Fiatalon majdnem abbahagyta, 2012-ben a világ legjobbja lett – a Vác új kézis csillaga közelebbről

NEDELYKOV TAMÁSNEDELYKOV TAMÁS
Vágólapra másolva!
2016.09.02. 12:55
null
Nagy csalódás volt, hogy nem tudott érmet szerezni a hazai olimpián
Édesapja fájóan korai elvesztése miatt majdnem abbahagyni kényszerült a kézilabdát, a családjának pedig a mindennapos megélhetésért is keményen meg kellett küzdenie. Huszonkét évesen, brazíliai otthonát hátrahagyva az osztrák Hypo NÖ-hez igazolt, amellyel Bajnokok Ligája-döntőt játszott és 2012-ben a világ legjobb játékosának is megválasztották. Tíz, sikerekben gazdag év után két szezont töltött el Nagybányán, ahol több csalódás érte, miközben az is megfordult a fejében, hogy a riói olimpia után felhagy a játékkal. Végül korábbi edzője, Németh András hívó szavára Vácra szerződött, így az új idényben már az NB I-ben láthatjuk játszani. A következőkben a 34 éves világbajnok jobbszélsőt, Alexandra do Nascimentót ismerhetik meg közelebbről.

ÁLOM MARADT AZ ÉREM A HAZAI OLIMPIÁN

A szeptember közepén rajtoló női kézilabda NB I mezőnyében már öt, olimpiát is megjárt brazil válogatott játékossal találkozhatunk, s közülük ketten, a kapus Barbara Arenhart és a jobbszélső Alexandra do Nascimento az Ipress Center-Vác csapatát erősíti. A brazilok nagy reményekkel várták a hazai rendezésű játékokat, végül azonban be kellett érniük az ötödik hellyel.

KÉT KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLYISÉG
„A pályán kívül nyugodt vagyok, szeretek otthon maradni, vendégül látni a barátaimat. A nyelvtanulás az egyik hobbim, már a magyarral is barátkozom, de nagyon nehéz. Az éjszakai élet nem az én világom, alkoholt sem nagyon iszom."
„A mérkőzéseken teljesen más arcomat mutatom, szenvedélyes vagyok, mindig győzni akarok, nem bírom elviselni, ha valaki nem a maximumot nyújtja."

„Ez az olimpia érzelmileg nagyon sokat jelentett az egész csapatnak, így mindent beleadtunk a felkészülés során – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak Alexandra do Nascimento, aki múlt pénteken érkezett meg Vácra. – Arról álmodtunk a szurkolókkal együtt, hogy érmet nyerünk Rióban, ezért nagyon elszomorított minket, amikor eldőlt, hogy ez nem valósulhat meg."

A házigazdáknak voltak nagyon jó meccseik a csoportkörben, például a norvégok vagy a románok ellen, aztán a negyeddöntőben belefutottak a hollandokba, akiktől már előzetesen is tartottak.

„Katasztrófaként éltük meg azt a vereséget – folytatta még mindig érezhető csalódottsággal a hangjában Nascimento. – Annak viszont nagyon örültem, hogy a labdarúgás után a kézilabda volt a második legnépszerűbb sportág az olimpián. Lenyűgözött, hogy minden meccsen telt ház volt, az emberek láthatóan élvezték a játékot. Ebből a brazil kézilabdának is profitálnia kell!"

A válogatott viszont átalakulás előtt áll, többen (a csapatkapitány Fabiana Diniz, a nyártól már Fehérváron játszó 37 éves Daniela Piedade, valamint Mayssa Pessoa) lemondták a szereplést, míg Nascimento egyelőre nem döntött:

„Be kell látni, hogy már nem vagyunk olyan jók, mint a 2013-as vébégyőzelmünk során, amelyben nagy szerepet játszott, hogy hatan is a Hypóban kézilabdáztunk. Az elmúlt időszakban már nem tudtunk annyit együtt készülni, ami meg is látszott. Marad ugyan több tapasztalt játékos, de a keret másik része meg fiatalokból fog állni. Még magam sem tudom, folytatom-e a nemzeti csapatban. Amikor András először kérdezett erről, azt mondtam neki, hogy valószínűleg befejezem, ám közben meg kiválóan érzem magam fizikailag, élvezem a játékot. Most kicsit kivárok, nem sietek a döntéssel, meglátom, milyen átalakulások lesznek a csapatnál."

