már kezdjük szorongatni őket, messze még a vége. Azért gratulálok ellenfelünknek mostani győzelméhez.

Kosárláz, avagy egy kisváros néptelen utcái

Zsebe edző a minap 35 fokot jósolt vasárnapra, elrettentésül. Ehhez gyorsan vegyük hozzá, hogy így, a tavaszutón harmincnyolcnál kevesebb azóta sincs, amióta piros-fekete drapériával takarták le a Somogyi Béla Általános Iskola tornatermének táblaüvegablakait. A páratartalmat nem számítva is elviselhetetlen a hőség Körmenden, még a kispadokon is, hát még a legkeményebb mag közepén (amúgy B-közép az egész csarnok, meglett családanyák számolják a palánk alatt a három másodpercet, a lépésszabályt kívülről fújja a vasi kisváros teljes lakossága), ahol egy súlyosan lázas beteg hőfoka a külső hőmérséklet.
Még a Debrecen elleni elődöntő során egy, a félidei szünetben az utcán levegő után kapkodó, csuromvizes törzsszurkoló szabályosan felháborodott azon, hogy bukóra nyitották az említett ablakokat, hiszen így Bukva (nem az ablak, a center) több levegőhöz jut, az meg mire jó, még a végén bírni fogja az ellenfél. Hadviselés van ugyanis. Taktikai jellegű is persze, de legalább ennyire lélektani, amely nem nélkülözi az elrettentés, a pszichés megsemmisítés számtalan ötletes elemét sem.
"Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, a Marc-Körmend újra magyar bajnok lesz!” üvölti boldogan a pályán lévők felé a körmendi csaknem háromezer (pedig: "A háromezret a döntőre tartogatom” – mondta két hete Gálos Laci bácsi, a Rába-parti sajtóasztal állandó nézőszámfelelőse, aki már akkor kosárlabdát tudósított, amikor a mai lelátó nagyja még meg sem született), miközben a gyógyíthatatlanul Vasas-szurkoló Trummer Rudi sérült bokával is melegít – angyalföldi futballmezben, jótékonyan leragasztva rajta a Kuntics feliratot.
Odakinn ezalatt kellemes májusi kora este, randevúra, sétára hívogató. És mégis: néptelen az utca, a meccsen vagy a tévé előtt a város. Még szép, a bajnoki döntő alatt Körmendet ismét leterítette a kosárláz.

2020.07.06 17:40:46

Kosárlabda VINCZE SZABOLCS

Musimbe Dávid Dennist, a Dumaszínház humoristáját még a menyasszonya is a kosárlabdához köti.

2020.05.23 20:31:28

Kosárlabda S. TÓTH JÁNOS

ALAPVONAL. Továbbra is csodaszámba megy, ha női edző kerül női együtteshez, a férfiszakág csapatai pedig a »teve a tű fokán« kategóriába tartoznak a női szakvezetők számára.

2020.05.02 09:59:31

Kosárlabda GYŐRI FERENC

A magyar válogatott kosárlabdázója nem lepődött meg Vojvoda Dávid hazatérésén.

2020.04.27 13:48:18

Kosárlabda THURY GÁBOR

Atlantában nem engedhették meg maguknak, hogy ne a legjobbakkal álljanak ki.

2020.04.14 16:20:10

Kosárlabda L. PAP ISTVÁN

A háborúban álló Jugoszláviából érkező mester először 1995-ben a BSE ellen vezette a dobogó tetejére a PVSK-t.