A MIEINKET IS MEGBABONÁZTA

A torna egyik meglepetéscsapata a szlovák válogatott volt, amely bizonyára nem ért volna el ilyen szép eredményeket, ha nem Richard Stochl áll a kapujában. A Dunaferr hálóőre sajnos a magyar csapat ellen is parádézott, majd a Románia elleni, továbbjutásról döntő mérkőzésen folytatta remeklését, hogy azzal a lendülettel a középdöntő első meccsén (természetesen a szlovák védőfal segítségével) 20 gólon tartsa a villámléptű dél-koreaiakat.

Több pontot ezután már nem szerzett a végül a tizedik helyen végző szlovák együttes, de nem a dunaújvárosi kapuson múlott, hogy vereséggel zárult a hátralévő három találkozójuk (a svédek például háromból egy hétméterest sem tudtak bedobni neki). Stochl végül 41 százalékos védési mutatóval zárt, ami magáért beszél. A korábban ugyancsak a Dunaferrt erősítő Peter Kukuckára sem lehetett panasz, a számunkra rossz emlékű Frantisek Sulc mögött a második helyen végzett a házi góllövőlistán.



A SZEGEDIEK KULCSEMBEREK VOLTAK, COZMÁT JEGELTÉK

A román válogatottból hárman mondhatják el magukról, hogy Magyarországon keresik a kenyerüket, ám közülük csak ketten kaptak jelentősebb szerepet, igaz, ezek kulcsszerepek voltak. A Pick-Szegedben játszó Adrian Petrea és Valentin Ghionea ugyanis csapata két legeredményesebb emberének bizonyult. Petrea saját bevallása szerint is a meccsek végére bizony alaposan elfáradt, mivel posztján nem igazán volt cseréje, amit alátámaszt az adat, miszerint magasan ő tartózkodott a legtöbbet (több mint hét órát) a pályán a román játékosok közül.

Ghionea a vb-n is bizonyította, hogy meghatározó tagja a román válogatottnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 58 góljával minden bizonnyal a vb góllövőlistájának 4. helyén végez – hacsak nem dob ötnél több gólt a bronzmeccsen a lengyel Tluczynski. Ziccerek terén ezzel együtt van még mit javulnia, 14-ből ugyanis csak 8 gyors indítást fejezett be góllal.

A „magyar” trió harmadik tagja a veszprémi Marian Cozma, aki hiába lesz egyre meghatározóbb tagja a magyar bajnoknak, a nemzeti csapatban továbbra is csak kiegészítő emberként tekintenek rá. A rutinos Eremia Piriianu árnyékában kevesebb mint két és fél óra játéklehetőség jutott a Veszprém óriásának, aki ezalatt 18-szor talált be az ellenfelek kapujába.



VUJIN TÜZELT RENDESEN, ANDJELKOVICS MEGSÉRÜLT

A nálunk légióskodó szerb különítmény tagjainak teljesítménye felemás képet mutat. Daniel Andjelkovicsot ismét utolérte balszerencséje, a norvégok ellen szenvedett vádlisérülése miatt neki csak négy mérkőzés jutott a tornán. Az igazat megvallva ezalatt sem villogott úgy az irányító, mint ahogy a Szeged színeiben megszokhattuk tőle, így a Tisza-partiak 2-3 hétre kidőlő Professzora valószínűleg hamar elfelejti majd a horvátországi eseményt. Némi vigaszt jelenthet a számára, hogy így legalább hamarabb viszontláthatta Janát, január elején született kislányát.

Marko Vujin és Zarko Sesum sem váltotta meg a világot az elmúlt két hétben, de a két veszprémi kézilabdás legalább mind a kilenc találkozón pályára léphetett. Vujin, ha már ott volt, akkor tüzelt rendesen, 75-ször vette célba az ellenfelek kapuját, és ebből 37 gólt ért el. Nála csak két másik nehéztüzér, Momir Ilics és Mladen Bojinovics volt eredményesebb a szerb csapatban.

Sesumot sem lehet nagyon elmarasztalni, bár ha pontosabban célzott volna, akkor még hasznosabb tagja lehetett volna a merész tervekkel érkező, végül a nyolcadik helyet megszerző szerb válogatottnak.

A REKORDDÖNTŐ LAZAROV

Végezetül – bár már nem magyar csapatban játszik – mindenképpen meg kell emlékeznünk Kiril Lazarov parádés teljesítményéről. A Veszprém korábbi klasszis jobbátlövője 92 gólt dobott a torna során (kilenc meccsen), ezzel megdöntötte a dél-koreai Kjung Sin Jun 1995-ben felállított vb-gólrekordját (86). A macedónok így jórészt neki köszönhetik, hogy a számukra előkelő 11. helyen végeztek – a Dél-Korea elleni helyosztón csekély 15 találatot jegyzett az RK Zagreb játékosa.

A macedón klasszis persze nem felejtette el a veszprémi időszakot, amit bizonyít egy magyar szurkoló története is, aki a német–magyar meccs előtt futott össze a gólzsákkal. Kovács Mihály és társai hamarabb értek Zágrábba, és a mieink helyosztója előtt még beszálltak drukkolni a macedónoknak.

A szurkolói kellékkel alaposan felvértezett Kovácsnál ott volt tangóharmonikája, amelyen a macedónok nemzeti dallamát játszotta (Makedonsko Devojce). A találkozó után az éppen a világcsúcsáról nyilatkozó Lazarov, ahogy meghallotta a zenét, otthagyta a riportereket, és beszédbe elegyedett Kováccsal.

„Ezt hol tánultád?” – érdeklődött a macedón kiválóság, ami bizonyítja, hogy a veszprémi távozása óta eltelt két évben nem kopott meg a nyelvtudása.