Tízévesen (a képen jobbra), az első edzőjével és a barátaival
Tízévesen (a képen jobbra), az első edzőjével és a barátaival

OLYAN, MINT A FOCI, CSAK KÉZZEL JÁTSSZÁK

A hazai rendezésű olimpia után egy nagyot visszaugorva az időben a kezdetekről faggattuk a brazil szélsőt, aki őszintén mesélt a gyerekkoráról, amelyben több nehézséggel is meg kellett küzdenie.

Nascimento a Sao Paulo államban található Limeirában született, de a család hamar átköltözött az Espírito Santo állambeli Vila Velhába. Két fiútestvére van (Lucio jelenleg 36, míg Andrews 28 éves), ő a középső gyerek. Édesapja profi focista volt, több csapatban is megfordult, ahová a szerettei is követték.

Tizenkét évesen, valamint huszonkét esztendősen, 
már a Hypo játékosaként
Tizenkét évesen, valamint huszonkét esztendősen, már a Hypo játékosaként

„Amikor apa Sao Paulóban játszott, édesanyám is ott élt vele, én meg ingáztam, decemberben a nagyszülőkhöz utaztam Vila Velhába, majd januárban vissza. Ötéves koromig tartott ez az időszak, utána apa abbahagyta a focit."

Az Ale becenévre hallgató kislány tízévesen ismerkedett meg a különböző sportokkal [„Valamit mindenképpen akartam csinálni, hogy felkeltsem apu figyelmét, és ne csak a bátyámmal foglalkozzon!"], kipróbálta a röplabdát, a kosárlabdát, az atlétikát és az apja miatt természetesen a labdarúgást, de egyik sem fogta meg igazán.

„Először az általános iskolában találkoztam a kézilabdával, és egyből megtetszett. Nagyon izgalmasnak és változatosnak találtam, a tanár is örült nekem, mert balkezes voltam. Viszont engedélyt kellett kérnem az apámtól, emlékszem, mekkora gombóc volt a torkomban... Nehéz volt neki elmagyaráznom, miről szól ez a sportág, így csak annyit mondtam, nyugi, apu, olyan mint a foci, csak kézzel játsszák."

Tizenkét évesen aztán egy nap arra ért haza az iskolából, hogy rengeteg ember van náluk, míg az édesapja az ágyban fekszik. A veseelégtelenséggel küzdő családfő a kórházba szállítás után még az éjjel meghalt.

„Nagy sokk volt mindannyiunk számára. Anyámnak második munkát kellett vállalnia, nekem pedig vigyáznom az öcsémre. Rendes cipőm sem volt, amiben játszhattam volna. Abba akartam hagyni, de a mama nem engedte, inkább kölcsönkértünk a barátoktól" – emlékezett vissza Nascimento, aki azóta is hálás a családja támogatásáért, és boldog, hogy később már ő tudta anyagilag segíteni az otthoniakat.

Édesanyjával és két fiútestvérével
Édesanyjával és két fiútestvérével

ELŐSZÖR HAT HÓNAPRA UTAZOTT KI, TÍZ ÉV LETT BELŐLE

Huszonkét éves koráig Sao Paulóban játszott, majd hirtelen megkapta az esélyt, hogy Európába, a Hypo NÖ-hez igazoljon. A váltásban kulcsszerepet játszott Daniela Piedade, aki első brazilként érkezett az osztrák csapathoz, és amikor megsérült az egyik jobbszélső, beajánlotta Nascimentót.

„Dani taposta ki a többi brazil légiósnak az utat, mindig példamutatóan edzett, így nem tartotta a klub sem kockázatosnak, ha újabb játékosokat szerződtetnek. Előtte nem is álmodtam arról, hogy Európában kézilabdázzak, mert közel akartam maradni a családomhoz. Anya azonban egyből mondta, hogy ez nagy lehetőség, és ki kell használnom, még ha elismerte is, hogy fájó szívvel fog elengedni."

Az IHF 2012-es év legjobb játékosának járó díjjal (Fotó: Imago)
Az IHF 2012-es év legjobb játékosának járó díjjal (Fotó: Imago)

2004 januárjában kelt útra, az első szerződés hat hónapról szólt, végül tíz évig erősítette a Hypót. Közben a brazil szövetség is megegyezett az osztrák csapattal, így egyre több válogatott játékos érkezett Ausztriába. A projekt működött, ráadásul a brazil válogatott is profitált belőle.

Piedade mellett külön is kiemelte Gunnar Prokopot, aki klubelnökként mindenben segített neki, és akitől játékosként is sokat tudott tanulni. A legjobb edzőjének azonban Németh Andrást tartja [„Hálás vagyok neki, nála váltam igazán jó játékossá."] – a korábbi magyar szövetségi kapitány 2007-től 2009-ig, majd 2011-től 2013-ig irányította a Hypót.

Eddigi karrierjének legjobb időszaka Ausztriához fűzi, de amikor a legmaradandóbb emlékéről kérdezzük, nem a 2008-as Bajnokok Ligája-ezüstérmet említi, hanem a 2012-es IHF-elismerést, amellyel a legjobb játékost díjazták.

„Én voltam az első brazil, aki megkapta, ráadásul szélsőként – sohasem gondoltam volna. Sokáig nem is értettem igazán, miről szól ez a díj, a válogatottal voltam, amikor mondták, hogy rajta vagyok az ötös listán, akik közül kikerül a győztes. Aztán utánanéztem, és nagyon megörültem, mindenkit felhívtam a családból. Ahogy közeledett a bejelentés, egyre izgatottabb lettem, az utolsó két hétben már alig bírtam magammal. Tudtam, hogy talán nem lesz következő esélyem. András osztotta meg velem a hírt a Hypónál: megállította az edzést, gondoltam, na, biztos valaki hibázott. Először fel sem fogtam, majd a nyakába ugrottam és sírni kezdtem" – mondta Nascimento, nem titkolva, hogy a magyar szakembernek is jelentős érdemei voltak a sikerében.

Férjével, Patricio Martínezzel
Férjével, Patricio Martínezzel

NEM AKARTA KELLEMETLEN EMLÉKKEL ABBAHAGYNI

2013-ban még EHF-kupát nyert a Hypóval, majd egy évvel később véget ért a brazil szövetséggel kötött együttműködés, miután az osztrák klub már nem tudta fizetni a játékosokat. A brazil légiósoknak új klubot kellett keresniük, így került Nascimento Arenharttal együtt Nagybányára, ahol két felemás szezont töltött el.

„Megpróbált profi módon működni a klub, de sok mindenben nem ez köszönt vissza. Meg kellett szoknom, hogy nem játszom végig a meccseket, a nyelvvel is akadt problémám, ráadásul az első fél évben négy hónapig lábsérüléssel bajlódtam. Az orvosi stáb sem állt a helyzet magaslatán, utána pedig idő kellett a visszatéréshez, miközben sokszor kritizáltak a formám miatt. Mégis maradtam, és a második idény már jobban is sikerült. Végül el kellett jönnöm a pénzügyi gondok miatt, még mindig négy-öt hónappal tartoznak nekem."

Férjével már a közös jövőt tervezgetik, így kérdés, meddig láthatjuk még a pályán játszani.

„Az olimpia eredményétől függetlenül azon gondolkodtunk, hogy gyereket vállalunk Rio után, de olyan jó formában vagyok, hogy még nem szeretném abbahagyni, és hogy ilyen kellemetlen emlékek maradjanak meg. Andrással folyamatosan kapcsolatban voltam, és tavasszal megkérdezte, nincs-e kedvem Vácon játszani. Örömmel mondtam igent, és most olyan boldog vagyok, hogy nem merem kijelenteni, ez az utolsó szezonom."

Nascimento férjével érkezett Magyarországra, és elmondta, tetszik neki a város, ráadásul a klubnál is csupa ismerős arc fogadta. Németh Andráson kívül Kirsner Erika klubelnökkel is több évig dolgozott együtt a Hypo NÖ-nél, amelyben mostani csapattársai közül Soós Viktóriával, Temes Bernadettel, Arenharttal és Karoline de Souzával is együtt szerepelt.

A bemutatkozás mindenesetre kiválóan sikerült, hét gólt szerezve a mezőny egyik legjobbja volt a Győri ETO ellen szerdán megnyert felkészülési meccsen. Két hét múlva 35 éves lesz, de még mindig fiatalos és lendületes – mint egy brazil.

Szelfi a csapattal és Németh Andrással

embed_kod=
|
nso_uj_cikk_embed
Embed kód:
mceBlockPasteEnd
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik